BH 1996.6.333 I. A betöréses lopás biztosítási eseményként akkor is megvalósul, ha az eltulajdonításra - a földdel tartósan össze nem épített - konténerraktárból került sor [Ptk. 207. § (1) bek., 544. § (1) bek., 549. § (1) bek.].

II. Ha a bíróság a beavatkozóval a beavatkozás lehetőségét megtagadó határozatot szabályszerű kézbesítés útján nem közli, s ezzel kizárja a beavatkozó jogorvoslati lehetőségét, lényeges eljárási szabályt sért. Ha azonban a beavatkozó az általa támogatott fél fellebbezése folytán a másodfokú eljárásban részt vesz és jogait az általa támogatott féllel együttműködve érvényesítheti, az eljárás megismétlése szükségtelen [Pp. 56. § (3) bek., 219. § (1) bek. c) pont, 252. § (2) bek.].

A peres felek között 1990. október 1-jén határozatlan időre összetett vagyonbiztosítási szerződés jött létre változó kockázatviselési helyre. A felperes konténerraktárába 1991. februárban és márciusban - két alkalommal - betörtek, s abból különböző szerszámokat vittek el. A felperes a vagyonbiztosítási szerződés alapján kárigényét bejelentette, de az alperes a kár megtérítése elől elzárkózott, ezért a felperes a keresetében 360 000 Ft és évi 44%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a kockázatviselés helye azért volt változó, mert különböző helyeken dolgoztak, s ott a szerszámokat konténerraktárban tárolták. A biztosítási szerződés a konténerben tárolt eszközökre nem zárta ki az alperes kockázatviselését, ezért a biztosítási szerződés alapján az alperesnek helyt kell állnia. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy a konténerraktárba betörtek, vitatta azonban, hogy ez biztosítási eseménynek minősül. Álláspontja szerint a konténer nem épület, a földdel nincs tartósan elválaszthatatlanul összeépítve, nem minősül ingatlannak, ezért a konténerbe történt betöréses lopás nem minősül biztosítási eseménynek. A G. Biztosító bejelentette, hogy az alperes pernyertessége érdekében a perbe be kíván avatkozni, az elsőfokú bíróság ezt a kérelmét - indokolás nélkül - elutasította.

Az elsőfokú bíróság az alperest 187 152 Ft és ennek a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő mértékű késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a biztosítási szerződés B. 2. pontja második mondata értelmében a betöréses lopás biztosítási eseménynek minősül, ha a lopást az elkövető személy a biztosított vagyontárgyak elhelyezésére szolgáló és minden behatolásra alkalmas nyílásnál lezárt, térbelileg teljesen zárt helyiségbe szándékos módon jogtalanul behatolva, a helyiség lezárására szolgáló zárat, nyílászáró szerkezetet feltörve, illetőleg lopott vagy hamis kulccsal a helyiségbe behatolva követte el. Ezen megfogalmazás értelmében - figyelemmel a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra - zárt helyiségen a konténert is érteni kell. A kár összegét az alperes kárszakértői számítása alapján állapította meg.

Ezen ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását, az eljárási szabályok megsértése miatt pedig az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Ezen utóbbit azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a G. Biztosító Rt. beavatkozási kérelmét elutasította, és még ugyanezen a tárgyaláson ítéletet hozott, így a G. Biztosító Rt.-t a jogorvoslat lehetőségétől elzárta. Érdemben továbbra is vitatta a felelőssége jogalapját, álláspontja szerint a konténer ingóság, nincs a földdel szilárd kapcsolatban. Kifogásolta a kár összegét is, mert a felperes azt sem bizonyította, hogy a bejelentett vagyontárgyak a tulajdonát képezték. Sérelmezte a kamatfizetés kezdő időpontját, amely felelőssége megállapítása esetén legfeljebb 1991. június 20. lehet, sérelmezte továbbá a kamat mértékét is, mert a biztosítási szerződés 1990. november 14. előtt jött létre.

A felperes a keresetét módosította és a kamatfizetés kezdő időpontját 1991. június 20-tól kérte megállapítani.

A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és jogi álláspontja is helytálló. A peres felek között nem volt vitás, hogy a biztosítási szerződés B. 2. pontja értelmében a betöréses lopás akkor minősül biztosítási eseménynek, ha a lopást elkövető személy a biztosított vagyontárgyak elhelyezésére szolgáló és minden behatolásra alkalmas nyílásnál - bejárati ajtónál és a kirakatoknál - biztonsági zárral lezárt, térbelileg teljesen zárt helyiségbe erőszakos módon, jogtalanul behatolt, a helyiség lezárására szolgáló zárat, nyílászáró szerkezetet feltörte, illetve hamis vagy lopott kulccsal behatolt a helyiségbe. Vitás volt azonban, hogy az a konténerraktár, amelyben a felperes az eltulajdonított szerszámokat tárolta, helyiségnek tekintendő-e. A felek a biztosítási szerződésben a helyiség fogalmát nem határozták meg, ezért annak a Ptk. 207. §-a (1) bekezdése szerinti értelmezésénél a másodfokú bíróság is a közfelfogásból indult ki. A Magyar Nyelv Értelmező Kézi Szótára és a Magyar Nyelv Értelmező Szótára magyarázatát is figyelembe véve - helyiségen az épületnek az elkülönített részét, illetve valamely meghatározott célra készült fedett, zárt építményt kell érteni. Tehát helyiségnek nemcsak épület vagy annak zárt része minősül. A biztosítási szerződés nem tekinti a biztosítási esemény kritériumának a biztosított vagyontárgynak épületben történő elhelyezését. Az "épület" fogalmat csak a rongálással okozott károkkal összefüggésben használja. A helyiség fogalmának alapvető kritériuma viszont annak zártsága. A perbeli konténerraktár minden oldalról el volt választva a külvilágtól, önálló légtérrel rendelkezett, vagyis az meghatározott célra készült fedett, zárt építmény volt. A földdel való szilárd összeépítés ugyancsak nem kritériuma a helyiség fogalmának, így a köznyelv a földdel szilárdan össze nem épített faházat, faházban elhelyezett irodát - hasonlóan a konténerraktárhoz - helyiségnek tekinti. A konténer rendeltetésénél fogva esetenként raktárként, helyiségként funkcionál, tehát egy tekintet alá esik az olyan építményekkel, amelyek a tértől minden oldalról elhatárolt, attól elkülönült elemekkel rendelkeznek.