A Budapest Környéki Törvényszék Bf.381/2012/7. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 12. §, 37. §, 43. §, 47. §, 83. §, 87. §, 170. §, 316. §, 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 324. §, 335. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 386. §]

A Törvényszék, mint másodfokú bíróság a számú ügyben, a 2012. év november hó 08. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A rablás bűntette (Btk. 321. § /1/ bekezdés) és más bűncselekmény miatt ellen indított büntetőügyben, a Városi Bíróság 2012. év március hó 29. napján kihirdetett számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a .

A vádlott 2 rb., lopás vétségeként (Btk. 316.§ /1/, /2/ bekezdés II. fordulat c) és d) pont ), 4 rb. lopás bűntetteként (Btk. 316.§ (1),(2) bekezdés II. fordulat c) és d) pont, (4) bekezdés b/1. pont), valamint 4 rb. testi sértés vétségeként (Btk. 170.§ (1) bekezdés) értékelt cselekményeit 5 rb. rablás bűntettének (Btk. 321. § (1) bekezdés), és 1 rb. lopás vétségének (Btk. 316.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés II. fordulat c) és d) pont ) m i n ő s í t i .

A vádlott börtönbüntetésének és a közügyektől eltiltásának tartamát egyaránt 6 - 6 (hat-hat) évre s ú l y o s í t j a.

A bíróság kötelezi vádlottat, hogy az ítélet kihirdetéstől számított 30 (harminc) napon belül fizessen meg magánfél részére 6.000.-(hatezer) forintot kártérítésként, valamint külön felhívásra fizessen meg 1.000.-(egyezer) forint eljárási illetéket.

Egyebekben h e l y b e n h a g y j a az elsőfokú bíróság ítéletét.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság vádlottat 1 rb. rablás bűntette ( Btk. 321.§ (1) bekezdés), 2 rb. lopás vétsége (Btk. 316.§ (1), (2) bekezdés II. fordulat c) és d) pont), 4 rb. lopás bűntette (Btk. 316.§ (1),(2) bekezdés II. fordulat c) és d) pont, (4) bekezdés b/1. pont), 4 rb. testi sértés vétsége (Btk. 170.§ (1) bekezdés) miatt, halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

1 rb, a Btk.316.§ (1) bekezdésébe ütköző és - figyelemmel a (2) bekezdés c) és d) pontjára - a (4) bekezdés b/1. pontja szerint minősülő lopás bűntettének kísérlete miatt ellene emelt vád alól felmentette.

A vádlott szabadságvesztés büntetésébe beszámítani rendelte a vádlott által előzetes fogva tartásban töltött időt.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, a Btk. 316.§ (1) bekezdésébe ütköző, (2) bekezdés c) és d) pontjára figyelemmel, a (4) bekezdés b/1. pontja szerint minősülő lopás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alóli felmentése miatt, e bűncselekményben is a bűnösség megállapítása, továbbá az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés súlyosbítása végett, a védő a büntetés enyhítése iránt jelentett be fellebbezést.

Az ügyész fellebbezésének írásbeli indokolásában, a korábbi jogorvoslat körében tett nyilatkozatot akként módosította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének felmentő rendelkezését támadó fellebbezés visszavonását javasolta. Azonban a súlyosabb büntetés kiszabása végett bejelentett fellebbezését - figyelemmel elsősorban a Btk. 83.§ (2) bekezdésében foglaltakra, miszerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke az irányadó - változatlanul fenntartotta. Egyben indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlottal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetést szabjon ki, illetőleg azzal együtt hosszabb tartamú mellékbüntetést alkalmazzon. Kifejtette, hogy a vádlott a vád tárgyává tett bűncselekményeket 2011. májusa és júliusa között követte el, azaz e körben az elsőfokú bíróságnak a középmértéket kellett volna irányadónak tekintenie a büntetés kiszabásakor. A bíróság a vádlott terhére róható súlyosbító körülményeket helyesen ismerte és sorolta fel, azonban nem értékelte őket kellő súllyal. Ilyen, az elsőfokú bíróság által is nyomatékos súlyosbító körülményként értékelt bűnösségi körülmények mellett semmi nem indokolta a 2 évtől 11 évig terjedő halmazati büntetési tételkeret esetében a törvényi minimum közelében megállapított tartamú szabadságvesztést.

