A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.28272/2013/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 47. §, 97. §, 108. §, 109. §] Bíró: Kovács Mária

éíööáóÉőÉőáFŐVÁROSI KÖZIGAZGATÁSI ÉS

MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG

16.K.28.272/2013/10.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Falcsik Ügyvédi Iroda (cím Helyettesként eljárt Kovács és Vince Ügyvédi Iroda cím eljáró ügyvéd: dr. Kovács Vince) által képviselt felperes neve (felperes címe.) , a dr. Horváth Flóra jogtanácsos által képviselt NAV Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóság (cím) alperes ellen (hiv. szám: 2887748451) adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A bíróság felperes keresetét e l u t a s í t j a .

Kötelezi a bíróság felperest, hogy az illetékügyi hatóság külön felhívására az állam javára fizessen meg 1.500.000 (azaz egymillió-ötszázezer forint) illetéket.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy az ítélet kézbesítésétől számított 15 napon belül fizessen meg alperesnek 800.000 (azaz nyolcszázezer forint) perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-budapesti Adóigazgatósága társasvállalkozások ellenőrzési Főosztály II. Társasvállalkozások Ellenőrzési Főosztály II. Társasvállalkozások Ellenőrzési Osztály X. a ... számú megbízólevél alapján felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés tárgya valamennyi adó- és költségvetési támogatásra kiterjedt és az ellenőrzés alá vont időszak 2006., 2007. és 2008. adóévek voltak, kivéve 2006. évi december hónap és 2007. évi január időszakra általános forgalmi adóadónem. Az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvben rögzítették, hogy felperes 2003. március 19-én kezdte meg működését és a vizsgált időszakban felperes tulajdonosa 2007. évi június hó 25. napjáig személy 1 volt. 2003. évi április hó 23. napjáig ezt követően 1 Ltd.., majd ezt követően a személy 2 2009. évi december 02. napjától személy 2. 2009. évi december 02. napján felperest személy 2 3.000.000,-Ft vételárért vásárolta meg. A vizsgált időszakban felperesi ügyvezető személy 1 december 18. napjától személy 3 a vizsgálat alatt pedig személy 2 volt. Felperes telekommunikációs termékek, mobiltelefonok mobiltelefon alkatrészek, egyéb kiegészítők, valamint kisebb elektronikai termékek kiskereskedelmével foglalkozott. A székhelyeként, valamint telephelyeként bejelentett címeken bérelt irodákban, valamint webshopon keresztül értékesítette termékeit. A vizsgált időszakban az átlagos foglalkoztatotti állomány 2006. évben 24 fő, 2007. évben 39 fő és 2008. évben 32 fő volt, amely bejelentett dolgozók minimálbérrel, vagy azt minimálisan meghaladó összegen voltak bejelentve. Felperes a készleteit fele fele arányban szerezte be belföldi és külföldi társaságoktól, a beszerzések egy kis része készpénzben került kiegyenlítésre. A külföldi szállítók 20-35%-a távol-keleti országokból szállított, majd az innen való beszerzések 2008. évben szinte a nullára csökkentek. Az adóhatósági ellenőrök azt tapasztalták, hogy a belföldi szállítók már nem működtek, felszámolás vagy adószám felfüggesztés alatt álltak a vizsgált időszakban. A revízió felperesi iratanyagot bekérte, azonban az nem felelt meg az Art. 44. §-ában foglaltaknak, ellenőrzésre ez nem volt alkalmas.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-budapesti Adóigazgatósága Ellenőrzési igazgatóhelyettese az elsőfokú eljárás eredményeként 2011. évi április hó 21. napján kelt 4044977249. sz. határozatával felperes terhére a vizsgált időszakban mindösszesen 124.158.000,-Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg személyi jövedelemadó, munkaadói járulék, százalékos egészségügyi hozzájárulás, társasági adó és különadó adónemekben. Az egyes adónemekhez tartozó megállapításokat részletesen rögzítette és kötelezte ezek megfizetése mellett 62.079.000,-Ft adóbírság, valamint 36.509.000,-Ft késedelmi pótlék megfizetésére is. Határozatának indokolásában a revízió eljárási cselekményeit és a korábbi megállapításokat, valamint a tárgyidőszaki megállapításokat is részletesen rögzítette, és