A Szegedi Ítélőtábla Pf.20068/2017/3. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (ÖRÖKLÉSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 207. §, 629. §, 632. §, 649. §, 655. §, 657. §, 658. §] Bírók: Lengyel Nóra, Szeghő Katalin, Tóth Gabriella

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Törvényszék P.21758/2016/5., *Szegedi Ítélőtábla Pf.20068/2017/3.*, Kúria Pfv.22213/2017/6. (BH 2019.3.77)

***********

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.068/2017/3. szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Sulyok Miklós ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Vargha László ügyvéd által képviselt alperes ellen öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék 2016. november 21. napján kelt 4.P.21.758/2016/5. számú ítélete ellen az alperes részéről 6, míg a felperes részéről 8. szám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja.

A felperes által az alperes javára fizetendő elsőfokú perköltség összegét 1 500 000 (egymillió-ötszázezer) Ft-ra felemeli.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 800 000 (nyolcszázezer) Ft másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak az állami adóhatóság felhívására 2 528 000 (kettőmillió-ötszázhuszonnyolcezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A felperes néhai (néhai neve) örökhagyó testvére. Az örökhagyó a halálának időpontjáig aktív életet élt, számos gazdasági, pénzügyi jellegű döntést hozott, életében jelentős vagyont gyűjtött. Fontos volt számára a jótékonykodás, elsősorban a nehéz sorsú gyermekek, a beteg emberek megsegítése, e körben magánszemélyeket, alapítványokat támogatott.

Az alperesi alapítványt a Bács-Kiskun Megyei Bíróság a 2004. augusztus 11. napján jogerőre emelkedett végzésével vette a társadalmi szervezetek nyilvántartásába. Az alapító okirat (2003. december 24.) szerint az alapítvány magánalapítvány, szociális tevékenységet folytat. Azt az alapító, (alapító neve) elhalt szülei, illetve testvérei emlékezetére, emlékük ápolására hozta létre. Az alapítvány céljára rendelt vagyon az alapító által felajánlott 100 000 Ft volt. Az alperes kuratóriumának tagjai (alapító fia neve) az alapító fia, továbbá (unokatestvér 1. neve) és (unokatestvér 2. neve) (elnök), (alapító fia neve) unokatestvérei.

A néhai 2008. július 25. napján öröklési szerződést kötött az alperessel, amelyet a szerződéses örökös részéről (unokatestvér 2. neve) írt alá. A (alapító neve) ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett öröklési szerződés egy A/3-as méretű lap egyik oldalán került rögzítésre, négyhasábos formában, azt a néhain és az alperes képviselőjén kívül (tanú 1. neve) és (tanú 2. neve) tanúk írták alá. A szerződésben a néhai vállalta, hogy minden ingó és ingatlan vagyona örökösévé az alperest teszi, aki ennek ellentételezéseként kötelezte magát, hogy megbízottainak közreműködésével - az örökhagyónak egészségi állapotához igazodóan, szükséglete szerint, napi háromszori étkezést biztosít, gondoskodik lakásának takarításáról, karbantartásáról, fűtéséről, világításáról, ruházatának, ágyneműjének tisztán tartásáról, ingatlanainak állagmegóvásáról, hasznosításáról, ügyeinek intézéséről, és az örökhagyó halála esetén illő eltemettetéséről.

A néhai 2011. október 17. napján írásbeli magánvégrendeletet alkotott, amelyben a (település neve), (ingatlan 1. címe). szám alatti, valamint a (település neve), (ingatlan 2. címe) szám alatti ingatlana kizárólagos örökösévé édesanyját, (néhai édesanyja neve)-t, született (édesanya lánykori neve) nevezte. Ezt követően 2011. október 26-án újabb írásbeli magánvégrendeletet tett, amelyben rendelkezett az öröklési szerződéssel érintett ingatlanai egy részéről oly módon, hogy azokat az ott megjelölt, jelen perben nem álló személyek részére juttatta halála esetére. Ez utúbbi végrendeletben rögzítésre került, hogy a néhai az alperessel kötött öröklési szerződés létét, tényét és az abban foglalt tartalmat továbbra is érvényesnek és hatályosnak tekinti, ugyanakkor ügyvédi figyelmeztetés ellenére az ott megjelölt ingatlanok közül a végrendelettel érintett ingatlanokra nézve másként rendelkezett. E végrendeletet (alapító neve) ügyvéd ellenjegyezte.

Az örökhagyó 2011. november 13. napján elhunyt. (közjegyző neve) (.........)-i közjegyző az 51016/Ü/466/2012/31. számú végzésével néhai (néhai neve) örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal az alperes, mint szerződéses örökös részére adta át. Határozatának indokolásában megállapította, hogy az öröklési szerződés és a végintézkedések alakilag aggálytalanok. A hagyatéki eljárás során kialakult öröklési jogi vitára tekintettel határidőt biztosított a törvényes örökösök, továbbá a végintézkedések kedvezményezettjei számára igényük perben történő érvényesítésére.

A Szolnoki Törvényszék a 2014. április 28. napján kelt 7.Pkf.20.259/2014/3 számú végzésével a közjegyző ideiglenes hagyatékátadó végzését részben megváltoztatta akként, hogy a törvényes és a végrendeleti örökösök a hagyaték ideiglenes hatályú átadásával figyelembe nem vett, el nem ismert öröklési igényüket az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül perrel érvényesíthetik.

A felperes keresetében kérte a 2008. július 25. napján kelt öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítását több jogcímre alapítottan. Hivatkozása szerint a szerződés alakilag érvénytelen, mert az A/3. nagyságú lapon készült, utóbb összehajtás után négy oldalassá vált szerződés minden lapja a szerződő felek és a tanúk által nem került aláírásra, emellett az egyik tanú személye az aláírás alapján nem állapítható meg, és az informatikai úton készült szerkesztést követő nyomtatásra figyelemmel a szerződés nem tekinthető hitelesnek. Ezen felül álláspontja szerint az öröklési szerződés annak jóerkölcsbe ütközése miatt is semmis, mert az örökhagyó a több százmillió forint értékű vagyonát ruházta át az öröklési szerződéssel az okiratszerkesztő ügyvéd által alapított alapítványra úgy, hogy a szerződéses örökös részéről a tartási kötelezettség teljesítése nem történt meg, és a szerződés a néhait anyagilag kiszolgáltatottá tette. Kiemelte, az alperesi alapítvány céljai között nem került feltüntetésre a szerződésben vállalt tartási kötelezettség, annak ténylegesen nem is tett eleget. Állította, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd befolyással bírt hozzátartozói útján az alapítványi vagyon felhasználására, emellett lényegesnek ítélték, hogy a szerződéssel érintett ingatlanokra elidegenítési és terhelési tilalom nem került az alperes javára bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, továbbá, hogy az örökhagyó utóbb a szerződéssel lekötött ingatlanai egy részére vonatkozóan végintézkedést tett. További érvénytelenségi okként jelölte meg a szerződés színleltségét, megítélése szerint ugyanis öröklési szerződés megkötése egyik félnek sem állt szándékában, amit az örökhagyó oldaláról igazol, hogy egyes ingatlanait utóbb elajándékozta, illetve azokra végintézkedést tett. Az öröklési szerződést tévedésre, illetve közös téves feltevésre hivatkozással is megtámadta (56. sz. beadvány), utalva arra, hogy az örökhagyó tévedett nyilatkozata tartalmában, illetőleg ilyen tartalmú nyilatkozatot egyáltalán nem kívánt tenni, amit az egyéb érvénytelenségi okok körében kifejtett érveivel kívánt alátámasztani.