A Kúria Mfv.10538/2014/1. számú precedensképes határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 274. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 177. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.538/2014/6.

A Kúria a dr. Kiss Elemér ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Tímár Anikó osztályvezető ügyész által képviselt alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 1.M.160/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Győri Törvényszék 2.Mf.20.166/2014/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Győri Törvényszék 2.Mf.20.166/2014/6. számú ítéletének a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezései közül az alperest 6.409.708 (hatmillió-négyszázkilencezer-hétszáznyolc) forint elmaradt illetmény és 300.000 (háromszázezer) forint cafeteria juttatás megfizetésére kötelező rendelkezését - a perköltségre és illetékviselésre vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.160/2013/29. számú ítéletének e körben hozott keresetet elutasító rendelkezéseit helybenhagyja, míg a felmentés jogellenességét és a felperes ügyészségi szolgálati jogviszonya megszűnésének időpontját megállapító jogerős ítéleti rendelkezést hatályában fenntartja, egyebekben nem érinti.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 760.100 (hétszázhatvanezer-egyszáz) forint elsőfokú, 1.013.500 (egymillió-tizenháromezerötszáz) forint másodfokú, 671.000 (hatszázhetvenegyezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 114.400 (egyszáztizennégyezer-négyszáz) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s

Az 1950. május 29-én született, a V.M. F. K.K. csoport vezetőjeként dolgozó felperesnek az 1975. július 1-jétől fennálló ügyészségi szolgálati viszonyát az alperes 2012. május 31-én kelt a 2011. évi CLXIV. törvény (Üjt.) 160. § (1) és (2) bekezdésére alapított felmentéssel a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár 2012. május 29-ei betöltésére hivatkozással megszüntette 2011. december 31-ével. A felmentést a felperes részére 2012. június 8-án kézbesítették. A felmentési ideje 2012. július 1-jével kezdődött, a munkavégzési kötelezettség alól 2012. október 1-jétől mentesítették, amelyre átlagilletményt fizettek a részére. A felperest az Üjt. 160. § (4) bekezdés szerint 3 havi átlagilletménynek megfelelő összeg, valamint az Üjt. 70. § (2) bekezdés d) pontja, (3) bekezdés c) pontja alapján 5 havi illetményének megfelelő jubileumi jutalom is megillette.

A felperes 2012. június 27-én benyújtott és utóbb pontosított keresetében 3 havi átlagilletményének megfelelő felmondási időre járó összeg, 8 havi átlagilletménynek megfelelő végkielégítés, 2013. január 1-jétől a 70. életéve betöltéséig (77 hónap időtartamra) elmaradt illetmény, valamint címzetes főügyészi címmel járó illetménynövekedés, továbbá nem vagyoni kártérítésként 2.500.000 forint, összesen 42.920.556 forint megfizetésére kérte az alperes kötelezését azzal, hogy részére az alperes megfizetett 12 havi átalánykártérítést, mert az ügyészi jogviszonya helyreállítását nem kérte.

Hivatkozása szerint a munkáltató intézkedése a 2000/78. EK irányelvbe, valamint a 2003. évi CXV. törvény 8. § rendelkezésébe ütközött, mivel életkoron alapuló megkülönböztetést valósított meg. A jogellenes felmentéssel okozott teljes kár megtérítésére tartott igényt a felmentés időpontjában hatályos Üjt. 43. § (1) bekezdés szerintn alkalmazandó 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 100. § rendelkezései alapján. A jogellenes intézkedéssel összefüggésben felmerült egészségromlása miatt, valamint az előmenetele kizárására, továbbá becsülete, emberi méltósága megsértésére tekintettel kérte a nem vagyoni kártérítés megfizetését.

A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.160/2013/29. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára 74.415 forint perköltség, az állam javára 1.500.000 forint eljárási illeték megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes az akkor hatályos Üjt. rendelkezéseinek megfelelően mentette fel a felperest, és fizette ki a részére járó illetményeket. Utalt azonban az Alkotmánybíróság IV. 2096/2009. számú, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 90. § h) pont ha) alpontja és 230. § alaptörvényellenességét megállapító határozatára. Az Üjt. felmentéssel érintett rendelkezései kapcsán az Alkotmánybírósághoz előterjesztéssel élt az alaptörvényellenesség megállapítása és jelen peres ügyben történő alkalmazás kizárása vonatkozásában. Az Alkotmánybíróság azonban a végzésével a bírói kezdeményezést visszautasította, annak konkrét ügyet érintő jogszabályi változás miatti elbírálásra alkalmatlansága okán.

Az elsőfokú bíróság az alkotmánybírósági végzésre tekintettel megállapította, hogy a 2013. április 2-án hatályba lépett 2013. évi XX. törvény rendelkezései a jelen ügyben irányadóak. A jogalkotó e törvénnyel kívánta általánosan rendezni az Európai Unió Bírósága 2012. november 6-án kelt C-286/12. számú ítéletében megállapított jogellenesség jogkövetkezményeit. A felperes esetében a 2013. évi XX. törvény 34. §-ával bevezetett Üjt. 165/J. § (5) bekezdése szerint orvosolták a jogellenesség jogkövetkezményeit, mivel a felperes akként nyilatkozott, hogy nem kéri az ügyészi tisztségbe való visszahelyezését, ezért a részére 12 havi illetményének megfelelő átalánykártérítést fizettek ki 9.868.320 forint összegben.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jelen ügyben is irányadó az Üjt. 165/J. § (5) bekezdése mint különös szabály, szemben az ügyészségi szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése esetére vonatkozó, a felperes felmentésének közlésekor hatályos 43. § (1) bekezdésében foglalt, a 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) 2. § (2) bekezdés alapján alkalmazandó 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 100. §-ban foglalt szabályokkal. Erre tekintettel mellőzte a felmentés jogellenességének a megállapítását, és az Mt. 100. §-ban foglalt jogkövetkezményként további felmentési időre, valamint a végkielégítésre vonatkozó rendelkezések alkalmazását.

Az Üjt. 165/J. § (5) bekezdése alapján ugyanakkor vizsgálta, hogy a felperesnek a 12 havi átalánykártérítés összegét meghaladó vagyoni kára keletkezett-e, valamint bizonyított-e a felperes nem vagyoni hátrányt a felmentéssel összefüggésben. Megállapította, hogy a felperes nem vagyoni kártérítés iránti keresete megalapozatlan. Hiányzik ugyanis az a többlettényállás, ami a nem vagyoni kártérítésnél a következetes bírói gyakorlat szerint szükséges, nem vitatva, hogy a felperesnél a felmentés egészségügyi tüneteket okozott. Szakértői vizsgálat nélkül azonban nem találta megállapíthatónak a felperesnél a felmentéssel okozati összefüggésben bekövetkezett egészségkárosodást, mert a felperes orvosszakértő kirendelését felhívás ellenére nem kérte. Önmagában az a tény, hogy a felperes jogviszonyát felmentéssel az irányelvbe ütköző módon megszüntette az alperes, a nem vagyoni kártérítés alapjául nem szolgálhat.