62002CJ0285[1]

A Bíróság (első tanács) 2004. május 27-i ítélete. Edeltraud Elsner-Lakeberg kontra Land Nordrhein-Westfalen. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Verwaltungsgericht Minden - Németország. EK 141. cikk - 75/117/EGK irányelv - A díjazásra való jogosultság megszerzéséhez a részmunkaidőben és a teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatókat azonos időtartamú túlmunkára kötelező nemzeti szabályozás - Részmunkaidőben foglalkoztatott női munkavállalók közvetett megkülönböztetése. C-285/02. sz. ügy.

C-285/02. sz. ügy

Edeltraud Elsner-Lakeberg

kontra

Land Nordrhein-Westfalen

(a Verwaltungsgericht Minden [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"EK 141. cikk - 75/117/EGK irányelv - A díjazásra való jogosultság megszerzéséhez a részmunkaidőben és a teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatókat azonos időtartamú túlmunkára kötelező nemzeti szabályozás - Részmunkaidőben foglalkoztatott női munkavállalók közvetett megkülönböztetése"

Az ítélet összefoglalása

Szociálpolitika - Férfi és női munkavállalók - Egyenlő díjazás - A teljes munkaidőben és a részmunkaidőben foglalkoztatott oktatókat a túlmunkáért megillető díjazást feltételhez (havonta mindkét csoport esetében azonos óraszámot meghaladó munkavégzés) kötő nemzeti szabályozás - Megengedhetetlenség - Feltételek - A részmunkaidőben foglalkoztatott női munkavállalók közvetett megkülönböztetése

(EK 141. cikk; 75/117 tanácsi irányelv, 1. cikk)

Az EK 141. cikket, valamint a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. február 10-i 75/117/EGK tanácsi irányelv 1. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a részmunkaidőben és a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat semmiféle díjazás nem illeti meg túlmunka esetén, amennyiben az havonta nem haladja meg a három órát; feltéve, hogy az eltérő bánásmód számottevően több nőt, mint férfit érint, és hogy az eltérő bánásmód nem igazolható egy adott nemhez való tartozástól független céllal, illetve nem szükséges az adott cél eléréséhez.

(vö. 19. pont és rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2004. május 27.(*)

"EK 141. cikk - 75/117/EGK irányelv - A díjazásra való jogosultság megszerzéséhez a részmunkaidőben és a teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatókat azonos időtartamú túlmunkára kötelező nemzeti szabályozás - Részmunkaidőben foglalkoztatott női munkavállalók közvetett megkülönböztetése"

A C-285/02. sz. ügyben,

a Bírósághoz a Verwaltungsgericht Minden (Németország) által az EK 234. cikk alapján benyújtott, az e bíróság előtt

Edeltraud Elsner-Lakeberg

és

a Land Nordrhein-Westfalen

közötti eljárásban egyrészt az EK 141. cikk, másrészt a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. február 10-i 75/117/EGK tanácsi irányelv (HL L 45., 19. o.) értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök (előadó), A. La Pergola, S. von Bahr, R. Silva de Lapuerta és K. Lenaerts bírák,

főtanácsnok: F. G. Jacobs,

hivatalvezető: R. Grass,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

- Elsner-Lakeberg asszony képviseletében H. Bubenzer Rechtsanwalt,

- a Land Nordrhein-Westfalen képviseletében A. Machwirth, meghatalmazotti minőségben,

- a német kormány képviseletében M. Lumma, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bírósága képviseletében N. Yerrell és H. Kreppel, meghatalmazotti minőségben,

figyelembe véve az előadó bíró jelentését,

a főtanácsnok indítványának a 2003. október 16-i tárgyaláson történt meghallgatását követően

meghozta a következő

Ítéletet

1 2002. július 26-i végzésével, amely 2002. augusztus 2-án érkezett a Bírósághoz, a Verwaltungsgericht Minden (Németország) az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából az EK 141. cikk, valamint a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. február 10-i 75/117/EGK tanácsi irányelv (HL L 45., 19. o.) értelmezésére vonatkozó kérdést terjesztett a Bíróság elé.

2 Ez a kérdés E. Elsner-Lakeberg és munkáltatója, a Land Nordrhein-Westfalen közötti jogvitában merült fel, amelynek tárgya E. Elsner-Lakbergnek a munkahelyén töltött túlóráért járó díjazás iránti kérelme.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 A 75/117 irányelv 1. cikke értelmében:

"A Szerződés 119. cikkében felvázolt, a férfiak és a nők egyenlő díjazásának elve (a továbbiakban: egyenlő díjazás elve) azt jelenti, hogy ugyanazért a munkáért vagy azonos értékűnek tekintett munkáért járó díjazás minden vonatkozásában és minden feltételében meg kell szüntetni a nemi alapon történő megkülönböztetés minden fajtáját.

