BH 1984.4.144 Utaló magatartással okozott kár megtérítésére való kötelezésnek csak akkor lehet helye, ha a felek között nincs szerződéses jogviszony [Ptk. 6. §].

A felperes tagja a m-i "L. J." MGTSZ facsemete és szaporítóanyag termelő szakcsoportjának, amely egyéb termelőkkel együtt az alperes közvetítésével a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalaton keresztül export céljára is értékesített. A termelők és az alperes, valamint a TSZKER és a MONIMPEX között írásbeli szerződés nem készült. A kialakult gyakorlat szerint a vételárban előre nem állapodtak meg, hanem tudomásul vették a külkereskedelmi vállalat által a megrendelőtől kapott árat.

Az alperes 1980. november 10-én írásban tájékoztatta a szakcsoport elnökét, hogy a MONIMPEX információja szerint nagy mennyiségű vöröstölgy csemete értékesítésére lesz lehetőség, ezért a belföldi értékesítést lehetőleg mellőzzék és jelezzék, hogy milyen mennyiséget ajánlanak fel exportra.

A MONIMPEX 1981. április 2-án táviratban hívta fel az alperest, hogy 200 000 db vöröstölgyfa csemetét április 3-i szállításra sürgősen készítsen elő. Az alperes még aznap választáviratban visszaigazolta a megrendelést. Az igényelt mennyiséget különböző termelőktől gyűjtötte össze az alperes, így a "L. J." MGTSZ szakcsoportjának vezetőjén keresztül a felperestől 8500 db facsemete szállítását kérték az általuk megjelölt időben és helyre, ahonnan a külföldi vevő kamionja szállította volna el az árut.

A belga megrendelő azonban az áru átvételére nem jelentkezett. Az alperes az export meghiúsulásáról értesítette a termelőket, így a felperest is az 1981. április 15-i távirattal. Ebben, valamint az 1981. április 17-i levélben felhívta a felperest, hogy szállítsa vissza a facsemetéket, mert őrzését, gondozását nem vállalja. Megelőzően a MONIMPEX felhívására az alperes megkísérelte a facsemetéket belföldön értékesíteni. Miután ez sikertelen volt, és a felperes sem szállította el a facsemetéket, a felhívást 1981. április 22-én megismételte, majd a facsemeték átmeneti nyári vermeléséről gondoskodott.

A felperes az 1981. június 19-én benyújtott keresetlevelében 23 800 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest azzal az indokkal, hogy az alperes megrendelésére az árut leszállította, az ellenértéket azonban nem kapta meg.

Az alperes azzal védekezett, hogy a megjelölt helyre szállítása részéről nem jelent átvételt. Bizományosként járt el, akinek nem róható fel az export meghiúsulása. Vitatta a felperes által igényelt 2,80 Ft/db egységárat is. A perbe beavatkozott a m-i "L. J." MGTSZ előadva, hogy a megrendelés a szövetkezet szakcsoportján keresztül jutott a felperesnek. A vételárból a szövetkezetet illeti meg 11%.

A MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat nem kívánt beavatkozni a perbe.

A N-i Járásbíróság által kirendelt szakértő véleménye szerint az 1982. április 5-i szemle időpontjában a facsemeték törzsmagassága 15 cm, gyökérhossza 20 cm volt. Az állomány 70-80%-a vegetáló életképességű, de export értékesítésre nem alkalmas. 20-30% egyáltalán nem alkalmas kiültetésre. A szakértő jelezte, hogy 1981-ben túltermelés történt, kereslet nem volt. A belföldi érték 0,50-1 Ft/db.

A 200 000 db vöröstölgyfa csemetéből 24 000 darabot a T-i "Z." MGTSZ szállított le. A szövetkezet és az alperes között indult perben is szakértői bizonyítást folytatott le a bíróság. Az Erdészeti Tudományos Intézet munkatársa által adott vélemény is foglalkozik a túlkínálattal. Erre tekintettel a szakértő csak elméleti értéket jelölt meg. Véleménye szerint a belföldi érték 0,60-1 Ft-ig terjedt, az elméleti export érték pedig 1,30 Ft volt.

A járásbíróság az ítéletével 1700 Ft megfizetésére kötelezte az alperest, és feljogosította felperest, hogy a 8500 db facsemetét elszállítsa: 200 Ft részperköltséget állapított meg a felperes javára.

Az ítélet indokolása szerint a felek bizományi vagy adásvételi szerződést kívántak kötni, ilyen szerződés azonban nem jött létre. Ezért a felperes a Pp. 6. §-a (helyesen a Ptk. 6. §-a) alapján követelheti annak a kárnak a megtérítését, ami az alperes felszólítására történt kitermeléssel és szállítással merült fel. A kár mértékét 8500 Ft-ban állapította meg, ami 1 Ft/db értéknek felel meg. Megállapította, hogy a kár jelentős részét a felperes maga idézte elő azzal, hogy az április 17-i értesítés ellenére nem szállította el a facsemetéket, ezért kármegosztást alkalmazott 80-20%-os arányban a felperesre terhesebben.

Az ítélet ellen a felperes a marasztalás összegének felemelése, az alperes a kereset elutasítása iránt fellebbezett.

A megyei bíróság az ítéletével részben megváltoztatta az első fokú határozatot, a marasztalás összegét 22 950 Ft-ra felemelte. Ennek megfelelően módosította a perköltség összegét is.