A Pécsi Ítélőtábla Pf.20254/2010/8. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 67. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 253. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 75. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 84. §, 344. §, 347. §, 355. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Kutasi Tünde, Lábady Tamás

Pécsi Ítélőtábla

Pf.I.20.254/2010/8. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a Perenyei és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szabó H. Gábor ügyvéd, 1137 Budapest, Szent István körút 16. IV/24.) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és I.rendű felperes neve né felperes leánykori neve (ugyanottani lakos) II. rendű felpereseknek - a Csillag Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Csillag Gábor ügyvéd 7400 Kaposvár, Szent Imre utca 10.) által képviselt I.rendű alperes neve (címe, tartózkodási helye) I. rendű, II.rendű alperes neve (címe) II. rendű és III.rendű alperes neve (ugyanottani lakos) III. rendű, a Herke Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Herke Csongor ügyvéd, 7626 Pécs, Király utca 79. I/2.) által képviselt IV.rendű alperes neve (címe, tartózkodási helye) IV. rendű, V.rendű alperes neve (címe) V. rendű és VI.rendű alperes neve (ugyanottani lakos) VI. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jogok megsértéséből fakadó igények érvényesítése és kártérítés megfizetése iránt a Somogy Megyei Bíróságon indított perében a 2010. április 22. napján kelt 24.P.22.004/2009/16. számú ítélet ellen az I., II. és III. rendű alperesek által 18. sorszám alatt, a IV. rendű alperes által 20. sorszám alatt, az V. és VI. rendű alperesek által 21. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgyára vonatkozó fellebbezett részében helybenhagyja.

A költségek viselésére vonatkozó részében részben megváltoztatja, és az alperesek által az államnak fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 480.000 (négyszáznyolcvanezer) forintra leszállítja.

Kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek 250.000 (kettőszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a II. és III. rendű, valamint az V. és VI. rendű alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak - az adóhatóság külön felhívására - 480.000 (négyszáznyolcvanezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az I. rendű alperes - a II. és III. rendű alperesek gyermeke - és a IV. rendű alperes - az V. és VI. rendű alperesek gyermeke - a K-i Táncsics Mihály Gimnáziumban került baráti kapcsolatba a felperesek gyermekével, I.rendű felperess el. Az I. és IV. rendű alperesek számára a 10. osztály megkezdésekor I.rendű felperes barátsága terhessé vált, ezért 2008. április közepén elhatározták, hogy I.rendű felperest megölik. 2008. május 21-én egy erdős területen lévő tó partjára csalták, majd a hosszas bántalmazás és fojtogatás eredményeként eszméletét vesztett, de még életjeleket mutató I.rendű felperest a derítőtóba dobták. Mivel a test nem süllyedt el, nehéz köveket dobáltak rá. I.rendű felperes a bántalmazások következtében életét vesztette, halálának közvetlen oka vízbefulladás volt.

A Somogy Megyei Bíróság a 2008. december 11. napján kelt Fk.404/2008/15. számú ítéletével az I. és IV. rendű alpereseket, mint társtetteseket előre kitervelten, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt tizennégy év fiatalkorúak börtönére és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte. Határozatát a Pécsi Ítélőtábla a 2009. május 27. napján kelt Fkf.II.28/2009/19. számú végzésével helybenhagyta.

A felperesek módosított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az I. és. IV. rendű alperesek megsértették gyermekük, I.rendű felperes élethez, testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát. Kérték továbbá, hogy a bíróság az alpereseket egyetemlegesen kötelezze felperesenként 6.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére.

