BH 2001.3.117 A bérlemény rendeltetésellenes használatára alapított felmondás érvényessége [1993. évi LXXVIII. tv 24. § (1) bek. d) pont, 25. § (3)-(4) bek.].

A felperesi polgármesteri hivatal az 1992. november 25-én kelt szerződéssel öt évig terjedő időre átadta az alperesi betéti társaságnak üzemeltetésre a tulajdonában álló, S. községben levő négy kútfejes töltőállomást havi 15 000 forintért. A bérleti jogviszonyt 1995. április 11-én meghosszabbították 2005. december 31-ig terjedő időre, és megállapodtak a bérleti díj évi 15 000 forinttal való emelésében.

Az alperes 1993. február 13-án más személy részére átengedte az üzemeltetést, amelyről a felperes 1996 júniusában értesült. Képviselő-testületének döntése alapján az alperessel kötött szerződést 1996. július 26-án 30 napos felmondási idő mellett 1996. augusztus 31-re felmondta. Ennek indoka a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Lt.) 24. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében a bérlő rendeltetésellenes használata volt.

Az alperes a felmondást nem fogadta el.

A felperes keresetében a jogszerű felmondásra hivatkozással a bérlemény birtokbaadására kérte az alperes kötelezését.

A bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes rendeltetésellenesen használta a bérleményt, amikor azt a felperes hozzájárulása nélkül albérletbe adta. A felperes ezért a jogviszonyt a Lt. 24. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján felmondhatta, de mert nem tartotta be a Lt. 25. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, a felmondása érvénytelen.

A jogerős ítélet felülvizsgálatát és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát a felperes kérte. A jogszabálysértést a Lt. 25. §-a (4) bekezdésének figyelmen kívül hagyásában jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy az alperes magatartásának súlyára tekintettel a felmondást nem kellett felszólításnak megelőznie. A másodfokú bíróság az alperes magatartásának tárgyi súlyát nem vizsgálta, és nem értékelte kellően, holott a rendelkezésre álló bizonyítékokból - elsősorban a szerződésekről és módosításairól készült okiratok tartalmából - megállapítható, hogy tőle a jogviszony fenntartását nem lehetett elvárni.