BH 1983.5.198 I. A fizetési meghagyás kézbesítésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél kézbesítésének, ezért a fizetési meghagyás kibocsátása után az ellentmondással perré alakult jogvitában a Pp. 130. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okokra hivatkozással a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül nem utasítható el [Pp. 130. § (1) bek., 316. §, 318. §].

II. A keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzésben a felperes nem kötelezhető perköltség fizetésére [Pp. 130. § (1) bek., 77. §, 78. §].

A perbeli nyaralót a felperes és testvérei az abban levő berendezési tárgyakkal együtt közösen értékesítették akként, hogy az eladás lebonyolításával H. L-né tulajdonostársukat bízták meg. H. L-né az 1979. január 31. napján készült meghatalmazás alapján az ingatlant eladta az alperesnek. Az 1979. július 2-án történt szerződéskötést követően a felperes több dolgot elszállított a nyaralóból. A vevő megbízottja és H. L-né az elszállított tárgyak értékét 13 000 Ft-ban jelölte meg. Az alperes ezt az összeget a vételárból visszatartotta, miután a felperes felszólítás ellenére sem szállította vissza az elvitt ingóságot.

A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérve követelte a visszatartott vételár megfizetését.

Az ellentmondással perré alakult eljárásban a peres felek között az volt a vita lényege, hogy a vételár magában foglalta-e a felperes által elszállított ingóságok értékét vagy sem. A felperes az összegszerűséget is vitatta, álláspontja szerint ugyanis az elvitt tárgyak értéke legfeljebb 2000 Ft lehetett.

Az első fokú bíróság a jogerőre emelkedett ítéletével a keresetet elutasította.

Az ítélet indokolásában a bíróság tényként állapította meg, hogy "az alperes az ingatlant megtekintett állapotban berendezési tárgyaival együtt vásárolta meg". A vevő értesítette a megbízottat a berendezési tárgyak hiányáról, s utóbb vele állapodott meg azok értékében, valamint abban, hogy ha azok nem kerülnek vissza a nyaralóba, ezt az összeget, nevezetesen 13 000 Ft-ot, a vevő a vételárból levonhatja.

A bíróság ilyen tényállás mellett a felperesi követelés jogalapját "az alperessel szemben nem találta megalapozottnak". Utalt egyben arra, hogy a felperes a vétalárból visszatartott összeget nem az alperestől, hanem megbízottjától (H. L.-nétől) követelheti, aki köteles megtéríteni a megbízó kárát, amennyiben az helytelen eljárására vezethető vissza.

Az ítélet ismertetett indokolására tekintettel utóbb a felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte H. L-né ellen, akinek ellentmondása folytán indult meg a M-i Járásbíróság előtt a per. E perben az 1981. augusztus 27-én megtartott tárgyaláson H. L-né úgy nyilatkozott, hogy hajlandó a felperesnek "perlési engedélyt" adni, hogy a felperes saját nevében, saját jogán érvényesítse a vevővel szembeni követelését. Ugyanezen tárgyaláson a felek közösen kérték a per szünetelését.