A Szegedi Ítélőtábla Pf.20656/2009/2. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 80. §, 81. §, 1986. évi II. törvény (Sajtótv.) 11. §] Bírók: Bereczkyné dr. Lengyel Nóra, Szeghő Katalin, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.656/2009/2.szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A ...i Ítélőtábla ... pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - a D. Lászlófi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Lászlófi Gabriella ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) alatti székhelyű I.r. és a személyesen eljárt II.rendű alperes neve (címe) alatti idézési című II.r. alperesek ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság 2009. február 24. napján kelt 2.P.20.948/2008/14. számú ítélete ellen a felperes 17. és 24. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. alperesnek 20.000.- (húszezer) Ft másodfokú perköltséget.

A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket, valamint a felperest képviselő, ... pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes a ... családi házához kamrát és kazánházat magában foglaló melléképületet épített, amelynek elbontására jogerős közigazgatási határozat kötelezte. A felperes a hatóság határozatát nem tartotta jogszerűnek, ezért személy-1 újságíróhoz fordult problémájával, akivel több éve ismerik egymást. személy-1 beszerezte a felperestől az ügyben keletkezett iratokat, és felkereste a felperest az ingatlanon egy fotós kíséretében, aki az ingatlanról és felperesről fényképfelvételeket készített.

- 2 -

Az I.r. alperes által kiadott ... című napilap 2006. június 16-i számában cikk jelent meg "Évekig csak épített, nem hitte el, hogy szabálytalanul", "Károk kényszerbontásból" címmel. A bevezető szerint "A hivatalok fölszólításaira nem reagált, és érdekeinek védelmében nem fordult időben szakemberhez egy ... asszony.". Ezt követően az újságíró beszámol a felperes által folytatott építkezésről, őt név szerint megnevezve. Közli, hogy a felperes ellen egy bejelentés folytán indult hatósági eljárás, amely szerint "a megengedettnél nagyobb területet épített be". A cikk részletezi, hogy ezen eljárásban a felperest a hatóság felszólította az építési engedély módosítására, illetve arra, hogy kérjen fennmaradási engedélyt, miután erre nem reagált, vele szemben bírságot szabtak ki, amit nem fizetett meg. Az eljárás eredményeként jogerős hatósági határozat kötelezi a felperest a "szabálytalanul épített" házrész lebontására azzal, hogy amennyiben ennek nem tesz eleget július 3-áig, a hatóság kényszerbontást foganatosít. A cikk szerint a felperes "későn ugyan, de végre ügyvédhez fordult". Ezt követően az újságíró megszólaltatta a felperes jogi képviselőjét, személy-2 ügyvédet - nevének feltüntetése nélkül -, aki úgy nyilatkozott, hogy segíteni szeretne a felperesnek, akit "néninek" nevezett. Elmondása szerint az iratok áttanulmányozása után megállapította, hogy a felperes "nem használta ki a jogi lehetőségeit", amennyiben ugyanis ügyvédhez fordul, az ügyét már rég megoldhatta volna. Majd közli a cikk, hogy az ügyvéd beadványt nyújtott be az önkormányzathoz, amelyben hivatkozott arra, hogy a felperes rendelkezett érvényes építési engedéllyel, annak kiadásakor pedig nem volt hatályban a beépíthetőséget korlátozó rendelkezés. A továbbiakban az írás kitért arra, hogy a hatósági bontás költségét a felperes a nyugdíjából képtelen kifizetni, azt "adóként hajtják be, elárverezhetik a házát is". Az újságíró megkereste az önkormányzat építési irodájának osztályvezetőjét, akinek nyilatkozatát "Százszor is meggondolják" címmel tette közzé.

A cikk szerzőjeként a lapban személy-1 szerepel.

A II.r. alperes az újság rovatvezetője, a cikk az általa lerövidített formában jelent meg.