Az I. és IV. rendű alperesek a kereset jogalapját nem vitatták, összegszerűségében azonban azt eltúlzottnak találták. A II. és III. rendű alperesek, valamint az V. és VI. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték, mert úgy ítélték meg, hogy gondozási kötelezettségüket felróhatóan nem szegték meg.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek személyenként 4.000.000 forint nem vagyoni kártérítést, és összesen 500.000 forint elsőfokú perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és az alpereseket marasztalta 720.000 forint feljegyzett elsőfokú eljárási illetékben. Határozatának indokolása szerint személyhez fűződő joggal csak élő személy rendelkezhet, ezért a felpereseknek az elhunyt I.rendű felperes testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogai megsértésének megállapítására irányuló keresete nem teljesíthető. A felperesek által igényelt nem vagyoni kártérítés jogalapjával kapcsolatosan kifejtette, hogy a bűncselekmény elkövetésekor közel tizenhét éves I. és IV. rendű alpereseknek az emberölés, mint társadalom- és jogellenes magatartás következményeit nyilvánvalóan fel kellett ismerniük, ezért ők vétőképes kiskorú személyeknek tekinthetők. Egyetértett a felpereseknek azzal az álláspontjával, hogy az I. és IV. rendű alperesek által elkövetett bűncselekmény önmagában bizonyítja az I. és IV. rendű alperesek súlyos nevelési hibára visszavezethető jellemfejlődési hiányosságát. A bűncselekményt - amelynek hátterében pusztán a I.rendű felperessel szembeni ellenszenv húzódott meg - különös kegyetlenséggel, gátlástalanul és cinikusan hajtották végre. Mindez arra utal, hogy a szülők nem adtak olyan mintát, ismeretet gyermekeiknek, amely alapján az emberi méltóság, az élet tisztelete, a "ne ölj" parancsa, a szánalom, a könyörület, a megbocsátás, és az őszinteség beépülhetett volna jellemükbe. Az elsőfokú bíróság szerint az odafigyelés és a szülői felügyelet hiányát támasztja alá az is, hogy a szülők nem észlelték az I. és IV. rendű alperesek rendszeres alkoholfogyasztását, illetve azt, hogy az I. rendű alperes éjszaka alkalmanként a szülőkkel közös lakásból elszökik. Mindezen indokokra figyelemmel a II. és III. rendű, valamint az V. és VI. rendű alperesek felróható mulasztását bizonyítottnak találta, és a Ptk. 347.§-ának (4) bekezdése alapján egyetemleges kárfelelősségüket megállapította. A felperesek személyes előadása és a tanúvallomások alapján úgy foglalt állást, hogy a felpereseket a gyermekük elvesztése folytán ért sérelem csökkentéséhez - az elbírálás idején érvényesülő értékviszonyokat alapul véve - felperesenként 4.000.000 forint nem vagyoni kártérítés szükséges.

Az elsőfokú ítélet ellen valamennyi alperes fellebbezéssel élt.

Az I. rendű alperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és a terhére megállapított marasztalási összegnek felperesenként 500.000 forintra történő leszállítását, míg a II. és III. rendű alperesek az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a felperesek keresetének teljes elutasítását, továbbá a felpereseknek az első- és másodfokú eljárás költségeiben való marasztalását kérték. A II. és III. rendű alperesek álláspontja szerint az elsőfokú bíróság kártérítési felelősségüket úgy állapította meg, hogy a szülői, gondozói felelősség körében felróható magatartásukat a felperesek nem bizonyították, ebben a körben bizonyítási indítványt nem terjesztettek elő. Az elsőfokú bíróság azon következtetésének, hogy a büntetőügy iratai alapján felróható magatartásuk bizonyítható, álláspontjuk szerint ellentmond a Pécsi Ítélőtábla Fkf.II.28/2009/19. számú végzésében foglalt az a megállapítás, mely szerint az I. és IV. rendű alperesek gondozásában, családi és iskolai körülményeiben semmiféle hátrányos tényezőt nem lehetett fellelni. Hivatkoztak a büntetőeljárás során beszerzett igazságügyi elmeorvosi és pszichológus szakvéleményre is, amely úgy foglalt állást, hogy az I. rendű alperes személyisége nem rejt magában olyan jellemzőket, amelyek a büntetőeljárás során feltárt tulajdonságok alapjául szolgálnak. Hangsúlyozták, hogy az I. rendű alperessel semmiféle magatartási probléma nem merült fel, tanulmányi eredménye jó-közepes volt. Az iskolával a kapcsolatot rendszeresen tartották, gyermekük számára igyekeztek olyan mintát adni, amelyet egész életében nyugodt szívvel követhet. Az I. rendű alperes alkoholfogyasztását nem ismerték fel, mert azt előttük titkolta, éjszakai engedély nélküli távollétére pedig nem volt példa. Az I. rendű alperes teljesítőképességének hiányára, illetve korlátozottságára hivatkozással kérte a terhére megállapított nem vagyoni kártérítés összegének mérséklését.