A Kúria Pfv.20456/2013/13. számú precedensképes határozata közös vagyon megosztása (HÁZASTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 235. §, 270. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 31. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 203. §, 324. §, 361. §]

A határozat elvi tartalma:

I. Nincs helye felülvizsgálatnak olyan kérdésben, amellyel kapcsolatban a fél a fellebbezése kiegészítését a fellebbezési határidő letelte után terjesztette elő és amely emiatt a másodfokú eljárásnak sem volt tárgya.

II. A különvagyonnak a közös vagyonba utalása mellett szól, ha a felek kölcsönösen felhasználták a különvagyonaikat az életközösség fennállása alatt és annak megtérítésére a vagyonmegosztási pert megelőzően nem tartottak igényt.

III. A házastárs kötelmi megtérítési igénye mint házassági vagyonjogi követelés nem évül el.

IV. Fedezetelvonó az az ajándékozási szerződés, amellyel az egyik házastárs a vagyonmegosztási per tartama alatt a közös ingatlanon fennálló tulajdoni hányadát a gyermekeinek ajándékozza.

1952. IV. Tv. 31. § (1) 1959. IV. Tv. 324. § (1), 1959. IV. Tv. 361. § (1), 1959. IV. Tv. 203. § (1), 1952. III. Tv. 235. § (1), 1952. III. Tv. 270. § (2)

***********

Pfv.II.20.456/2013/13.

A Kúria a felperesnek az I. rendű és a II. rendű alperes ellen házasság felbontása és házastársi közös vagyon megosztása iránt a Pécsi Városi Bíróságnál 7.P.24.789/2011. számon megindított és a Pécsi Törvényszék 3.Pf.20.828/2012/4. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az I. rendű alperes által 19. és Pfv.3.sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 100.000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 390.600 (háromszázkilencvenezer-hatszáz) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás felülvizsgálattal érintett része szerint a felperes és az I. rendű alperes (a továbbiakban együtt: volt házasfelek) P.-n, 1987. június 27. napján kötöttek házasságot, amelyből 1988. szeptember 10. napján B., 1991. szeptember 27. napján pedig H. utónevű gyermekeik születtek, aki utóbbi a jelen per II. rendű alperese. A házasságukat az elsőfokú bíróság a jelen perben hozott és 2008. június 6. napján jogerőre emelkedett 7.P.21.829/2007/15. számú részítéletével felbontotta és a részítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a volt házasfelek életközössége 2006. december 26. napján végleg megszakadt.

A házasságkötést megelőzően az I. rendű alperes kizárólagos tulajdonát képezte a P., L. u. 12. II/7. szám alatti kétszobás lakásingatlan (a továbbiakban L.utcai lakás), amelyet 1985. december 19. napján 628.300 forintért vásárolt meg úgy, hogy abból 325.000 forintot az édesapja segítségével készpénzben fizetett meg, a fennmaradó vételárhátralék kifizetéséhez pedig 303.000 forint kedvezményes kamatozású állami kölcsönt vett fel, melyet havi 1.310 forint összegű részletekben kellett törlesztenie.

A volt házasfelek a közös életükre készülve a házasságkötést megelőzően az I. rendű alperes lakásának a közös felújítását határozták el. Ennek érdekében az I. rendű alperes 97.000 forint lakásfelújítási kölcsönt vett fel a felperes édesanyjának kezességvállalása mellett, a felek azonban a felvett kölcsönt ténylegesen nem a lakás felújítására, hanem egyéb célokra fordították, mert a felújítás a felperes szüleinek segítségével valósult meg akként, hogy az ahhoz szükséges valamennyi anyagköltséget a felperes szülei biztosították, míg az elvégzett munkákban elsősorban a volt házasfelek és a felperes édesapja működtek közre személyesen, a szakipari munkákat, illetve azok egy részét a felperes szüleinek barátai, ismerősei biztosították.

