BH 2024.4.100 Az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését állító bírói indítványt indokolni kell, az indokolási kötelezettségnek nem tesz eleget a fél álláspontjának ismertetése [2017. évi I. törvény (Kp.) 139. § (1) bek., 143. § (2) bek., 48. § (1) bek. k) pont].

A végzés alapjául szolgáló tényállás

[1] Az érintett önkormányzat az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 3. § (1) bekezdése alapján jogutódlással szerezte meg a Magyar Államtól a …/7. hrsz.-on nyilvántartott üzlethelyiség (a továbbiakban: az Ingatlan) tulajdonjogát.

[2] Az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő per felperese és az érintett önkormányzat 2009. június 23-án 2009. július 1. napjától 2019. június 30. napjáig tartó bérleti szerződést kötött az Ingatlanra. A bérleti szerződés lejártát megelőzően felperes és az érintett önkormányzat a bérleti szerződést 2029. május 30. napjáig meghosszabbították, valamint a bérleti díjat magasabb összegben állapították meg.

[3] Az érintett önkormányzat képviselő-testülete 2021. augusztus 26. napján megtartott ülésén meghozott 407/2021. (VIII. 26.) számú határozatával értékesítésre jelölte ki az Ingatlant, amely alapján az érintett önkormányzat és az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő per II. r. alperese között 2022. május 27. napján adásvételi szerződés jött létre.

Az indítványozó bíróság előtti eljárás és az indítvány

[4] Az alapügy felperese keresetében kérte, hogy az indítványozó bíróság állapítsa meg egyrészt, hogy az Ingatlanra 2022. május 27. napján megkötött adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan, illetve, hogy az közte és az érintett önkormányzat között jött létre.

[5] Az érintett önkormányzat a kereset elutasítását kérte, előadva, hogy Sátoraljaújhely Város Önkormányzata önkormányzati tulajdonban lévő házingatlanok és nem lakás céljára szolgáló ingatlanok elidegenítéséről szóló 14/2004. (IV. 27.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 2. § (2) bekezdés a) és d) pontja alapján a felperest elővásárlási jog nem illette meg a perbeli ingatlan tekintetében, mert az Ingatlanra vonatkozó bérleti szerződés határozott időre jött létre, illetve az Ingatlan műemlék épületben található.

[6] Az alapügy felperesének álláspontja szerint az Ör. egyrészt túlterjeszkedik a törvényi felhatalmazáson, másrészről contra legem szabályozást alkot. Kifejtette, hogy a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lakástörvény) 56. §-a kifejezetten törvényi elővásárlási joggal ruházza fel a felperest. Továbbá a Lakástörvény kifejezetten csak saját szabályozása (azaz Lakástörvényen belüli szabályozás szerint) enged eltérést attól, hogy a bérlő elővásárlási joggal rendelkezik-e vagy sem. Valamint a Lakástörvény 58. § (1) bekezdése szerint, ha a törvény másként nem rendelkezik, az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába került helyiségre a bérlőt (bérlőtársat) elővásárlási jog illeti meg. A véleménye szerint tehát az Ör. 2. § (2) bekezdés a) és d) pontja a Lakástörvény hivatkozott rendelkezéseibe, ezáltal az Alaptörvény 32. cikk (1)-(3) bekezdéseibe ütközik.

[7] A fentiekre tekintettel az indítványozó bíróság az előtte folyamatban lévő pert a 5.P.20.347/2023/15. számú végzésében felfüggesztette és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 132. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör. más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárását. Az indítványában az Alaptörvény 32. cikk (1) és (2) bekezdésébe, illetve a Lakástörvény 58. § (1) bekezdésébe ütközésére hivatkozással kérte az Ör. 2. § (2) bekezdés a) és d) pontjának megsemmisítését, illetve alkalmazási tilalmának elrendelését. Az indítványban a felperes álláspontjának ismertetésén túl nem fejtette ki, hogy az Ör. támadott rendelkezéseit milyen okból tartotta más jogszabályba ütközőnek.