A Debreceni Ítélőtábla Bf.646/2019/8. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette (JELENTŐS mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 77. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 72. §, 85. §, 92. §, 93. §, 171. §, 176. §, 178. §, 461. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 7. §, 590. §, 591. §, 592. §, 599. §, 604. §, 605. §, 606. §] Bírók: Balla Lajos, Nagy Éva, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra

Debreceni Ítélőtábla

Bf.I.646/2019/8. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2020. január 22. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Miskolci Törvényszék 2019. szeptember 10. napján kihirdetett 5.B.57/2017/108. számú ítéletének a fellebbezéssel érintett vádlottakra vonatkozó részét megváltoztatja az alábbiak szerint:

I. r., II. r., IV. r. vádlottak vonatkozásában a kábítószer-kereskedelem bűntette körében a Btk. 176. § (1) bekezdés IV. fordulatát is megjelöli.

II. r. vádlott esetében a kábítószer birtoklás bűntette vonatkozásában a Btk. 178. § (1) bekezdés I. fordulatára is utal.

I. r. vádlott szabadságvesztés büntetését és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértékét 8-8 (nyolc-nyolc) évre, II. r. vádlott szabadságvesztés büntetését, valamint a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 6-6 (hat-hat) évre mérsékli.

IV. r. vádlott esetében kiszabott szabadságvesztés büntetést 2 (kettő) évre enyhíti, melynek végrehajtását 4 (négy) évi próbaidőre felfüggeszti. A közügyektől eltiltás mellékbüntetést pedig mellőzi.

II. r. vádlott vonatkozásában a 2018. október 18. napjától 2019. szeptember 10. napjáig tartó bűnügyi felügyeletet is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe akként, hogy 1 (egy) napi szabadságvesztésnek 5 (öt) nap bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg.

Miskolci Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Felderítő Alosztály 05010/3455-48/2016. bü. számú ügyben lefoglalt és a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet Szakértői Főosztály által 29200-801/15268-4/2016. szak. szám alatt megvizsgált 1-18. tételszám alatti kábítószer bűnjeleket, valamint a Miskolci Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Felderítő Alosztály 05010/3455-52/2016. bü. számú ügyben lefoglalt és a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet Szakértői Főosztály által 29200-801/15268-5/2016. szak. szám alatt megvizsgált 1-3. tételszám alatti kábítószer bűnjeleket, továbbá a Miskolci Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Felderítő Alosztály 05010/3455-107/2016. bü. számú ügyben lefoglalt és a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet Szakértői Főosztály által 29200-801/15268-7/2016. szak. szám alatt megvizsgált 1-3. tételszám alatti kábítószer bűnjeleket elkobozni rendeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének jelzett részét helybenhagyja.

I. r. vádlott által az elsőfokú határozat kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe.

II. r. vádlott személyazonosító igazolvány száma: ...

I n d o k o l á s

[1] A törvényszék I. r. vádlott bűnösségét kábítószer-kereskedelem bűntettében állapította meg a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 176. § (1) és (3) bekezdését megjelölve, ezért őt 9 év szabadságvesztésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. Vele szemben 3.600.000,- Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el, mely összegbe a terhelttől lefoglalt és a Miskolci Törvényszék Gazdasági Hivatalánál bírói letétbe helyezett 12.290,- Ft-ot beszámította. A szabadságvesztés büntetést fegyházban rendelte végrehajtani, továbbá rendelkezett a szabadságvesztés büntetésbe a vádlott által 2016. június 25. napjától fogvatartásban töltött idő beszámításáról, és megállapította, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer-kereskedelem bűntettében a Btk. 176. § (1) bekezdését megjelölve, és kábítószer birtoklás bűntettében a Btk. 178. § (1) és (2) bekezdés b) pontja alapján. Ezért őt halmazati büntetésül 7 év szabadságvesztés büntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Vele szemben a tőle lefoglalt és a Miskolci Törvényszék Gazdasági Hivatalánál bírói letétbe helyezett 501.000,- Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A szabadságvesztés büntetést esetében is fegyházban kell végrehajtani. A szabadságvesztés büntetésbe a vádlott által 2016. június 25. napjától 2018. október 18. napjáig fogvatartásban töltött időt számította be, és rögzítette, hogy legkorábban a szabadságvesztés büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[3] IV. r. vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntettében találta bűnösnek a Btk. 176. § (1) bekezdését megjelölve. Őt 3 évi szabadságvesztés büntetésre, és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Vele szemben 264.000,- Ft erejéig rendelt el vagyonelkobzást. Szabadságvesztés büntetését börtönben rendelte végrehajtani. A szabadságvesztés büntetésbe az általa 2016. augusztus 22. napjától 2017. július 31. napjáig előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról rendelkezett.

