BH 1994.12.641 A testi sértés okozására irányuló közös bántalmazás esetén a halálos eredményért nem tartozik büntetőjogi felelősséggel az a vádlott, aki a halált eredményező sérülés okozásában a társaival nem vett részt, és a halálos eredmény tekintetében a gondatlansága sem állapítható meg [Btk. 14. § (1) bek., 15. §, 20. § (1) és (2) bek., 170. § (4) bek., (5) bek. 2 ford.].

A megyei bíróság az I. r. vádlottat aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt 8 évi fegyházbüntetésre és 7 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. vádlottat bűnsegédként, aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt 4 évi fegyházbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra;

a III. r. vádlottat pedig bűnsegédként, aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt 3 évi fegyházbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A tényállás szerint a II. r. vádlott 1992. augusztus 24. napján a délutáni órákban unokatestvéreivel és a sértett nővel a postára ment. A vádlott unokatestvére felvette a nyugdíját, valamint a családi pótlékát, majd ezt követően a pénzből egy 5000 forintos tartozás fejében átadott a II. r. vádlottnak. Ezután valamennyien a szórakozóhelyre mentek, ahol szeszes italt fogyasztottak, és eközben a II. r. vádlott unokatestvére táskájából az 5000 forint eltűnt. A pénz ellopása miatt bejelentést tettek a rendőrkapitányságon, majd az autóbusz-pályaudvarra mentek, ahol tovább folytatták az italozást, és valamennyien ittas állapotba kerültek. Eközben a sértett szóba hozta, hogy korábban együtt élt a II. r. vádlott apjával, és találkozni szeretne vele, ezért elhatározták, hogy taxival B.-re utaznak, ahol a II. r. vádlott apja lakott. A II. r. vádlott a sértett társaságában és kiskorú gyermekével az apja lakásába megérkezve látta, hogy ott tartózkodik az I. r. vádlott és ennek a felesége, a III. r. vádlott is.

A I. r. vádlott és a III. r. vádlott a sértettre neheztelt, mert 1989-ben a III. r. vádlott testvérének a fiát a sértett élettársa megölte, amiért jogerősen fegyházbüntetésre ítélték.

A II. r. vádlottat és a sértettet az ott tartózkodók szívélyesen fogadták, majd a ház nagyszobájában az ágyra ültek, és a magukkal hozott szeszes italból fogyasztva tovább folytatták az italozást. Ennek következtében valamennyien ittas állapotba kerültek. Az I. r. vádlott a sértett megérkezésekor elhatározta, hogy rokonuk megölése miatt leszámol vele, és a sértettet bántalmazni fogja. Az éjszakai italozás közben a III. r. vádlott a sértettet - abban a feltételezésben, hogy a rokonuk megölésében ő is részt vett - kérdőre vonta, mire a sértett kijelentette, hogy erről nem kíván beszélni. Ekkor az I. r. vádlott az ágyon mellette ülő sértettet arcul ütötte, majd a hajánál fogva a földre rántotta, és az ott levő seprűnyéllel testszerte ütlegelni kezdte. A földön fekvő sértett haját ezután a III. r. vádlott megtépte, majd gumicsizmás lábával deréktájon megrugdosta. A seprűnyéllel történt bántalmazás során a nyél eltörött, ekkor a I. r. vádlott az udvarról behozott bottal testszerte tovább ütlegelte a sértettet, aki eközben őt feljelentéssel fenyegette meg. Ekkor a II. r. vádlott - az unokatestvére pénzének eltűnését sérelmezve - bekapcsolódott a bántalmazásba. Egy nála levő tele sörösüveggel két alkalommal fejbe vágta a földön ülő sértettet, aminek következtében az üveg összetört.

Ezután a már vérző sértett inni kért, ezért az I. r. vádlott egy vödörbe konyhasót szórt és a kb. 25-26%-os sót tartalmazó vízből 2-3 pohárral a II. r. vádlottal együtt a sértettet megitatták. Az ittas sértett a sós vizet kihányta. Ezután az I. és II. vádlottak levetkőztették a sértettet, majd arra kényszerítették, hogy a helyiséget felmossa. Az I. r. vádlott ezt követően egy bottal ütlegelni kezdte a sértettet, majd a felesége - a III. r. vádlott - egy otthonkát adott rá. Az I. r. vádlott tovább folytatta a sértett bántalmazását, és a nála levő bottal - annak eltöréséig - a végtagjait, valamint a hátát és a vállát testszerte ütlegelte, miközben azt kiabálta neki, hogy mindezt a rokona megöléséért kapja. A több órán keresztül történő ütlegelés közben a sértett a földre került, és eleinte ülő, majd később fekvő testhelyzetben maradt. A hosszabb ideig történt bántalmazás után a sértettet ezután az I. és III. r. vádlottak kivezették a kamrahelyiségbe és oda belökték, amelynek során a sértett a kamrahelyiség padozatára elvágódott és fekve maradt. A vádlottak ezután a kamra ajtaját lakattal bezárták, majd lefeküdtek.