[...]"

A nemzeti szabályozás

4 A Beamtengesetz für das Land Nordrhein-Wastfalen (Észak-Rajna-Vesztfália közalkalmazottainak jogállásáról szóló törvény) 1981. május 1-jén közzétett változatának 78. cikke értelmében (GV NRW S. 234.) a közalkalmazottak, amennyiben a munka szükségessé teszi, túlmunkára kötelezhetőek. Amennyiben a túlmunka meghaladja a havi öt órát, a közalkalmazott a ledolgozott túlmunkának megfelelő pihenőidőre jogosult. Amennyiben a pihenőidő biztosítása összeegyeztetetlen a szolgálat érdekével, bizonyos közalkalmazottak jogosultak a túlmunkának megfelelő díjazásra.

5 Az 1998. december 3-án módosított (BGB1. 1998. I., 3494. o.) 1992. március 13-i Verordnung über die Gewährung von Mehrarbeitsvergütung für Beamte (a túlmunkáért a közalkalmazottakat megillető díjazásról szóló rendelet) (BGB1. 1992. I, 528. o.) 5. cikke (2) bekezdésének 1. pontja értelmében az oktatásban teljesített túlmunka esetében három oktatási óra öt órának felel meg.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

6 A közalkalmazott E. Elsner-Lakeberg részmunkaidőben oktatóként dolgozik egy Észak-Rajna-Vesztfália tartományban található középiskolában. A teljes munkaidőben foglakoztatott oktatók hetente 24 és fél órát tanítanak, ami egy hónapban - 4 hetes átlagot véve alapul - 98 órának felel meg; míg E. Elsner-Lakeberg hetente 15 órát - azaz havonta 60 órát - tanít.

7 1999 decemberében E. Elsner-Lakebergnek a munkaidőn túl két és fél tanórát kellett megtartania. A túlmunkáért járó díjazásra vonatkozó kérelmét elutasították azon okból, miszerint az irányadó szabályozás értelmében a közalkalmazotti jogállású oktató részére a túlmunkáért járó díjazás csak abban az esetben fizethető ki, ha a túlmunka tartama meghaladja a havi három órát. Ennek megfelelően a két és fél óra túlmunkáért nem részesült díjazásban.

8 Miután az államigazgatási eljárás során előterjesztett panasza nem járt eredménnyel, E. Elsner-Lakeberg keresetet terjesztett a Verwaltungsgericht Minden elé.

9 A Verwaltungsgericht Minden, miután úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó jogvita esetében a közösségi jog értelmezése szükséges, úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"A 75/117/EGK irányelvvel összefüggésben összeegyeztethető-e az EK 141. cikkel az a tény, hogy Észak-Rajna-Vesztfália tartományban a részmunkaidőben vagy a teljes munkaidőben foglalkoztatott női és férfi oktatókat semmiféle díjazás nem illeti meg túlmunka esetén, amennyiben az havonta nem haladja meg a három órát?".

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

10 A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az EK 141. cikket és a 75/117 irányelv 1. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a részmunkaidőben vagy a teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatókat semmiféle díjazás nem illeti meg túlmunka esetén, amennyiben az havonta nem haladja meg a három órát.

11 A Land Nordrhein-Westfalen és a német kormány érvelése szerint a részmunkaidőben foglalkozatott oktatók ugyanolyan bánásmódban részesülnek, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak. Minden oktató jogosult a túlmunka díjazására, amennyiben annak tartama meghaladja a három órát. Ebben az esetben a túlóráért járó díjazás azonos módon kerül meghatározásra. A díjazás egyenlősége mind a túlmunka, mind a rendes munkaidő esetén biztosított.

12 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a férfiak és nők egyenlő díjazásának elve értelmében - ahogy arról az EK 141. cikk és a 75/117 irányelv is rendelkezik - ugyanazért a munkáért vagy az azonos értékűnek tekintett munkáért járó díjazás esetén a díjazás bármely vonatkozását és bármely feltételét illetőleg tilos a nemi alapon való megkülönböztetés minden fajtája; kivéve, ha az eltérő bánásmód igazolható olyan céllal, amely független az adott nemhez való tartozástól, vagy ha a bánásmód szükséges a cél eléréséhez ( ebben az értelemben lásd különösen a C-236/98. sz. JämO-ügyben 2000. március 30-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-2189 o.] 36. pontját és a C-381/99. sz. Brunnhofer-ügyben 2001. június 26-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-4961 o.] 27. és 28. pontját).

13 Így, ami a részmunkaidőben foglalkoztatottakat illeti, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a hátrányos helyzetben levő csoport (akár férfi, akár női) tagjainak joguk van ahhoz, hogy munkaidejükkel arányosan a többi munkavállalóval azonos bánásmódban részesüljenek (a C-33/89. sz. Kowalska-ügyben 1990. június 27-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-2591 o.] 19. pontja).