Döntött a bűnjelek sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről.

[4] A büntetőeljárásban szereplő további vádlottak vonatkozásában, így III. r. vádlott esetében a törvényszék ítélete 2019. szeptember 23. napján, V. r. vádlott vonatkozásában 2019. szeptember 12. napján, míg VI. r. vádlott vonatkozásában 2019. október 3. napján jogerőre emelkedett, így a felülbírálat e vádlottakat nem érinti.

[5] A törvényszék ítéletét az ügyész valamennyi, így a fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában is tudomásul vette.

I. r. vádlott és védője a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés enyhítése, valamint a vagyonelkobzás mellőzése érdekében fellebbeztek a határozat kihirdetését követően.

A védő jogorvoslatának írásbeli indokolásában úgy ítélte meg, hogy az első fokon eljárt bíróság az I. r. vádlott által megvalósított ítéleti tényállást helyesen állapította meg, ebből következően helyesen került sor a cselekmények jogi minősítésére is. A védelem álláspontja szerint azonban a szankció kiszabásakor az eljáró bíróság helytelenül, nem megfelelően értékelte az enyhítő körülményeket, és ezért a szükségesnél súlyosabb tartamú büntetés került kiszabásra I. r. vádlott esetében. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során súlyosító körülményt e vádlott tekintetében nem állapított meg, míg enyhítő körülményként a nyomozás során tett tényfeltáró beismerő vallomását, büntetlen előéletét és az időmúlást értékelte. A védelem álláspontja szerint további enyhítő körülményként kellett volna figyelembe venni, hogy I. r. vádlott már a nyomozás során a tett beismerő vallomáson túl - amely részletesen tartalmazta, hogy kitől szerezte be külföldről a kábítószert, és azt kinek, milyen körülmények között adta át Magyarországon - azt, hogy ezzel egyértelműen hozzájárult ahhoz, hogy relatíve gyors büntetőeljárás lefolytatására kerülhessen sor. Megjegyzi a védelem, hogy az elsőfokú bírósági eljárás szakaszának elhúzódása nem az I. r. vádlott terhére írható. Nem vette figyelembe az elsőfokú bíróság azt sem, hogy I. r. vádlott letartóztatásban töltött 3,5 éves időtartamú fogvatartásának nagy részében a büntetés-végrehajtási intézetben munkát végzett, továbbá a beszerzett nevelői vélemény és jellemzés a vonatkozásában kedvező személyi megítélést tartalmaz, amely alátámasztja azt, hogy teljes mértékben megbánó magatartást tanúsít az általa is elismerten elkövetett cselekmény miatt. Figyelembe veendő enyhítő körülmény az is, hogy a bűncselekmény során I. r. vádlott tevékeny szerepe lényegében mindössze a Hollandiában ellenérték fejében átvett kábítószer Magyarországra hozatalára, és annak ellenérték fejében történő átadására, továbbadására irányult. Megjegyzendő az is, hogy I. r. vádlott az összes általa Magyarországra behozott kábítószert III. r. vádlott részére adta át. A védelem álláspontja szerint az általa felsorolt és eddig számba nem vett további enyhítő körülményekre, azok számára és súlyára is tekintettel kétségtelenül súlyosabb tartamú szabadságvesztés büntetés és mellékbüntetés került kiszabásra, mint ami e vádlottal szemben indokolt lenne. Úgy ítélte meg, hogy szükséges I. r. vádlottal szemben a szabadságvesztés büntetés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértékének a tételkeret alsó határához közelebbi tartamban való megállapítása, így a védelem a büntetések enyhítésére tett indítványt.