A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20810/2009/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 7. §] Bírók: Erményi Lajos, Udvary Katalin, Uttó György

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21312/2007/8., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20928/2008/5., *Kúria Pfv.20810/2009/6.* (BH 2009.11.325)

***********

Pfv.V.20.810/2009/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróság a dr. Debreceni Róbert ügyvéd (1111 Budapest, Irinyi József u. 47. fsz.2.) által képviselt felperesnek a dr. Soós László Károly ügyvéd (1144 Budapest, Sarkantyú u. 2. I/2.) által képviselt Vám- és Pénzügyőrség (1095 Budapest, Mester u. 7.) alperes ellen kártérítés iránt a Fővárosi Bíróság előtt 5.P.21.312/2007. szám alatt megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.928/2008/5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott 11. és Pfv.3. sorszámú felülvizsgálati kérelem folytán indult eljárásban a 2009. június 11. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és megállapítja az alperesnek az általa 1999. február 10-én hozott 1307/2/1999. számú téves határozatával összefüggően a felperesnek okozott kárért fennálló felelősségét.

I n d o k o l á s :

A megismételt eljárásban hozott ítéletével az elsőfokú bíróság a módosított keresetnek helytadva, az alperest a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és 349. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján kártérítés és késedelmi kamat megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes, mint légi utaskísérő részt vett abban az előtakarékossági akcióban, amelynek az volt a célja, hogy vámmentesen hozhasson be külföldről személygépkocsit. A feltételek szerint a havi vámkedvezmény felét kellett felajánlani előtakarékosságra, a másik felét pedig áruvásárlás esetén lehetett felhasználni. A megtakarítást a vámhatóság összevonta, göngyölítette, jóváírta, majd a vámkönyvben pecséttel ellátva igazolta. További feltétel volt 731 külföldöm eltöltött nap és annak igazolása, hogy a gépkocsi vételára a külföldi napidíj megtakarítását igazoló bankszámlán rendelkezésre áll. Kezdetben nem volt rendelkezés arról, hogy a vámkeret egyetlen esetben sem léphető túl. A későbbiekben azonban kifüggesztették az 1995. évi C. törvény 2. számú mellékletét majd 1998-ban egy felhívást, amely azt tartalmazta, hogy a jogosult a hat havi vámkedvezményt nem vonhatja össze, ha pedig a 6.750 forint értéket meghaladóan vásárol, vámot kell fizetnie. Az alperes által követett gyakorlat 1999. októberében megváltozott. A felperest a vámhatóság az 1999. február 10-én kelt 1307/2/1999. számú határozatával a gépkocsi előtakarékossághoz felhasználható havi vámkedvezményt meghaladó vásárlás értéke után vámfizetésre kötelezte. A határozat tartalmazta azt a felhívást, hogy ha a kiszabott összeg nem kerül határidőben befizetésre, a gépkocsi előtakarékosságot a nyilvántartásból törlik. A felperes a határozatban foglaltaknak eleget tett, majd 1999. május 27-én külföldön gépkocsit vásárolt, amelyet az alperes vámmentesen vámkezelt. A november 22-én kelt határozatával azonban e határozatot visszavonta és a gépkocsit 6.825.315 forint vámteher kiszabása mellett vámkezelte. A határozat indokolása szerint a felperes az előtakarékossági igény bejelentését követően minden évben több alkalommal túllépte a mindenkori vámkedvezmény 50 %-át.

A felperes a határozat felülvizsgálata iránt pert indított, az ügyben a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott végleges döntést. Az ítélet indokolásában azt az álláspontot foglalta el, hogy az alperes határozata jogszerű volt. A mentességeket nem lehet kiterjesztően értelmezni, így a kedvezmény 50 %-át meghaladó igénybevételével az előtakarékossági időszak megszakadt és újra kezdődött. A vám utólagos megfizetése a túllépést nem teszi meg nem történtté, a vámmentes vámkezelés feltételei maradéktalanul nem álltak fenn. A fenti tényállásból az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az alperes kártérítési felelőssége fennáll. A gépkocsi megvásárlása előtt - 1999. február 10-én - hozott határozatban kapott tájékoztatást csak úgy értelmezhette, hogy ha a határozatnak eleget tesz, az előtakarékosság fennmarad, és a gépkocsit vámmentesen hozhatja be. Az alperes azzal okozott kárt, hogy téves tájékoztatást adott, elzárva a felperest annak mérlegelésétől, hogy hol vásároljon gépkocsit. Az utóbb jogszerűen kiszabott vám a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése szerinti elmaradt haszon, és mint ilyen a felperest ért kár összegének felel meg. További kár a bírósági jogorvoslati eljárásokban a terhére megállapított perköltség és eljárási illeték.

Az elsőfokú ítélet ellen, a kereset elutasítás érdekében, az alperes terjesztett elő fellebbezést, míg a felperes annak helybenhagyását kérte.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. A jogerős ítéletben kifejtett indokolás szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból tévesen következtetett arra, hogy az alperes kártérítési felelősséget maga után vonó téves tájékoztatást adott. A felperes a gépkocsi megvétele előtt tájékozódott arról, hogy a vámmentesség feltételei fennállnak-e. Az ennek eredményeként hozott határozat megállapította, hogy a felperes negyven esetben túllépte a felhasználható vámkedvezményt. A határozatnak az előtakarékosság törlésére utaló részét az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte. Nem jelentette ugyanis azt, hogy az aktuális időre a vámmentesség feltételei változatlanok maradnak, hanem csak annyit, hogy az előtakarékossági nyilvántartást - amelyre a felperes 1994-ben bejelentkezett - a vámhatóság nem törli. Az 1998. szeptemberében kifüggesztett tájékoztató nyelvhelyességi okból egyértelműnek nem minősíthető. Tartalmából nem állapítható meg, hogy mi után kell vámot fizetni, a figyelmeztetés inkább arra vonatkozott, hogy az előtakarékossággal járó vámkedvezménytől milyen esetben lehet elesni. Az alperes terhére tehát olyan egyértelműen téves tájékoztatás nem állapítható meg, amelyből a felperes okkal vonhatott le olyan következtetést, hogy ha a vállalt feltételeket nem tartja be, de utólag a vámot megfizeti, a vámmentesség együttes feltételeinek a hiányát kiválthatja. Jogellenes magatartás hiányában viszont a kártérítési felelősség nem áll fenn.