PKv 2008.3 A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 3/2008. (XI. 24.) PK véleménye

a házassági bontóperben érvényesített tárgyi költségfeljegyzési jogos kereseti kérelmek illetékének viseléséről[1]

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás érdekében a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 33. §-ának (1) bekezdése alapján a következő véleményt nyilvánítja.

I. Ha a felek a házassági bontóperben a házasság felbontását a közöttük a járulékos kérdésekben létrejött egyezségre tekintettel kérik és a bíróság egyezségüket legkésőbb az első érdemi tárgyaláson jóváhagyja, a járulékos igények pertárgy-értékét az illeték megállapításánál nem lehet külön figyelembe venni.

II. Ha a járulékos kérdésekben az első érdemi tárgyaláson nem jön létre egyezség, a járulékos igények után - a lakáshasználat rendezése iránti igény kivételével - az illetéket az illetéktörvény rendelkezései szerint meg kell fizetni.

III. A gyermeket érintő, nem vagyoni jellegű kérdésekben (gyermek elhelyezése, átadása, a gyermek és a szülő közötti kapcsolattartás) az eljárási illeték alapját - a gyermekek számától függetlenül - az Itv. 39. §-ának (3) bekezdése szerint kell számítani. A gyermek elhelyezése és a gyermekkel való kapcsolattartás - együttes érvényesítésük esetén - illetékjogi szempontból egy igénynek számítanak.

Az 56/2007. (XII. 22.) IRM rendelet 2008. február 6-ai hatállyal módosította a költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: Kmr.) 3. §-át: az ott felsorolt, addig tárgyi költségmentes pereket tárgyi költségfeljegyzési jogos pereknek minősítette. Ez azzal a változással jár, hogy e perekben a feleknek a feljegyzett költségeket, egyebek mellett tehát az eljárási (kereseti, fellebbezési, perújítási, felülvizsgálati) illetéket, pervesztességüktől függően, meg kell fizetniük.

A Kmr. módosított 3. §-ában felsorolt perek körébe tartoznak olyan igények, amelyeket tipikusan a házassági bontóperben, annak járulékos kérdéseként érvényesítenek (gyermek elhelyezésével és átadásával, valamint kapcsolattartással összefüggő per, törvényen alapuló tartással kapcsolatos per). A házasság egyező akaratnyilvánításon alapuló felbontásának egyenesen feltétele, hogy a Csjt. 18. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott kérdésekben (a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a házastársi közös vagyon megosztása) a felek megegyezzenek és egyezségüket a bíróság jóváhagyja.

18. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott kérdésekben (a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a házastársi közös vagyon megosztása) a felek megegyezzenek és egyezségüket a bíróság jóváhagyja.

A tárgyi költségmentes pereknek tárgyi költségfeljegyzési perekké történt átminősítését nem követte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) megfelelő módosítása. Az Itv. 43. §-ának (1) bekezdése tételes illetéket állapít meg a házassági bontóperre (12 000 forint), a 43. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a házassági perben érvényesített lakáshasználat rendezése iránti igény, valamint az egyező akaratnyilvánításon alapuló bontóperben a házastársi közös vagyon megosztása iránti igény esetében ezek pertárgy- értékét az illeték megállapításánál nem lehet figyelembe venni. Az egyéb járulékos igényekről (gyermekelhelyezés, kapcsolattartás, tartásdíj) az Itv. nem tesz említést, nyilvánvalóan amiatt, mert azokkal kapcsolatban - tárgyi költségmentességük folytán - a törvény megalkotásakor az illeték viselésének kérdése fel sem merülhetett. Az Itv. 40. §-ának (1) bekezdése szerint viszont, ha a fél egy eljárásban egy jogviszonyból eredő több igényét, vagy több jogviszonyból eredő igényeit érvényesíti, az eljárás tárgya értékének megállapításakor az előterjesztett igények együttes értékét kell figyelembe venni.

A Kmr. módosítását követően a bírói gyakorlatban felmerült, hogyan kell rendelkezni a le nem rótt illeték viseléséről, ha a bontóperben az említett tárgyi költségfeljegyzési jogos igényeket érvényesítik. Közelebbről: tekinthető-e az illeték viselése szempontjából a házasság felbontása iránti igény főkövetelésnek, a többi kérdés pedig olyan járulékos követelésnek, amelyeket az illeték megállapítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni, vagy a házasság felbontása iránti perben érvényesített további igények külön igények, a valóságos tárgyi keresethalmazat viszonyában vannak egymással, ezért azok után - gyermekelhelyezés, kapcsolattartás esetén a határozatlan perértéket figyelembe véve, tartásdíj igény esetén a Pp. 24. § (2) bek. a) pontja szerint - illetéket kell fizetni. Az illetékfizetési kötelezettség szempontjából indokolt-e különbséget tenni az ún. egyező akaratnyilvánításon alapuló bontóper (amelyben a felek a házasság felbontását a köztük a járulékos kérdésekben kötött egyezségre tekintettel kérik) és az ún. tényállásos bontóper között (amelyben ilyen egyezség megkötésére nem kerül sor). Kérdésként merült fel az is, hogy ha az illetékfizetési kötelezettség fennáll, a gyermeket érintő keresetek tekintetében az illetéket - több gyermek esetén - gyermekenként kell-e számítani, vagy az a gyermekek számától függetlenül állapítandó meg.

