BH 1975.5.234 A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásából eredő kárkövetkezmények átvállalása nem érvénytelen szerződési kikötés [Ptk. 200. § (2) bek., 339. §, 345. § (1) bek.].

A felek megállapodást kötöttek, amelyben a felperes arra vállalkozott, hogy az általa üzemben tartott repülőgéppel egy éven át vegyszeres gyomirtást végez az alperes állami gazdaság részére. A felek megállapodásukat "bérleti szerződésinek nevezték, és ebben a felperes mint bérbeadó, az alperes mint bérlő szerepelt. A szerződés részletesen szabályozza a felek jogait és kötelezettségeit. A bérbeadó legjelentősebb kötelezettségei közé tartozik a repülőgépnek üzemképes állapotban, szakszemélyzettel együtt a bérlő rendelkezésére bocsátása és folyamatos üzemeltetése. A bérbevevő pedig köteles a kezelésre kerülő területet kijelölni, továbbá a kezeléshez szükséges növényvédő szerekről, a pilóta tájékoztatásához térképről, földi jelzőberendezésekről, végül pedig - megfelelő növényvédelmi képesítéssel rendelkező szakember útján - a munka irányításáról és ellenőrzéséről gondoskodni. A szerződés azt is tartalmazza, hogy a bérleti szerződés ideje alatt a növényvédő szerek alkalmazása és az ebből eredő károk szempontjából a bérlő, vagyis az alperes állami gazdaság minősül a veszélyes üzemi (fokozott veszéllyel járó) tevékenység folytatójának (üzembentartónak), és az ezzel kapcsolatos felelősség is őt terheli.

E megállapodás alapján a felperes 1971. júliusában vegyszeres gyomirtást végzett az alperes rizsterületein. A munka teljesítése során július 6-án gyomirtó vegyszer hullott három környező területre és azok uborkatermésében kár keletkezett.

A károsultak által a jelen ügy peres felei ellen kártérítés iránt indított perben fellebbezés folytán a bíróság jogerős ítéletében egyedül a jelen per felperesét kötelezte 45 773 forint kártérítésre. Az ítélet indokolása szerint a felmerült kárt a veszélyes üzem (repülőgép) üzemben tartója a Ptk. 345. §-a alapján köteles megtéríteni; más kérdés az, hogy a növényvédő állomás és az állami gazdaság egymásközti felelőssége, közrehatása hogyan oszlik meg, vagy az általa kötött megállapodásban foglaltakra tekintettel a kár mennyiben hárítható át az állami gazdaságra.

Ilyen előzmények után a felperes keresetet indított és abban az általa az említett jogerős bírói ítélet alapján kártérítés, kamat és perköltség címén kiegyenlített összesen 60 349 forintnak és évi 15% késedelmi kamatának megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Követelését lényegében arra a peres felek között létrejött megállapodásra alapította, amelyben az alperes a felperes által a munka végzése közben veszélyes üzemként okozott kár megtérítését vállalta.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján vitatta annak a kikötésnek az érvényességét, amellyel a felperesnek mint a veszélyes üzemi tevékenység folytatójának a felelősségét magára vállalta. Szerinte kártérítési felelőssége a Ptk. 339. §-a alapján sem áll fenn, mert a vállalt kötelezettségeinek megfelelően eleget tett, és így nem terheli mulasztás.

Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a fokozott veszéllyel járó tevékenységet a felperes folytatta, és ezért harmadik személynek okozott kárért őt terheli a felelősség. A feleknek az ezzel ellentétes megállapodása semmis. Nem felel az alperes a Ptk. 339. §-a alapján sem, mivel jogellenes magatartása a perben nem volt megállapítható.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és korábbi perbeli álláspontjának megismétlése mellett kérte az első fokú ítélet megváltoztatását és az alperesnek a kereset szerinti marasztalását.

A fellebbezés alapos.