A felperes a képmáshoz és a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogai megsértésének megállapítását, valamint az alperesek 250.000.- Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte. Keresete indokolásaként előadta, hogy sem személy-1 újságíró, sem pedig a II.r. alperes által átírt cikket nem mutatták be részére, annak a II.r. alperes által történő átírásához hozzájárulását nem szerezték be. Állítása szerint a cikk több valótlan tényállítást tartalmaz, így valótlan az, hogy nem merítette ki az összes jogi lehetőséget, csupán akihez fordult, az nem volt tisztában a joggal. Valótlan az a megállapítás, hogy a megengedettnél nagyobb területet épített be, a lehetséges 15 %-hoz képest ugyanis csak 9,42 % beépítése történt meg. Sérelmezte, hogy a cikkben nem jelent meg, miszerint az önkormányzat nem az egész ingatlant árvereztette el, hanem csak egy részét. Kifogásolta, hogy az újságíró "néninek" nevezte. Hivatkozott arra, hogy sem a fotó készítéséhez, sem

- 3 -

Pf.II.20.656/2009/2.szám

annak megjelentetéséhez nem járult hozzá. Állította, kifejezetten kikötötte, hogy a fotón csak a határozat szerepelhet, arra még a keze sem kerülhet fel, mivel a kép készítésének időpontjában kerti munkát végzett, s ezért a ruházata előnytelen volt. Előadta, hogy ... városban szélesebb körben ismert, korábban divatszalont is vezetett, ilyen körülmények között a megjelent fotó a megítélését hátrányosan befolyásolja, a cikk tartalma az emberekben egy szerencsétlen öregasszony benyomását kelti. A fentieken túl sérelmezte, hogy az írás a nevének feltüntetésével jelent meg erre vonatkozó kifejezett tiltása ellenére.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Védekezésük szerint a cikk a felperesre nézve sértő, valótlan tényállítást nem tartalmaz, a felperes a fotó elkészítéséhez, illetve annak, valamint a cikknek a megjelenéséhez hozzájárult. A II.r. alperes védekezése szerint személy-1 írását csupán lerövidítette, annak lényegét azonban nem változtatta meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest az I.r. alperes javára 30.000.- Ft perköltség megfizetésére, továbbá megállapította, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt illetéket az állam viseli. Határozatának indokolása szerint a meghallgatott tanúk vallomása (személy-1 és személy-2) alátámasztotta, hogy az újságcikk valótlan tényállítást nem tartalmaz, továbbá azt is, hogy a cikk megírását a felperes kezdeményezte, és csak utóbb bánta meg annak megjelenését, így tehát a felperes hozzájárulását megadottnak kell tekinteni. Ugyanakkor a cikk tartalmát értelmezve rámutatott, hogy az újságíró arra kívánta felhívni a figyelmet, a hatóságnak megvannak a megfelelő eszközei ahhoz, hogy döntését kikényszerítse, amennyiben az ügyfél annak önként nem tesz eleget. A Legfelsőbb Bíróság PK. 12. számú, a személyiségi jogi perekben is alkalmazott állásfoglalására utalva kifejtette, hogy a felperes által kifogásolt cikkbeli tényállítások, nevezetesen, hogy a megengedetthez képest mennyivel nagyobb vagy kisebb területet épített be, vagy hogy a döntés meghozatalát megelőzően az összes jogi lehetőséget kimerítette-e vagy sem, olyan lényegtelen tévedésnek minősülnek, amelyek nem adnak alapot a jogsértés megállapítására, azok a cikk tartalmát, illetve a felperes megítélését nem befolyásolják. Valószínűtlennek tartotta, hogy a felperes a nevének kiírásához nem járult hozzá, figyelemmel arra, hogy maga kezdeményezte a cikk megírását. Azt a körülményt, hogy a felperest a cikk "néni" megnevezéssel illette, nem találta alkalmasnak a jogsértés megállapítására, egyrészt mert ez a felperes képviselőjének nyilatkozatában szerepel, másrészt mert a felperes hiúságát ugyan sértheti, de objektíve a külvilág számára nem jelenik meg sértő kitételként. A tanúk vallomása alapján bizonyítottnak fogadta el, hogy a II.r. alperes a cikk lényeges tartalmát nem változtatta meg, csupán lerövidítette azt, ezért