Mindezeket a kérdéseket elsődlegesen az illetéktörvény megfelelő módosításával lehetne megoldani, mivel a jogalkotó feladata, hogy a jogpolitikailag helyesnek tartott utat kijelölje.

Amíg azonban a törvény módosítására nem kerül sor, a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma az általa helyesnek tartott jogszabályértelmezést szükségesnek látta iránymutatásként, kollégiumi vélemény formájában közzétenni.

I. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma abból indult ki, hogy a házassági perrel a Pp. 282. §-a alapján összekapcsolható keresetek nem tekinthetők a Pp. 25. §-ának (4) bekezdése értelmében a főkövetelés járulékainak akkor sem, ha azokat az egyező akaratnyilvánításon alapuló bontás érdekében érvényesítik. Ezek a keresetek ugyanis - bár anyagi jogi szempontból a bontóper járulékai lehetnek -, perjogi szempontból önálló főköveteléseknek minősülnek. Ehhez képest főszabály szerint az Itv. 40. §-ának (1) bekezdése értelmében önálló illetékfizetési kötelezettség alá esnek. Az Itv. azonban - a jogalkotó felismerhető szándéka szerint - illetékjogi szempontból kedvezményben kívánta részesíteni egyrészt az egyező akaratnyilvánításon alapuló bontást [43. § (2) bek.], másrészt elő kívánta segíteni, hogy a felek minél előbb, egyezséggel rendezzék a jogvitájukat [az Itv. 58. § (1) bekezdésének d) pontja értelmében az első tárgyaláson kötött egyezség esetén csak a peres eljárás illetékének 10%-át kell megfizetni]. E logika alapján az egyező akaratnyilvánításon alapuló bontóperben a járulékos igényeket akkor indokolt mentesíteni az eljárási illeték fizetése alól, ha a felek legkésőbb az első érdemi tárgyaláson - amely a Pp. 285. §-ának (4) bekezdése értelmében általában az ún. békítő tárgyalást követő első érdemben megtartott tárgyalás - valamennyi járulékos kérdésben egyezséget kötnek és egyezségüket a bíróság jóváhagyja. Ez a megoldás sarkallja a feleket arra, hogy a járulékos kérdéseket minél előbb megállapodással rendezzék, és maga az eljárás is - a törvény adta keretek között - gyorsan és egyszerűen folyik le: a bíróságnak lényegében csak a házasság felbontására irányuló közös akaratnyilatkozat véglegességéről és befolyásmentességéről, valamint arról kell meggyőződnie, hogy a felek egyezsége a jogszabályoknak és a gyermek érdekének megfelel-e.

II. Ha a házasság felbontására nem egyező akaratnyilvánítás alapján, vagy az ún. tényállásos bontásról való áttérés folytán egyező akaratnyilvánítással ugyan, de nem - a fentiek szerinti - első érdemi tárgyaláson megkötött és jóváhagyott egyezséget követően kerül sor, a járulékos igények tekintetében az illetéket az Itv. 40. §-ának (1) bekezdésében foglalt általános rendelkezésre tekintettel meg kell fizetni. Ez alól csak a lakáshasználat rendezése iránti igény a kivétel, amelyet az Itv. a bontás formájára tekintet nélkül mentesít az illetékfizetési kötelezettség alól [43. § (1) bek., fellebbezésben 46. § (2) bekezdés]. Az egyéb vagyonjogi igények esetén (házastársi közös vagyon megosztása, tartásdíj) csak a házassági per illetékét meghaladó részt kell megfizetni [43. § (1) bek.]. A költségfeljegyzési jog folytán le nem rótt illeték viselésére tehát - a pernyertesség-pervesztesség arányában - a bíróság a felet (feleket) az eljárást befejező, illetőleg a perköltség viseléséről döntő határozatában kötelezi [Pp. 85/A. § (4) bek., Kmr. 15. §]. Az első érdemi tárgyalást követően megkötött és jóváhagyott egyezség esetén az eljárás illetékköteles ugyan, de az Itv. 58. §-ának (3) bekezdésében meghatározott 50%-os mérsékelt illeték alá esik.

III. Azokban az esetekben, amikor a bontóperben érvényesített járulékos kérdésekben az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg a Pp. 24. §-ának (1) vagy (2) bekezdése alapján, az illeték számításának alapját az Itv. 39. §-ának (3) bekezdése alapján kell meghatározni. Ez vonatkozik a gyermekkel kapcsolatos járulékos igényekre is (gyermek elhelyezése, átadása, gyermek és a szülő közötti kapcsolattartás). Tekintettel viszont arra, hogy az ilyen járulékos kérdésekben a per tárgya a gyermek elhelyezésre és a kapcsolattartásra irányuló igény maga, ami - több gyermek esetén - szükségképpen csak egységesen dönthető el s ezért egységes kérelmet feltételez, az illeték alapja nem függ attól, hogy a perben a felek hány gyermek vonatkozásában érvényesítenek követelést; a törvényben meghatározott illeték alapot igényenként (gyermek elhelyezésére és átadására vonatkozó igény, kapcsolattartásra irányuló igény) egyszer lehet számításba venni. A gyermek elhelyezése, valamint a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás olyan szorosan összefüggő igények, hogy azokat - együttes érvényesítésük esetén - illetékjogi szempontból egy igénynek kell tekinteni. Ez a megoldás áll összhangban a gyermek érdekének elsődlegességével [Csjt. 1. § (2) bek.] is.