BH 1988.6.176 I. A sikkasztás ingatlanra nézve nem követhető él [Btk. 317. § (1) bek.].

II. Csalás esetén a bűncselekmény sértettje az, akinél - tévedésbe ejtése következtében - a kár jelentkezik [Btk. 318. § (1) bek., Be. 53. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság bűnösnek mondta ki a vádlottat sikkasztás bűntettében, csalás bűntettében és magánokirathamisítás vétségében.

A bíróság a következő tényállást állapította meg.

A vádlott apjának a tulajdonát képezte egy tanyaingatlan. A sértett a tanyában sohasem lakott, ezért azt használatra átadta a fiának, a vádlottnak, aki viszont a tanyába nem költözött be, hanem a tanyához tartozó földterületet használta, és ott a tanyában állatokat is tartott. A vádlott árulni kezdte az apja tulajdonában levő tanyát, ezt egyik ismerősének meg is említette, kérte, hogy ha tud, szerezzen rá vevőt. Az illető szólt az élettársa szüleinek, P. I. S-nak és P. I. S.-nénak, akik megtekintették a sértett tanyáját, amelyet a vádlott mutatott meg, és őket úgy tájékoztatta, hogy a tanya a saját tulajdonát képezi. Mivel P. I. S.-nak, illetve P. I. S.-nénak megtetszett a sértett tanyája, megegyeztek az árban is, 35 000 forintot a vádlottnak ki is fizettek. A vádlott elhallgatta, hogy a tanya ténylegesen az apja, a sértett tulajdonában van.

A vádlott, valamint P. I. S. és P. I. S.-né megjelentek a városi ügyvédi munkaközösségben azzal, hogy az adásvételi szerződést elkészíttessék. Ekkor derült ki az ügyvédi munkaközösségben, hogy a tanya ténylegesen a sértett nevén van. A vádlott ekkor azt mondta, hogy az apja azért nem jelent meg, mert beteg, őt az adásvétellel megbízta, és a vádlott vállalta azt, hogy az adásvételi szerződést hazaviszi, és azt a sértettel aláíratja. A vádlott az adásvételi szerződéseket valóban elvitte, és eladóként az apja nevét a szerződésre ráírta, majd másnap így vitte vissza az ügyvédi munkaközösségbe. Az így aláírt adásvételi szerződés alapján került aztán sor a földhivatalnál az ingatlannyilvántartási bejegyzésre.