A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40086/2015/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 498. §, 506. §] Bírók: Felker László, Levek Istvánné, Tibold Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

10.Gf.40.086/2015/4-IV.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Bacsek György Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe, ügyintéző dr. Bacsek György ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Török Zsolt ügyvéd (alperesi képviselő címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében dr. Bata Zoltán ügyvéd (alperesi beavatkozó képviselőjének címe) által képviselt alperesi beavatkozó neve (alperesi beavatkozó címe) beavatkozott, a Fővárosi Törvényszék 2014. december 16. napján kelt 1.G.40.411/2012/27. számú ítélete ellen az alperes részéről 28. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja;

kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 180.000 (Száznyolcvanezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 591.300 (Ötszázkilencvenegyezer-háromszáz) forint le nem rótt jogorvoslati illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A keresetben előadott tényállás szerint a felperessel felelősségbiztosítási jogviszonyban álló felperesi jogelőd, a S. S. I. GmbH a L. S. S.P.A. feladó megbízásából 2011. december 13-án fuvarmegbízást adott az alperesnek O. - L. viszonylatában 1.100 euró fuvardíj ellenében 5.768 kg csokoládé közúti fuvarozására. A perbeli fuvarfeladatot felperes jogelődje a T. fuvarbörzén hirdette meg, az arra jelentkező alperessel a fuvarmegbízás megküldését megelőzően egyeztetett, az annak során visszaigazolt forgalmi rendszámú tehergépjármű állt ki 2011. december 14-én a felrakóhelyen és a CMR fuvarlevélen fuvarozóként nevesített M. T. Kft. az árut fuvarozásra átvette. A rakomány a címzetthez a megjelölt 2011. december 15-i időpontban és a későbbiekben sem érkezett meg, felperes jogelődje emiatt a szerződés szerinti lerakási időpontban felszólamlással élt; az alperes feljelentésére indult nyomozati eljárás az áru és az elkövetők felkutatása tekintetében eredményre nem vezetett. A küldemény értéke az áruszámla szerint 26.060,76 euró, mely összeget árukárként a feladó a felperes jogelődje, utóbbi az alperes felé 2012. január 5-én kiszámlázta, a számla kifizetése azonban elmaradt, és a kár megtérítésétől alperes biztosítója is elzárkózott. Felperes a jogelődje helyett biztosítóként helytállt, 26.060,76 euró kárösszeget a jogelődje bankszámlájára átutalt azzal, hogy azt a L. S. S.P.A.-nak továbbítsák, ezen helytállásra tekintettel 2012. október 4-én jogelődje a perbeli követelést ráengedményezte. Felperes az 1971. évi 3. számú tvr.-rel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (CMR) 17. cikk 1. pontja alapján 26.060,76 euró árukár és annak 2011. december 16-tól a kifizetésig járó 5 %-os késedelmi kamata megfizetésére támasztott igényt a keresetében az alperessel szemben, hivatkozva arra, annak nincs jelentősége, hogy a fuvarfeladatot alfuvarozó teljesítette, annak magatartásáért ugyanis a CMR 3. cikke alapján a alperes sajátjaként felel. Egyébként az alvállalkozó megbízása tekintetében nem kellő körültekintéssel járt el, utóbbi körülmény abban az esetben is megalapozza a felelősségét, amennyiben nem fuvarozóként, hanem szállítmányozóként járt volna el, mert a fuvarozó gondos, körültekintő kiválasztása terhelte volna.

Alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen felperes perbeli legitimációját vitatta, hivatkozva arra, hogy az eltulajdonított áru a L. S. S.P.A. tulajdonában állt, a kár tehát a feladónál keletkezett, ugyanakkor a becsatolt engedményezés a felperes és a jogelődje közötti. Nincs bizonyítva, hogy a felperesi jogelődnek mekkora kára keletkezett, terhelte-e a fizetési kötelezettség, illetőleg helytállt-e az alperes helyett, ha igen, milyen összegben. Érdemben a CMR 17. cikk 2. pontja szerinti mentesülésére hivatkozott, állítva, hogy az áru elveszését olyan körülmény okozta, amelyet nem kerülhetett el és annak következményeit nem állott módjában elhárítani. Nem vitás, hogy a rakományt eltulajdonították, ezen tényre azonban az alperesnek semmilyen ráhatása nem volt, amint erről tudomást szerzett, azonnal nyomozóhatósághoz fordult és feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. A CMR 3. cikke szerinti felelőssége nem állhat fenn, mert ezen szabály alkalmazásának feltétele, hogy az igénybe vett alkalmazottak vagy egyéb személyek a feladatkörükön belül járjanak el.

Utóbb alperes a védekezését akként módosította, hogy vitássá tette fuvarjogviszony létrejöttét, azt állította, hogy szállítmányozási feladat ellátására és nem az áru továbbítására szerződtek, annak megszervezésére vállalt kötelezettséget, a fuvarfeladat teljesítéséhez szükséges saját fuvareszközzel nem is rendelkezik, és fuvarozóként a CMR fuvarokmányon nem szerepelt. Az alperes semmilyen kapcsolatba nem került a küldeménnyel, az útvonal egy szakaszán sem végzett továbbítást, kizárólag szervezési és szerződéskötési feladatokat látott el. Az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 514. § (1) bekezdése alapján őt terhelő kötelezettségének pedig megfelelő körültekintéssel és gondossággal tett eleget, további szállítmányozóként a B. H. Bt.-t bízta meg, aki a megbízást az M. T. Kft. fuvarozónak adta tovább. A szállítmányozói megbízás megadása előtt bekérte a szükséges iratokat (cégkivonat, felelősségbiztosítás), kellő gondossággal járt el, szállítmányozóként felelősségbiztosítással rendelkezik, biztosítója is a kár megtérítésétől azért zárkózott el, mert álláspontja szerint alperest szállítmányozóként kárfelelősség nem terheli. Amennyiben mégis kártérítésre lenne kötelezhető, úgy felperesnek az alperesi felelősségbiztosítóval szemben kellene követeléssel fellépnie.

Az alperes pernyertessége érdekében beavatkozó alperesi felelősségbiztosító érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy alperes speditőri felelősségbiztosítással rendelkezik, a perbeli fuvarfeladat vonatkozásában nem fuvarozóként, hanem szállítmányozóként járt el, mert nem a rakomány továbbítására, hanem annak megszervezésére vállalt kötelezettséget, és a küldeménnyel semmilyen kapcsolatba nem került. Szervezési és szerződéskötési feladatokat látott el, a CMR fuvarokmányon sem került nevesítésre fuvarozóként. A szállítmányozó felelőssége lényegesen enyhébb, mint a fuvarozóé, a fuvarozás során bekövetkezett károkért vétkesség alapján abban az esetben felelhet, ha a fuvarozó kiválasztása tekintetében felelősség terheli. Alperes a szállítmányozói megbízás továbbítása előtt bekérte a szükséges iratokat, így kellő gondossággal járt el a B. H. megbízása során, aki továbbadta a fuvarfeladatot azon fuvarozónak, mely a rakományt eltulajdonította.

Az elsőfokú bíróság 2014. december 16. napján kelt 1.G.40.411/2012/27. számú ítéletével kötelezte alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 26.060,76 eurót és annak 2011. december 16-tól a kifizetésig járó 5 %-os késedelmi kamatát, valamint 912.870 forint perköltséget.