A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.160/2013/29. számú határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. §, 1994. évi LXXX. törvény (Üsztv.) 26. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 65. §, 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 90. §, 2011. évi CLXIV. törvény (Üjt.) 34. §, 70. §, 71. §, 155. §, 160. §] Bírók: Dezse Jánosné, Lakics István, Szőke Zoltán

íööáóÉőÉőá

A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság dr. ügyvéd által képviselt dr. D.F. felperesnek-,

által képviselt alperes ellen

felmentés jogellenességének megállapítása iránti perében meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A bíróság a keresetet elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 74.415.- (Hetvennégyezer-négyszáztizenöt) forintot mint perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az Államnak az illetékes NAV felhívására, az ott megjelölt és időben és módon 1.500.000.- (Egymillió-ötszázezer) forint eljárási illetékköltséget.

Az ezt meghaladó perköltségét a felperes saját maga viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt a Szombathelyi Törvényszékhez intézett, de a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 3 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A bíróság tájékoztatja a feleket arról is, hogy a Pp. 256/A. § (1) bekezdésének b) - d) pontjaiban felsorolt esetekben tárgyalás tartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

I N D O K O L Á S :

A felperes a R-i Járási Ügyészségen 1975. július 1. napján ügyészségi szolgálati viszonyba került mint fogalmazó. 1978. március 1. napjával nevezték ki ügyésszé, és az 1985. december 1. napjától - 1990. január 15. napjáig terjedő időszak megszakításával ügyészként, illetve bíróként teljesített szolgálatot a R-i Járási Ügyészségen, majd ugyanott 3 évig a R-i Járási Bíróságon és ezt követően a B-i, K-i és Sz-i Járási Ügyészségeken, 1997. április 1. napjától pedig a V. Megyei Főügyészségen.

Ez utóbbi szolgálati helyen 2006. április 1. napjáig előbb beosztott ügyészként dolgozott, majd ezen időponttól kezdődően egészen a perben érintett felmentéséig terjedően ugyanitt a Közigazgatási és Környezetvédelmi Csoportot vezette mint főügyészségi csoportvezető ügyész.

Az alperes a 2012. május 31-én kelt Szem.16.597/504-I/2012. szám alatt a 2012. május 31-én kelt felmentéssel szüntette meg a felperes ügyészségi szolgálati jogviszonyát. A felmentésben utalt a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény (Üjt.) 160. §-ának (1) és (3) bekezdésére. Az 1950. május 29-én született felperesnek e törvényi rendelkezésekre is utalással az ügyészségi szolgálati viszonya 2011. december 31-ével felmentéssel szűnt meg. Felmentési ideje az Üjt. 160. §-ának (3) bekezdése alapján 2012. július 1-jén kezdődik. Az Üjt. 37. § (4) bekezdése szerint a munkavégzési kötelezettség alól 2012. október 1. napjától mentesítette, melynek időtartamára az Üjt. 39. §-a alapján átlagilletmény jár.

Az Üjt. 160. §-ának (4) bekezdése szerint háromhavi átlagilletményének megfelelő összeg illeti meg.

Az Üjt. 70. § (2) bekezdés d) pontja és a (3) bekezdés c) pontja alapján az 1975. április 17. napjától ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idejére figyelemmel öthavi illetményének megfelelő összegű jubileumi jutalomra jogosult.

Az Üjt. 71. §-a alapján 2012. január 1. napjától - 2012. december 31. napjáig a jogosultsági időtől függő arányos, vagy teljes összegű cafetéria-juttatásra jogosult.

Utalt még a felmentés rendelkező része arra is, hogy az ügyészségi szolgálati viszonyban is alkalmazandó, a Mt. 2012. július 1. napjától hatályos (2012-ig I. törvény) 125. §-a alapján jogosult továbbá a 2012. évre járó és 2012. október 1. napjáig ki nem adott rendes szabadságnak pénzbeni megváltására.

