A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20442/2017/4. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. Bírók: Hercsik Zita, Kizmanné dr. Oszkó Marianne, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.442/2017/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Farkas Gabriella ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Deák József Sámuel Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Deák József Sámuel ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe II. rendű alperesek ellen személyiségi jogsértés miatt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2017. január 6. napján kelt 70.P.21.838/2016/15. számú ítélete ellen az I-II. rendű alperesek részéről 16. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi az I. és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek személyenként 15.000 (tizenötezer) - 15.000 (tizenötezer) forint perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra személyenként 48.000 (negyvennyolcezer) forint - 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes azzal, hogy az általa kiadott ... című lap ... számában megjelent, a II. rendű alperes pedig azzal, hogy az általa kiadott ... című lap ...-i számában megjelent "..." címmel közzétett cikkben

- megalapozatlanul híresztelte, hogy a felperes a ...-szobor áthelyezése kapcsán a ... polgárokat nem tájékoztatta a valóságnak megfelelően, illetve félretájékoztatta,

- megalapozatlanul híresztelte, hogy a felperes a ... polgárok elől elhallgatta, hogy az emlékmű eredetileg nem ...-szobornak készült, illetve elhallgatta, hogy a ...-mellszobor ... marad,

megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát.

Az alpereseket a további jogsértéstől eltiltotta. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy az ítélet kézhezvételétől számított 15 napot követően a ... című lap következő lapszámában az "..." rovatban, kötelezte a II. rendű alperest, hogy fenti határidőt követően a ... című lap következő lapszámában az "..." rovatban tegye közzé az ítélet jogsértést megállapító rendelkező részét, és fejezze ki sajnálkozását a jogsértésért.

Kötelezte az I. és II. rendű alperest, hogy külön-külön fizessenek meg a felperes részére 50.000-50.000 forintot. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Megállapította, hogy a felek a költségeiket maguk viselik. Kötelezte a felperest, hogy 36.000 forint, valamint az alpereseket, hogy személyenként 18.000-18.000 forint le nem rótt illetéket fizessenek meg az államnak külön felhívásra.

Határozatának indokolásában ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) 2:42. § (2) bekezdésében, a 2:43. § d) pontjában, 2:45. § (1), (2) bekezdésében, valamint a 2:44. §-ában foglalt szabályokat.

Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperest a ... közélet vonatkozásában közéleti szereplőnek kell tekinteni. A 7/2014. (III. 7.) AB határozat értelmében ugyanis a közszereplői minőség értékelése során az a meghatározó, hogy a téma, amellyel kapcsolatban az adott személy érintett, közügynek minősül-e, vagy sem. A ...-szobor áthelyezése és az ezzel kapcsolatos aláírásgyűjtés ... helyi közéletében egyaránt közügynek minősül, ezzel kapcsolatban pedig a felperes - aki maga is civilként, lokálpatriótaként, helyi aktivistaként definiálta saját személyét - önként aktív szerepet vállalt. A közéleti szereplői minőségéből kifolyólag ezért a helyi közügy vonatkozásában fennáll az új Ptk. 2:44. §-ában írt magasabb tűrési kötelezettsége.

Úgy ítélte meg, hogy a felperes által sérelmezett azon közlések, amelyek a ...-szoborral kapcsolatos aláírásgyűjtés vonatkozásában a "félretájékoztatás"-ra, a "valóságnak nem megfelelő tájékoztatás"-ra, illetve az "elhallgatás"-ra vonatkoztak, azt a jelentéstartalmat hordozzák, hogy valamely lényeges információt nem közölt, ennek eredményeként az információt kapó személyeket megtévesztette. A sérelmezett állítások önmagukban nem tekinthetők tényállításnak, miután a felperes magatartását érintő értékítéletet fejeznek ki. Így az állítások akkor valósítanak meg személyiségi jogsértést, ha azok ténybeli alapja valótlan, vagy kirívóan okszerűtlenül minősítik a felperes magatartását. Ezért vizsgálta a kijelentések ténybeli alapjának meglétét.

Rögzítette, hogy a cikk e körben két konkrét állítást tartalmaz. A leírtak szerint a felperes egyrészt azt nem közölte az aláírókkal, hogy az emlékmű eredetileg nem ...-szobornak készült, csak 1946-ban helyezték a korábbi országzászló talapzatára ezt a szobrot. Ez az állítás nem felelt meg teljes egészében a valóságnak, mivel a felperes által rendszeresített aláíróívek bevezető szövegében kifejezetten szerepel, hogy a ...-szobor helyén egykor országzászló állt. Az újságcikk a felperes terhére rótta továbbá azt, miszerint elhallgatta az aláírók elől, hogy a ...-mellszobor ... marad, csak mintegy száz méterrel arrébb helyezik. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes által írásban adott tájékoztatóban az a tény valóban nem szerepel, hogy a ...-szobrot hova kívánják költöztetni, de az aláírásgyűjtő ív bevezető szövegéből egyértelműen megállapítható, hogy a felperes célja az aláírásgyűjtéssel nem a ...-szobor elhelyezésével kapcsolatos események bemutatása volt, hanem az, hogy az aláírók tiltakozzanak az ellen, hogy a ... térről a ... mellszobrot elvigyék. A szöveges rész kifejezetten a ...-szobor főtéren való elhelyezésének jelentőségéről szól. A felperestől az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem volt elvárható az, hogy az aláírásgyűjtő íven a ...-szobor elhelyezésével kapcsolatos valamennyi rendelkezésre álló információról részletes tájékoztatást adjon, csupán a releváns információkat kellett közölnie, ezért önmagában az a tény, hogy az aláírásgyűjtő íven a felperes a szobor új helyét nem jelölte meg, nem alkalmas az aláírók megtévesztésére, vagy félretájékoztatására. Nem minősíthető mindez elhallgatásnak sem, mivel a felperes által kezdeményezett aláírásgyűjtés kereteit ezen információk közlése meghaladta. Mindemellett a tanúk meghallgatásának eredményeként megállapította, hogy az aláírók tudomással bírtak a szobor lehetséges új helyéről, vagy saját érdeklődésük eredményeként, vagy a felperes tájékoztatása révén. Mindezek alapján nem volt megállapítható az, hogy a felperes rosszhiszeműen járt volna el és az információt elhallgatta.

A felperes alperes által nem vitatott előadása, valamint a felmutatott fényképfelvételek alapján, amely azt igazolta, hogy a tervezett országzászló miben tér el a korábbi 1946 előtti eredeti állapottól, az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a csekély mértékű különbségek fennállására figyelemmel a felperes erre vonatkozó kijelentése alappal nem minősíthető félretájékoztatásnak vagy elhallgatásnak.