14 Az EK 141. cikk és a 75/117 irányelv 1. cikke szerint a "díjazás" fogalma - az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében - magában foglal minden jelenlegi és jövőbeni, anyagi és természetbeni juttatást, feltéve, hogy azt a munkáltató - akár közvetetten is - a munkaviszonyra tekintettel fizeti a munkavállalónak (lásd a C-262/88. sz. Barber-ügyben 1990. május 17-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-1889 o.] 12. pontját és a korábban hivatkozott Brunnhofer-ügy 33. pontját).

15 Ezenkívül az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az egyenlő díjazás elve tiszteletben tartásának vizsgálata során az érintett munkavállalók díjazásának összehasonlításakor követendő módszer tekintetében a hatékony ellenőrzést lehetővé tévő tényleges átláthatóság csak akkor biztosított, ha a szóban forgó elv a férfi és női munkavállalók részére juttatott díjazás minden elemére alkalmazható, és nem csak az érintettek részére kifizetett előnyök átfogó mérlegelésére alkalmazzák (lásd a korábban hivatkozott Barber-ügy 34. és 35. pontját és a Brunnhofer-ügy 35. pontját). Ennek megfelelően külön kell összehasonlítani a rendes munkaidőre és a túlmunkáért járó díjazást.

16 Az alapeljárásban a túlmunkára járó díjazás olyan előnynek minősül, amelyet a Land Nordrhein-Westfalen a munkaviszonyukra tekintettel fizet ki az érintett oktatók számára.

17 Bár ez a díjazás a tekintetben egyenlőnek tűnik, hogy a túlmunka után járó díjazásra való jogosultság csak három óra ledolgozását követően illeti meg mind a részmunkaidőben, mind a teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatókat, meg kell állapítani, hogy ez a három óra túlmunka több terhet ró a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókra, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatottakra. Valójában, ha egy teljes munkaidőben foglalkoztatott oktató a 98 órás havi munkaidején felül további három órát dolgozik, hogy a túlmunkáért díjazás illesse meg, az megközelítőleg 3%-os növekedést jelent, ugyanakkor egy részmunkaidőben foglalkoztatott oktatónak 60 órás havi munkaidején felül további három órát kell dolgoznia, amely összesen 5%-os növekedést jelent. Mivel a részmunkaidőben foglalkoztatottak esetén a díjazáshoz való jogot biztosító pótlólagos órák száma - munkaidejükhöz mérten - nem alacsonyabb, a teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatókhoz képest a túlmunkáért járó díjazás tekintetében nem részesülnek egyenlő bánásmódban.

18 A nemzeti bíróság feladata meghatározni először is azt, hogy a kérdéses jogszabályok alapján megvalósuló eltérő bánásmód számottevően több nőt, mint férfit érint-e, másodszor pedig: hogy az eltérő bánásmód az adott nemhez való tartozástól független célt szolgál-e, illetve szükséges-e az adott cél eléréséhez (lásd ebben az értelemben a C-278/93. sz. Freers és Speckmann ügyben 1996. március 7-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-1165. o.] 28. pontját).

19 Ezen körülmények között a kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EK 141. cikket és a 75/117 irányelv 1. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a részmunkaidőben vagy a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat semmiféle díjazás nem illeti meg túlmunka esetén, amennyiben az havonta nem haladja meg a három órát - feltéve, hogy az eltérő bánásmód számottevően több nőt, mint férfit érint, és hogy az eltérő bánásmód nem igazolható egy adott nemhez való tartozástól független céllal, illetve nem szükséges az adott cél eléréséhez.

A költségekről

20 A Bíróság felé észrevétellel élő német kormány, továbbá a Bizottság részéről felmerült költségeket nem kell megtéríteni. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban résztvevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG (első tanács)

a Verwaltungsgericht Minden 2002. július 26-i végzésével hozzá intézett kérdésére válaszolva a következőképpen határozott:

Az EK 141. cikket, valamint a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. február 10-i 75/117/EGK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a részmunkaidőben vagy a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat semmiféle díjazás nem illeti meg túlmunka esetén, amennyiben az havonta nem haladja meg a három órát; feltéve, hogy az eltérő bánásmód számottevően több nőt, mint férfit érint, és hogy az eltérő bánásmód nem igazolható egy adott nemhez való tartozástól független céllal, illetve nem szükséges az adott cél eléréséhez.

Jann La Pergola von Bahr

Silva de Lapuerta Lenaerts

Kihirdetve Luxembourgban, a 2004. május 27-i nyilvános ülésen.

R. Grass P. Jann

hivatalvezető az első tanács elnöke

* Az eljárás nyelve: német.