A felmentés indokolásában pedig a fentiekben felhívott jogszabályok alapján rögzítette az alperes azt is, hogy a felperes a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt 2012. május 29. napján betölti. Ügyészségi szolgálati viszonyát - felmentéssel - az Üjt. 160. §-ának (3) bekezdése alapján meg kell szüntetni. Az indokolás végül a felperes lelkiismeretes, színvonalas szakmai és vezetői munkájának elismerését, köszönetét is tartalmazta. A felperes e felmentést 2012. június 8. napján vette át.

- . -

A felperes a bírósághoz a 2012. június 27-én érkezett és akkor még az 1.M.209/2012. szám alatt iktatott kereseti kérelmében - amelyet különösképpen a felhívott EU-s joganyag részletezése mellett - az 1.M.160/2013/17. szám alatt iktatott, 2013. augusztus 24-én érkezett és az augusztus 28-án érkezett 18. sorszámú előkészítő iratában pontosított, majd a 29/F/1. alatti jegyzőkönyv mellékleteként csatolta be a végső összegszerű részletezését is a keresetnek.

A 23. sorszám alatti igazságügyi könyvszakértői véleményben rögzített 298.740.- Ft bruttósított nyugdíj összegének a 456.092.- Ft-jával számolva és a 841.940.- Ft bruttó illetményének figyelembevételével egyrészt kérte, hogy a bíróság a 2013. január 1-től a 70. életéve betöltéséig (77 hónap) időtartamra 29.710.296.- Ft megfizetésére kötelezze az alperest. Mindennél figyelemmel volt arra is, hogy átalány kártérítésként az Ütv.-nek megfelelően 12 havi átalány kártérítést is megkapott.

Ezen túlmenően 3 havi átlagilletményének megfelelő, felmondási időre járó összeg megfizetését is kérte 2.525.820.- Ft összegben. 8 havi átlagilletménynek megfelelő végkielégítésként pedig a 29/F/1. alatt becsatolt kimutatás szerint a 17. számú beadványban írtaktól eltérően 6.735.520.- Ft megfizetésére kérte a kötelezést. A címzetes főügyészi címmel járó illetmény növekedésként (77 hónapra) 1.448.920.- Ft-ban jelölte meg a követelés mértékét. Nem vagyoni kártérítésként pedig 2.500.000.- Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni, így összességében 42.920.556.- Ft megfizetésére kérte az alperesi kötelezést, még a 18. számú beadványban rögzített korábbi 56.549.120.- Ft-ról erre az összegre szállította le ekként a keresetet. Kérte továbbá a jogsértő munkáltatói intézkedés közlésétől kezdődően az előbbi jogcímek szerinti törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére is az alperest kötelezni. Kérte továbbá az 5 % + ÁFA-val számolt ügyvédi munkadíj mint perköltség megfizetésére is az alperest kötelezni.

A kereseti kérelem legfőbb jogalapjaként a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK Irányelvet jelölte meg, amely tiltja az életkoron alapuló megkülönböztetést. Az Irányelv előírja, hogy jogsértés esetén a kártérítésnek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lennie.

Az Irányelv átültetése a magyar jogba - más Irányelvekkel együtt, amelyek az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség körébe tartoznak -, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény megalkotásával történt meg. A tv. 65. §-ának g) pontja kifejezetten utal is arra, hogy a törvény az említett Irányelvnek való megfelelést szolgálja. A törvény - az Irányelvvel összhangban - hátrányos megkülönböztetésnek minősíti az életkor szerinti megkülönböztetést (8. §), utal arra, hogy a sérelem miatt - egyebek között - munkaügyi pert lehet indítani (12. §), a foglalkoztatási jogviszony megszüntetésével okozható sérelem (21. § c) pont), foglalkoztatási jogviszonynak minősíti az ügyészi szolgálati jogviszonyt (3. § a) pont), a bizonyítási terhet a sérelmet szenvedett személy részéről a sérelmet jelentő tulajdonságra (jelen esetben az életkorra) korlátozza (19. §).