A Győri Törvényszék Mf.20166/2014/6. számú határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. §, 178. §, 2011. évi CLXIV. törvény (Üjt.) 43. §, 160. §] Bírók: Bertha Andrea, Mosonyi Eleonóra, Stániczné dr. Imre Csilla

Győri Törvényszék

2.Mf.20.166/2014/6. szám

A Győri Törvényszék Forgács & Kiss Ügyvédi Iroda (képviseletében. dr. Kiss Elemér ügyvéd, ...) által képviselt (...) felperesnek Személy 1 (...)

által képviselt Legfőbb Ügyészség (...) alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása iránt a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatba tett perében a Szombathelyen, 2013. évi november hó 25. napján 1.M.160/2013/29. sorszám alatt hozott ítélet ellen felperes részéről 30. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy a Legfőbb Ügyész 16.597/504-I/2012 számú - 2013. május 31. napján kelt - felmentése jogellenes. Felperes ügyészségi szolgálati jogviszonya jelen ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg.

Kötelezi alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 6.409.708 (hatmillió-négyszázkilencezer-hétszáznyolc) forint elmaradt illetményt és 300.000 (háromszázezer) forint cafetéria juttatást. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.

Mellőzi a felperest perköltség és illeték megfizetésére kötelező rendelkezéseket.

Kötelezi alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 400.000 (négyszázezer) forint elsőfokú és 200.000 (kétszázezer) forint másodfokú perköltséget.

A feljegyzett 592.100 (ötszázkilencvenkétezer-száz) forint kereseti és 789.500 (hétszáznyolcvankilencezer-ötszáz) forint fellebbezési illetéket az Állam viseli.

A törvényszék megállapítja, hogy felperes részére - kérelmére - 2.500.000 (kétmillió-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illeték visszatérítésének van helye. Elrendeli az elsőfokú bíróság útján a határozat megküldését az illetékes Nemzeti Adó- és Vámhivatal részére.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte felperest 74.415 Ft perköltség és 1.500.000 Ft eljárási illeték megfizetésére azzal, hogy ezt meghaladóan felperes saját költségét maga viseli.

Ítéletében hivatkozott a 2012. január 1-jétől hatályos Üjt-t megelőző 1994. évi LXXX. tv. 26. § k) pontjára, miszerint a legfőbb ügyész által kinevezett ügyész ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik 70. életévének betöltésével. A 28. § (1) bekezdés alapján pedig, az ügyész szolgálati viszonyát a legfőbb ügyész felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha a d) pont szerint az ügyész rokkantsági nyugdíjban részesül vagy a 65. életévét betöltötte.

Az Üjt-nek a 2012. január 1-jétől hatályos 34. § d) pontja szerint a legfőbb ügyész által kinevezett ügyész ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésével. A 160. § (3) bekezdése alapján, ha az ügyész a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt 2012. január 1. és 2012. december 31. közötti időszakban tölti be, szolgálati viszonyát felmentéssel - végkielégítés, felmentési tilalom és korlát nélkül - kell megszüntetni: a felmentési idejének kezdő időpontja 2012. július 1., záró időpontja 2012. december 31., s az ügyész szolgálati viszonya 2012. december 31. napjával szűnik meg. Utalt az Alkotmánybíróság IV.2096/2012. számú döntésére, mely megállapította, hogy a bírák jogállásról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. tv. 90. § ha) pontja, valamint a 230. § Alaptörvény-ellenes, ezért azt hatályba lépésének napjára visszaható hatállyal - 2012. január 1. napjával - megsemmisítette. Miután az Alkotmánybíróság a bírák jogállásával kapcsolatos törvényi rendelkezéseket vizsgálta, s csupán a bírák jogállásra vonatkozó törvényi rendelkezéseket érintette, de nem érintette az Üjt. rendelkezésit - az elsőfokú bíróság végzésével az Üjt. rendelkezései kapcsán az Alkotmánybírósághoz előterjesztéssel élt Alaptörvény-ellenesség megállapítása és jelen peres ügyben alkalmazás kizártsága vonatkozásában. Az Alkotmánybíróság végzésével az Alaptörvény-ellenesség megállapítására és a folyamatban lévő ügyben történő alkalmazhatóság kizárására irányuló bírói kezdeményezést visszautasította. Megállapította, hogy a bírói kezdeményezés elbírálásra alkalmatlanná vált a konkrét ügyet érintő jogszabályi változás miatt. Ez azt jelenti, hogy az Alaptörvény-ellenesség megállapításának, valamint konkrét ügyben való alkalmazhatóság kizárásának kezdeményezését lehetővé tévő, s ezáltal az alkotmánybírósági eljárás megindításának alapjául szolgáló jogi tények időközben megváltoztak. Az Alkotmánybíróság végzése egyértelműen rögzítette, hogy a 2013. április 2-án hatályba lépett 2013. évi XX. tv. rendelkezései jelen ügyben is irányadóul szolgálnak. Ennek fényében kellett vizsgálni, hogy a jogalkotó e törvénnyel kívánta-e általánosan rendezni az Európai Bíróság ítéletében megállapított, a felmentés időpontjában hatályos Üjt-nek azon rendelkezéseit is, melyek nem vitásan - most már az Európai Bíróság ítélete alapján - sértették a foglalkozatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK Irányelv rendelkezéseit.

A bíróság rögzítette, hogy 2013. március 25-én került kihirdetésre a 2013. évi XX. tv., mely módosította az Ütj. rendelkezéseit, s akként rendelkezetett, hogy a felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosítást a hatályba lépéskor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Ekként az elsőfokú bíróság álláspontja szerint alkalmazandó azon módosítás, miszerint, ha az ügyész nem kéri az ügyészi tisztségbe való visszahelyezését, a legfőbb ügyész intézkedik számára 12 havi illetménynek megfelelő összegű átalány- kártérítés megfizetése iránt. Az ügyész ezt meghaladó vagyoni kárát bíróság előtt érvényesítheti.

A bíróság megítélése szerint a 2013. évi XX. tv. 165/J. § (5) bekezdése rendezte a jogalkotó által okozott jogellenesség jogkövetkezményeit. Ekként az általános Mt. 100. § alapján külön felmentés jogellenességét sem kellett megállapítani, hiszen törvényi szinten a 2013. évi XX. törvény e jogkérdést rendezte, és annak a jogalkotó hibájából előállt jogellenességnek a kiküszöbölését szabályozta le teljes körűen a jelen ügyre vonatkoztatottan a 165/J. § (5) bekezdése többek között. Álláspontja szerint eltérő jogértelmezés szerint a felperes az (5) bekezdésben írt 12 havi illetményen túli, az Mt. 100. §-ában szabályozott egyéb követeléseket is támaszthatna, amely a törvény - az (5) bekezdés általános és teljes körű szabályozásába nem fér bele. Ugyanakkor annak nem volt, és nincs akadálya, hogy az (5) bekezdésben írtakat meghaladó vagyoni kárt is a bíróság előtt a felperes érvényesíthessen. Vagyis nem szűkíti le az (5) bekezdés a vagyoni kártérítést csupán 12 hónapra. Ugyanakkor ezen "kártérítési keresetbe", jogcímen nem érvényesíthető az Mt. 100. § (7) bekezdése szerinti végkielégítés, illetve felmondási idő.

Az (5) bekezdés ugyanakkor nem szűkíti le felperes jogérvényesítését, vagyis a bíróság álláspontja szerint az általános törvényi rendelkezések alapján kártérítési igénnyel, így nem vagyoni kártérítési igénnyel is felléphet felperes.