megállapította, hogy az Art. 108. §-ában foglaltakra figyelemmel becslési eljárást kell lefolytatnia, ennek eredményeként került felperes terhére az adókötelezettség megállapítására. A revízió az árbevételt becslési eljárás keretében határozta meg, így a felperes adófizetési kötelezettségét is. A revízió a dokumentális ellenőrzés keretében nem tudta meghatározni felperes adókötelezettségét, felperes az iratanyag tartalmáról felvilágosítást, tájékoztatást nem tudott adni, a revízió egy-egy bizonylatra vonatkozó vizsgálat során nem volt abban a helyzetben, hogy azt megkeresse, mivel arra nem volt információ, hogy az ömlesztett felperesi iratanyagban ez megtalálható-e, illetve azok hol találhatóak meg. Nem kerültek lefűzése a dokumentumok, illetve feltüntetésre, hogy hol kereshetőek, mely részen. Az egyes dossziékban található iratanyagot sem tudta az adóhatósági ellenőrzés egyértelműen beazonosítani. A rendelkezésre bocsátott iratanyag rendezetlen, ellenőrzésre alkalmatlan volt. A főkönyvi adatok alapján kívánta a bizonylatokat a revízió megvizsgálni, az iratanyagokban azonban ilyet nem talált, és felperes ezek hollétéről pontos felvilágosítást sem tudott adni. Ezenkívül a revízió a rendelkezésre bocsájtott iratanyagban olyan bizonylatokat is talált, amelyek nem kerültek lekönyvelésre, vagy azok összeegyeztethetetlenek voltak a főkönyvi adatokkal. A rendezetlenség mellett szennyezett is volt az iratanyag, amely vélhetőleg a tárolás következménye volt. A revízió nem tudta leellenőrizni felperes vevőszámláit sem azok mennyisége, rendezetlensége miatt, és magas összegű eltérést tapasztalt felperes külföldi beszállítói által bevallott értékesítések, valamint felperes bevallásai, főkönyvi adatai között, melyek kivizsgálása még az elsőfokú határozat meghozatalakor folyamatban volt. A beszállítói cégek egy része már nem működött. Az elektronikus árbevétel kartonok alapján kibocsátott számlák sorszámfolytonossága nem volt ellenőrizhető, mivel a számlákon feltüntetett sorszámok nem voltak a főkönyvben szereplő sorszámokkal összevethetők. Közel 20 féle sorszámtípust alkalmazott a könyvelő az egyes értékesítéstípusokhoz nem rendelhetőek. 2006. évi december hónapra vonatkozóan Áfa adónemre kiterjedő ellenőrzés során igazolatlan eredetű árukat, valamint fiktív számlákat talált a revízió, mely céggel felperes 2006. év januárjától 2007. év végéig fenntartotta a kapcsolatot. A vizsgált időszakban az alkalmazottakat minimálbéren foglalkoztatta, de e mellett magas egyéb juttatásban részesítette őket. Felperes magas összegű selejtezést és értékvesztést számolt el bizonylatok nélkül. Az elektronikusan átadott-átvett ÁFA analitikában kimutatott nettó érték, valamint a főkönyvi nyilvántartásban található árbevétel több esetben különbözetet mutatott a nettó érték alapján csökkenő sorrendben rendezve jól láthatóak az eltérések, például 2007. évben 11.975.000,-Ft nettó érték nem jelent meg az ÁFA analitikában. Felperes 2006. és 2007. évben magas összegű tagi kölcsönt tartott nyilván amelyeket személy 1 korábbi ügyvezető készpénzben fizetett be. A társaság 2006. évi bevétele az elengedett 135.000.000,-Ft tagi kölcsönből származott, amely ténylegesen nem minősült bevételnek. A főkönyvi adatok alapján a pénztár állomány egyes napok végén negatív egyenlegű volt, 2007. évben jellemzően, azaz hiányt mutatott, amely a számviteli törvény 13. § (3) bekezdés a.) pontjával ellentétes, az a valóságban nem fordulhatott elő. Az elektronikus adatok azt igazolják, hogy felperes árbevételét manipulálta. Felperesnél a vizsgált időszakban több alkalommal is próbavásárlást végzett az adóhatóság, négy esetben mulasztási bírság került kiszabásra, igazolatlan eredetű áru, valamint nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt. Mindezek alapján a becslési eljárás eredményeként került sor felperesi adókötelezettség megállapításra, amelyre vonatkozóan a tényállást részletesen rögzítette az elsőfokú határozat indokolásában az adóhatóság és döntését, valamint az adókötelezettség kiszámítására vonatkozó megállapítását további részletes jogszabályhelyekre történő hivatkozással is indokolta.