BH 1996.3.142 Közös tulajdon esetén önmagában a tulajdoni aránytól eltérő használat nem vezethet a többletterület elbirtoklásához [Ptk. 121. § (1) bek., 140. § (1) bek., PK 4. sz.].

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amelyben a közös tulajdont természetben megszüntette, az alperesek viszontkeresetét pedig elutasította. Az alperesek elbirtoklásra alapított viszontkeresetének elutasításával kapcsolatos rendelkezését azzal indokolta, hogy a tulajdoni aránytól eltérő használat - a PK 4. számú állásfoglalásban kifejtett szempontokra is figyelemmel - nem vezethet elbirtokláshoz. Az alperesek használata a felek megállapodásán, a felperesek hozzájárulásán, illetve azon alapult, hogy az alperesek többlethasználata ellen ténylegesen nem tiltakoztak.

A jogerős ítéletnek a viszontkeresetet elutasító rendelkezése ellen az alperesek - jogszabálysértésre hivatkozással - terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a szerződésre, a több évtizede fennálló használatukra, a birtoklással kapcsolatos tanúvallomásokra és a per egyéb adataira hivatkozva sérelmezték az elbirtoklás törvényi feltételeinek megléte ellenére hozott elutasító döntést.

A felperesek a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseinek a hatályban tartását kérték.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróságnak a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részében jogkérdést kellett elbírálnia. Az alperesek az elbirtoklással szerzett tulajdoni igényüket egyrészt a jogelődök által kötött szerződés 3. és 5. pontjában foglaltakra alapították azt állítva, hogy birtoklásuk e megállapodáson alapul. Az alperesek előtt ismert volt, hogy az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetettek szerint milyen tulajdoni hányad illeti meg őket. Elbirtoklásnak helye lehet abban az esetben, ha a tulajdonostársaknak a megállapodásban foglalt akarata a tulajdonjog tekintetében is végleges rendezésre irányult, és a tulajdonostársak ebben a tudatban birtokolták az ingatlan természetben meghatározott részét. Ilyenkor azonban a bizonyítás azt terheli, aki a megállapodásra hivatkozva kívánja elérni az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezett állapottól eltérő rendezést.

A felek jogelődei által kötött szerződés egyértelműen az ingatlan 1/2-ed tulajdoni illetőségének átruházására irányult, amely mellett nem lehet megállapítani, hogy a birtokba adni rendelt rész a használatot meghaladóan a tulajdonjog végleges rendezésére is irányult.