A L. utcai lakás forgalmi értéke 1987. évben, a közös felújítást megelőzően 838.000 forint volt. Az 1987. évben elvégzett felújítás bekerülési költsége 120.130 forintot tett ki, melyből az anyagköltség 61.816 forintot, az elvégzett munka ellenértéke pedig 58.314 forintot képviselt. A ráfordítás 96.000 forint értékemelkedést eredményezett.

A felek az I. rendű alperes által a lakásvásárlásra felvett kölcsönt a házasságkötést követően 17 hónapon át közösen törlesztették.

A L. utcai lakást az I. rendű alperes 1988. november 29. napján 1.110.000 forintért értékesítette, amelyből a vevő 750.000 forintot készpénzben fizetett meg, további 360.000 forintot pedig a még fennálló OTP kölcsön átvállalásával teljesített.

A peres felek 1988. decemberében az 1989. január 18. napjára javított keltezésű adásvételi szerződéssel egymás között egyenlő arányban 1.224.260 forint vételárért vásárolták meg a pécsi 23912/168/A/21. helyrajzi szám alatti és természetben a vételkor P., E. utca, jelenleg pedig - névváltozás folytán - M. utca 54. I/6. szám alatti kettő és fél szobás öröklakást (a továbbiakban: M. utcai lakás). A vételárat csökkentette a volt házasfelek részére biztosított összesen 150.000 forint - részben megelőlegezett - szociálpolitikai kedvezmény, a fennmaradó vételárhányad 750.260 forintos készpénz előtörlesztésének a kifizetéséhez a volt házasfelek a L. utcai lakás eladásából befolyt 750.000 forintot használták fel, míg az ezt meghaladó összeget 100.000 forint munkáltatói kölcsön és további 224.000 forint kedvezményes, 3%-os kamatozású állami kölcsön igénybevételével fizették meg.

Az adásvételi szerződés alapján a lakás a volt házasfelek 1/2-1/2 arányú közös tulajdonaként került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, annak tulajdonjogát azonban ténylegesen az I. rendű alperes különvagyoni szerzés jogcímén 6130/10.000 arányban, a volt házasfelek pedig közös vagyoni szerzés jogcímén személyenként 1935/10.000 arányban szerezték meg, ezért annak tulajdonjoga a feleket az I. rendű alperesre kedvezőbb 8065/10.000-1935/10.000 arányban illette meg.

A peres felek közvetlenül az új lakásba költözésüket követően vásárolták meg a P. 23912/168/A/ 45. helyrajzi szám alatti, P., M. út 56-54. alagsor 5. szám alatti garázsingatlant, amely az ingatlan-nyilvántartás szerint 1/2-1/2 arányban került a tulajdonukba, mivel azonban az ingatlan vételárát a felperes szülei biztosították, a garázs ténylegesen a felperes különvagyonát képezte.

1989. évben a felperes a nagyanyjától örökölt ingatlanhányadának a megváltási áraként 150.000 forint készpénzhez jutott, amelynek felhasználásával a volt házasfelek lecserélték a házasságkötés előtt a felperes szülei által használtan megvásárolt Skoda 120 L típusú személygépkocsit egy Skoda Favorit típusú gépkocsira.

1998. július 7-én az I. rendű alperes az édesapja haszonélvezeti jogával terhelt különvagyoni telek ingatlan-illetőségének a T. Rt.-nek történt eladásából 3.113.711 forint vételárhoz jutott, amelyből a volt házasfelek 1988. októberében egyösszegben visszafizették az 1998. február 23-án 3.099.000 forintért megvásárolt Mitsubishi Carisma típusú, X. forgalmi rendszámú személygépkocsi vételárának a kifizetéséhez felvett 1.000.000 forint kölcsöntartozást, az eladási ár ezt meghaladó részét pedig részben a közös életvitelük körében használták fel, részben pedig ma már nem tisztázható egyéb célokra fordították.