A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21073/2007/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/A. § (1) bek., (1) bek., (3) bek., (3) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 19. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.073/2007/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Peszlen Zoltán ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felperesnek, dr. Kis-Lukács Margit ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2007. június 13. napján meghozott, 27.P.29.062/2005/35. számú ítélete ellen a felperesek részéről 36., az alperes részéről 37. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperesek keresetét elutasítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül személyenként fizessenek meg az alperesnek 39.000-39.000 (harminckilencezer-harminckilencezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget. Kötelezi a I. rendű felperest, hogy a Magyar Államnak külön felhívásra fizessen meg 22.500 (huszonkétezerötszáz) forint kereseti és fellebbezési illetéket. A le nem rótt 22.500 (huszonkétezerötszáz) forint további kereseti és fellebbezési illetéket a II. rendű felperes személyes költségmentessége folytán a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperesek kereseti kérelmükben a Ptk. 76.§-a valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) alapján annak megállapítását kérték, hogy az alperesi pénzintézet megsértette emberi méltóságukat, egyenlő bánásmódhoz való jogukat azzal, hogy az általa üzemeltetett bankjegykiadó automaták billentyűzete nincsen ellátva a látássérültek számára is tájékoztatást nyújtó Braille írásjelekkel, és az automata a kártyaműveletekről nem ad hangos tájékoztatást sem, így azok önálló használatára a látássérült felperesek nem képesek. A jogsértés miatt kérték a Ptk. 84. § (1) bekezdésének d) pontja alapján kötelezni az alperest a sérelmes helyzet megszüntetésére akként, hogy az alperes valamennyi magyarországi pénzkiadó automatáját alakítsa át annak érdekében, hogy azok akadálymentesen használhatók legyenek a felperesek számára. Másodlagosan azt indítványozták, hogy paritásos alapon, a területi elrendezés figyelembevételével írja elő a bíróság az automaták egy részének átalakítását. A jogsértésre tekintettel a felperesek 300.000-300.000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kérték kötelezni az alperest.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesek emberi méltóságát, az egyenlő bánásmódhoz, a diszkriminációmentes élethez való jogát azzal, hogy a bankjegykiadó automatái által nyújtott szolgáltatásokat a felperesek fogyatékosságuknál fogva (nem látó személyekként) csökkent mértékben vehették s vehetik jelenleg is igénybe, holott a szolgáltatásért ugyanazt az ellenértéket fizették s fizetik jelenleg is, mint mások, s e hátrány kiküszöbölésére az alperes nem alakította át automatáit 2004. január 27-ét követően sem. Ezért kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 120 napon belül alakítsa át automatáit akként, hogy lássa el azokat Braille billentyűzettel és képernyőolvasó szoftverrel, amit tegyen elsősorban vakok számára hallhatóvá, ... területén minden ...ben minimum egy automatát, s valamennyi megyeszékhelyen egy automatát, ezen belül ... területén a ... kerületekben az alábbiakat alakíttassa át: a ... ...ben az ... szám alatt található, a ... ...ben pedig a ... szám, a ... szám és a ... szám alatt levő automatákat. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-II. rendű felpereseknek külön-külön 200.000-200.000 Ft kártérítést, és 50.000-50.000 Ft perköltséget.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és kötelezte az alperest, hogy 28.000 Ft, az I. rendű felperest, hogy 7.000 Ft eljárási illetéket fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra, míg a II. rendű felperes helyett a 7.000 Ft le nem rótt illetéket a Magyar Állam viseli.

Az elsőfokú bíróság a peres felek jogvitáját az Alkotmány 54. § (1) bekezdése, a 70/A. §-a, a Ptk. 76. §-a, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) alapján bírálta el, utalva a Madridi Nyilatkozatra is.

Mindezek alapján elsőként megállapította, hogy a felperesek kereseti kérelmét megalapozó jogi tény az a körülmény, hogy személyesen nem látják az alperes által üzemeltetett automaták kijelzőjén megjelenő szövegeket, erre tekintettel igényérvényesítésük nem ütközött a perbizomány tilalmába.

Ezt követően az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperesek keresetükben nem az Alkotmányban, illetve az Ebktv-ben rögzített előnyben részesítést kérnek, mert nem többletszolgáltatásról van szó, hanem ugyanúgy szeretnék elérni az alperesi szolgáltatásokat, mint mások. Megjegyezte az elsőfokú bíróság, hogy a Madridi Nyilatkozat szellemében a pénzügyi szolgáltatást nyújtó szervezetek számára széles körű lehetőség van olyan tartalmú többletszolgáltatások nyújtására, amelyek kiválthatják a számukra többletköltségként megjelenő ügyintézést, de ezek a kedvezmények sem pótolják azt, hogy a látássérülteknek is ugyanaz a szolgáltatás jár, mint a nem látássérült ügyfelek számára. Mindezek alapján tehát a per tárgyát képező szolgáltatásnyújtás jogsértő, mind az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése, mind pedig a 76. §-a és az Ebktv. rendelkezései értelmében.

Megállapította, hogy az Ebktv. 4. és 5. §-ai kiterjesztik mindazon polgári jogviszonyokra a törvény hatályát, amelyekben a szolgáltatást nagyobb számú érintett számára nyújtják, ezért az 5. § a) pontja alkalmazandó akkor is a felek jogviszonyára, ha az alperes a szerződéses ajánlatát az Ebktv. hatálybalépése előtt tette meg.

A törvény rendelkezéseit a hatályba lépésekor már meglévő jogviszonyokra is alkalmazni kell, mert a szolgáltatót a diszkriminációmentes szolgáltatás nyújtására nem csak akkor kötelezi a jogalkotó, ha a szerződés a 2003. évi törvény után keletkezett, hanem akkor is, ha a szolgáltatás nyújtására ezt követően került sor. Az 5. § a) pontja nem a szerződés létrejötte szempontjából bír értelmező jelleggel, hanem az érintettségi kör meghatározása szempontjából van jelentősége.

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az alperesi intézkedés közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, mert nem semleges rendelkezés az a mulasztás, amit az alperes elkövetett, nem történt látszatintézkedés, hanem ugyanúgy nyújtotta a szolgáltatást, mint a nem látássérült személyeknek, ezzel a rendelkezéssel hozta a testi fogyatékosságuk miatt hátrányos helyzetű felpereseket diszkriminált helyzetbe.