A Budapest Környéki Törvényszék M.70147/2021/16. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [2012. évi I. törvény (Mt.) 177. §] Bírók: Antal Istvánné, Darnyik Árpád Vendelné, Pokorny Gabriella

Kapcsolódó határozatok:

*Budapest Környéki Törvényszék M.70147/2021/16.*, Fővárosi Ítélőtábla Mf.31100/2022/7., Kúria Mfv.10134/2022/4. (BH 2023.4.105)

***********

Budapest Környéki Törvényszék

Munkaügyi Kollégiuma

22.M.70.147/2021/16.

A Budapest Környék Törvényszék a Szabó-Strausz Ügyvédi Iroda (cím7, eljáró ügyvéd dr. Szabó-Strausz Dávid) által képviselt Felperes1 (cím2) felperesnek - a Varga M. Péter Ügyvédi Iroda (cím9, eljáró ügyvéd: dr. Varga M. Péter) által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen 15.134 EUR és annak járulékai megfizetése indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 480.000,- (négyszáznyolcvanezer) Ft + Áfa perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy külön felhívásra - a felhívásban megjelölt időben és módon - fizessen meg az Állam részére 14.505,- (tizennégyezer-ötszázöt) forint állam által előlegezett költséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet elektronikusan jelen bíróságnál, de a Fővárosi Ítélőtáblához címezve kell előterjeszteni.

Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, a felek kérelme alapján sem kell tárgyalást tartani a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 376. § (3) bekezdése értelmében, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a 379. és 380. §-ban meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére, a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, ha a fellebbezés csak a teljesítési határidővel, a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, valamint, ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul.

I N D O K O L Á S

A bíróság a tárgyalás anyaga alapján az alábbi t é n y á l l á s t állapította meg:

Az alperes és törvényes képviselő1 2017. május 25-től 2018. szeptember 12-ig a felperesi társaság ügyvezetői voltak önálló cégképviseleti joggal.

törvényes képviselő1 ügyvezető szándékában állt a felperesi cég profiljának ipari takarítással történő bővítése, amelyhez szükséges volt többek között egy szivattyúként funkcionáló nyerges vontató mögé akasztott félpótkocsi. A tevékenységhez szükséges alapberendezést törvényes képviselő1 és személy munkavállaló találta meg egy internetes hirdetésen keresztül.

törvényes képviselő1 utasítása alapján személy és tanú1 2018. április 26-án kiutazott helység1ba a cég céghez a jármű kipróbálása, megvizsgálása céljából, amelynek működéséről videofelvételt is készítettek.

Ezt követően törvényes képviselő1nak szándékában állt a fenti jármű megvásárlása, ezért - tekintettel arra, hogy az alperes rendelkezett az ehhez szükséges német nyelvtudással - megkérte az alperest, hogy bonyolítsa le a gép beszerzésével kapcsolatos ügyintézést.

Az alperes telefonon közölte a német céggel a felperesi társaság vételi szándékát és egy több körös alkufolyamat zajlott a felek között. A felek végül abban állapodtak meg, hogy 40.000,- EUR vételárért a felperes megvásárolja a perbeli járművet, amelynek kifizetése oly módon történik, hogy az adásvételi szerződésben feltüntetett 25.000,- EUR-t átutalással, a fennmaradó 15.000,- EUR-t pedig készpénzben fizetik ki.

Az adásvételi szerződés megkötésére a felperes, mint vevő és a cég német gazdasági társaság, mint eladó között 2018. május 15-én került sor, az adásvétel tárgya egy "márka" gyártmányú haszonjármű volt, a szerződésben vételárként 25.000 EUR szerepelt, amelyet felperes 2018. május 18-án banki átutalással megfizetett.

Időközben törvényes képviselő1 ügyvezető felvette a kapcsolatot a nemzetközi árufuvarozással foglalkozó személy2al, megküldte számára a jármű paramétereit, fotóit és árajánlatot kért tőle a jármű helység2ra történő szállítására, majd a beérkező fuvarajánlatot átadta az alperesnek.

Az alperes 2018. május 24-én felvett 15.000,- EUR-t készpénzben a felperesi társaságnak a bank Zrt-nél vezetett bankszámlájáról, majd a kiállított számla1 számú bevételi pénztárbizonylat alapján ezt az összeget még aznap befizette a felperes házipénztárába, azonban erre ténylegesen nem került sor, hanem ezt az összeget és további - a felperes pénztárából kivett 500,- EUR-t - beletett egy-egy borítékba, és a pénzt, valamint az útlevelét és az adásvételi szerződést átadta tanú1nak abból a célból, hogy azt vigye el helység3re és adja át tanú2nak.

2018. május 28-án tanú2 az tanú1tól előző nap átvett borítékban lévő dokumentumokat és készpénzt kivitte helység1ba a megadott címre, ahol már várták. A pénz átadása után az eladó képviselőjével elmentek az okmányirodába a kiviteli rendszám kiváltása céljából. tanú2 2018. május 31-én érkezett vissza helység2ra a perbeli járművel. A részére átadott 500 EUR-ból 134 EUR-t költött el, 366 EUR-t pedig visszaadott az alperesnek.

Tekintettel arra, hogy személy1 munkavállaló jelezte az alperesnek, hogy a házipénztárból hiányzik 15.000 EUR, az alperes utólag - 2018. június 7-én - kiállított egy kiadási pénztárbizonylatot 15.134,- EUR-ról, mivel tanú2 134 EUR-ról hozott nyugtát. A 2018. június 7-i számla1 számú kiadási pénztárbizonylat szerint a készpénzforgalmi jogcím "bejövő számla kiegyenlítés", a bizonylatszám alatt "adásvételi szerződés alapján" kitétel, kedvezményezettként "személy3", a cég cég képviselője került feltüntetésre.

A felperes k e r e s e t é b e n 15.134 EUR és annak 2018. június 8-tól a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kérte az alperes kötelezését a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:21.§ (2) bekezdése, a 3:24.§ (1) bekezdése, a 3:112.§ (1) bekezdése, 6:142.§-a, 6:519.§-a, valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. év I. törvény (Mt.) 80.§ (1) bekezdése, 177.§-a, 179.§ (1)-(2) és (5) bekezdése, 180.§-a, 208.§ (1) bekezdése és a 209.§ (5) bekezdése alapján. Arra hivatkozott, hogy a felperes és a német gazdasági társaság között létrejött adásvételi szerződés alapján a megvásárolt haszonjármű vételára 25.000,- EUR volt, amely összeg 2018. május 18-án egyösszegben banki átutalással megfizetésre került. Ennek ellenére az alperes - 2018. június 7-én - személy3 kedvezményezettként való feltüntetése mellett - kivett a felperes házipénztárából 15.134 EUR-t, amelyet nem fizetett vissza, illetve amely összeggel nem számolt el felperes felé, így az a mai napig vagyoni hiányként, semmilyen jogszerű ügylettel nem magyarázható vagyoni hátrányként, kárként jelentkezik felperesnél. Megjegyezte, hogy ezen összeg a cég1 részére sem került kifizetésre, mivel felperes - a 2018. májusi adásvételen kívül - más ügyletet nem kötött a német társasággal, és az teljes egészében átutalással került kifizetésre, ahhoz készpénz mozgás nem társult.