BH 1984.5.176 Az okozati összefüggés kérdése halált okozó testi sértés esetén, ha az eredmény bekövetkezésében vétlen személynek is szerepe volt, vagy lehetett [Btk. 170. § (5) bek. II. fordulat].

A megyei bíróság bűnösnek mondta ki az ügy nyolc vádlottját társtettesként elkövetett halált okozó testi sértés bűntettében és más bűncselekményben.

A megállapított tényállás lényege szerint a vádlottak fiatal emberek, a legidősebb 22 éves, a legfiatalabb 18. A korábbiakban magatartásukkal és munkájukkal kapcsolatban kifogás nem merült fel. A vádlottak egyébként baráti viszonyban vannak.

Az egyik vendéglőben diszkó rendezvényeket szoktak tartani, amelyeken többször a vádlottak is részt vettek.

A sértett, valamint több barátja több alkalommal figyelmeztették a vádlottakat, hogy ne járjanak a diszkóba. Előfordult, hogy fenyegették, bántalmazták őket. A sértett gyakran italozott, italos állapotban barátaival együtt nem egyszer kötekedő magatartást tanúsított, több rendezvényt megzavartak.

A vádbeli napon a vádlottak a diszkóba mentek. Az esti órákban a sértett megjelent a diszkóban több fiatal társaságában. Súlyos fokú alkoholos állapotban volt. Fenyegetőztek, és amikor a vádlottak kimentek az udvarra, beléjük kötöttek, és verekedést akartak kezdeményezni.

A vendéglő vezetőjének és alkalmazottainak a közbelépésére hagytak fel magatartásukkal, akik azt tanácsolták a fiataloknak, hogy menjenek haza a sértett kötekedése miatt.

A vádlottak a diszkó befejezése után az utcán várták a sértettet, aki hosszabb idő után érkezett meg, kerékpáron.

Gépkocsival elálltak az útját, körbefogták a sértettet, aki eldobta a kerékpárt, hátrált, közben egy kerékpárláncot forgatott. A kerékpárral a kerítéshez szorították, majd az eleső sértettet ütötték és rugdosták.

Végül a vérző és a földön nyöszörgő sértettet a járdán hason fekve hagyták úgy, hogy a feje az árok szélén, teste pedig a járdán keresztben feküdt.

A vádlottak ezután elhagyták a sértettet.

A sértett a vádlottak együttes bántalmazása, kis-közepes ütések, rúgások következtében összesen legalább 28 sérülést szenvedett el. A sérülések a fején, arcán, vállán, karjain, térdén, lábain voltak; a hámhorzsolásos, hámfosztásos, bevérzéses, repesztett sérülések nagy része közvetlen erőbehatástól, ütéstől, rúgástól, kisebb része pedig eleséstől származott. A sértett csontos vázán és izomrendszerén, az izomzatban vagy a csontrendszerben sérülés nem keletkezett, a sérülések gyógytartama 8 napon belüli volt. Kivétel ez alól az orr csontos és porcos határán keletkezett repedés, melynek a tényleges gyógytartama 14 nap lett volna.

A sértettre kb. 15-20 perc múlva talált rá a barátja, V. F. Akkor már úgy feküdt hason fekve, két karját kinyújtva, hogy a feje oldalt fordítva az árokban volt.

V. F. megpróbálta a több mint 100 kg testsúlyú sértettet felhúzni az árok szélére, de csak a hátára tudta fordítani. A sértett hangot nem adott; V. F. úgy érezte, hogy pulzusa, lélegzete nincs. Egy ideig próbálta a mellkasát nyomkodni, hogy a szívműködést beindítsa, de miután ez nem vezetett eredményre, elszaladt és értesítette a sértett szüleit.