A sértett halálát a reggeli órákban észlelték, ekkor a rendőrséget értesítették, és bejelentést tettek, hogy a lakásuk kamrájában egy ismeretlen női holttestet találtak.

A sértett halálát a többszörös és súlyos bántalmazáshoz és az ezekkel járó bőr alatti vérömlenyekhez és bordatörésekhez társuló általános idegrendszeri megrázkódtatás, sokk okozta, a sértett ezenkívül indirekt erőbehatástól - az eleséstől - a nyakcsigolyák törését is elszenvedte, amely a sorrendjét tekintve az utolsó sérülés volt, és az a sértett zsákszerű elesése kapcsán keletkezett. Az egyéb sérülései zömmel közepes erőt elérő tompa erőbehatástól keletkeztek. A boncolás során 32 külsérelmi nyomot észleltek a sértetten, amelyek bottal, illetve seprűnyéllel vagy más hasonló tárggyal történt bántalmazástól származtak. A sértett valamennyi sérülése élőben keletkezett. A csigolyatörésre figyelemmel nagy valószínűséggel állítható, hogy az idejekorán alkalmazott orvosi segítség sem tudta volna elhárítani a halálos eredményt. A sértetten keletkezett sérülések - a töréseket kivéve - külön-külön 8 napon belül gyógyulóak. számukra tekintettel azonban összhatásukban 8 napon túl gyógyuló sérülések voltak; a csigolya- és bordatörések egyenként és összességében is 8 napon túl gyógyulóak voltak, és összhatásukban idézték elő a sértett halálát. A halál beálltakor a sértett vérében 1,69 ezrelék volt az alkoholkoncentráció, amely közepes fokú alkoholos befolyásoltságnak felel meg.

A Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész és a védők bizonyításkiegészítési indítványát alaposnak találta, és a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján bizonyítás felvételét rendelte el a másodfokú eljárásban. Az elsőfokú eljárásban adott orvos szakértői vélemény ugyanis nem volt következetes a sértett halálát eredményező sérülés megjelölésével kapcsolatban. Az igazságügyi orvos szakértő a nyomozati szakban előterjesztett véleményében a sértettet ért bántalmazások folytán keletkezett nagyszámú sérülést, valamint a nyakcsigolya töréséhez társuló általános idegrendszeri megrázkódtatást, sokkot jelölte meg a halál okaként, majd a tárgyaláson azt véleményezte, hogy a halál kizárólag a legutolsó sérüléssel - a csigolyatöréssel - állt okozati összefüggésben. A másodfokú tárgyaláson a szakértő úgy nyilatkozott, hogy a véleményét tartalmazó első fokú tárgyalási jegyzőkönyv nem pontosan rögzítette az általa előadottakat, és ez adhatott okot a félreértésre. Határozottan úgy foglalt állást, hogy az a véleménye a helytálló, amely szerint a halál kizárólag a csigolyatöréssel volt összefüggésben. Kifejtette, hogy a sértettet ért egyéb bántalmazások egyébként nem vezettek volna halálos eredményhez. Ezt követően a Legfelsőbb Bíróság az e körülménnyel kapcsolatban felmerült ellentmondások megnyugtató tisztázása érdekében a Be. 77. §-ának (1) bekezdése alapján más szakértő bevonását látta indokoltnak. Az orvos szakértői intézet szakértője a bűnügy iratai alapján azt a véleményt adta, hogy a sértett halála a nyakcsigolyatörést eredményező elzuhanással közvetlen oksági összefüggésben következett be. Rámutatott emellett, hogy a sértetten feltalált további - a közepeset meg nem haladó tompa erőbehatásra keletkezett - sérülések összességükben 2-3 hét alatt, maradandó fogyatékosság hátrahagyása nélkül gyógyultak volna, és halálos eredmény előidézésére alkalmatlanok voltak. Nem vezethetett volna halálos eredményre az egyébként önmagában 8 napon túl gyógyuló sérülést megvalósító bordatörés sem.