Erre tekintettel indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a jelenleginél hosszabb tartamú, ám a középmértéket meg nem haladó tartamban határozza meg a vádlottal szemben kiszabandó szabadságvesztés tartamát, és ahhoz igazodóan a mellékbüntetés időtartamát is.

A Főügyészség /2. számú átiratában az elsőfokú ítélet felmentő rendelkezése ellen bejelentett ügyészi fellebbezést visszavonta.

Átiratában kifejtette továbbá, hogy az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, a tényállást teljes körűen felderítette. Beszerzett és megvizsgált minden bizonyítékot, amely a megalapozott tényállás és a vádlott büntetőjogi felelősségének kétséget kizáró módon való megállapításához szükséges és alkalmas volt. Bizonyítékokat értékelő tevékenysége törvényes, és a logika szabályainak megfelel. A bizonyítékok törvényes és a logika szabályainak megfelelő értékelésével megállapított tényállás megalapozott, azt a Be. 351.§ (2) bekezdésében írt hibáktól mentesen állapította meg. A városi bíróság ténybeli és jogi indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, az ítélet felülbírálatra alkalmas.

A városi bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, az ítélet felmentő rendelkezése is megalapozott. A városi bíróság a vádlott terhére megállapított bűncselekményeket részben helyesen minősítette. Álláspontja szerint a tényállás 4/a és b pontjaiban megállapított bűncselekmények a Btk. 12.§ (2) bekezdése szerinti folytatólagosság egységébe tartoznak.

A városi bíróság a büntetéskiszabási körülményeket maradéktalanul felsorolta. Álláspontja szerint a városi bíróság által is megállapított nyomatékos súlyosító körülményekre, továbbá a folytatólagosságra, mint súlyosító körülményre is tekintettel, a törvényi minimumhoz közelítő szabadságvesztés büntetés nem felel meg a Btk. 83.§ (1) és (3) bekezdésében, és a Btk. 37.§-ában megkívánt törvényi következményeknek.

Fentiekre tekintettel a vádlott és védő enyhítésért bejelentett fellebbezését nem tartotta alaposnak.

A városi ügyészségnek a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezését - helyes indokai alapján - fenntartotta, részben módosította. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a Városi Bíróság számú ítéletét változtassa meg, állapítsa meg, hogy a vádlott a Btk. 316.§ (1) bekezdésébe ütköző, és a (4) bekezdés b/1. pontja szerint minősülő lopás bűntettének minősülő cselekménye 3 rb., melyből 1 rb. folytatólagosan elkövetett, büntetést kiszabó részében akként, hogy a vádlottal szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott börtönbüntetés és közügyektől eltiltás büntetés mértékét emelje meg, egyebekben az ítéletet hagyja helyben.

Védő írásbeli fellebbezésében előadta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljes mértékben felderítette, a minősítést helyesen állapította meg, azonban kis mértékben értékelte a jelentős enyhítő körülményeket: szinte példa nélkül áll, ahogy a fiatal felnőtt vádlott felismerte az elkövetett cselekmény súlyát, szembesült az elkövetések társadalmi elítélésével, és ezt követően mindent megtett az okozott sérelem lelki és anyagi enyhítéséért. Bocsánatkérő levelet írt a sértetteknek, teljes mértékben megtérítette mégpedig leghamarabb a sértettek anyagi kárát, holott csak édesanyja állt munkaviszonyban, és kistestvére eltartása is nehezítette a kölcsön-összegek visszafizetését.