A Kúria Kfv.37508/2015/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (FOGYASZTÓVÉDELMI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bírók: Fekete Ildikó, Kovács Ákos, Kovács András

A határozat elvi tartalma:

A fogyasztóvédelmi hatóság hatásköre csak akkor állapítható meg, hogy ha az eljárás alá vont szervezet által végzett tevékenység az Fgytv. alkalmazásában szolgáltatásnak vagy közszolgáltatásnak minősül.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.III.37.508/2015/7.szám

A Kúria a dr. Tóth János ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a (...) jogtanácsos által képviselt Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság alperes ellen fogyasztóvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében Alperesi beavatkozó beavatkozott - a Zalaegerszegi Közigazgatási Bíróság 2015. március 9. napján kelt 4.K.27.322/2014/5. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 6. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

ítéletet:

A Kúria a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.322/2014/5. számú ítéletét, valamint az alperes HAJ-2976-2/2014. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi.

Kötelezi a Kúria az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

A feljegyzett 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

Indokolás

Az alperesi beavatkozó kártérítési igényt jelentett be a felperesnél a személygépkocsijában 2013. április 22. napján úthiba következtében keletkezett kár miatt. A felperes 2013. augusztus 15. napján kelt válaszában az alperesi beavatkozó igényét elutasította arra hivatkozással, hogy a gépjárműben bekövetkezett kár annak életkorával és állapotával összefüggésben keletkezett. A felperes 2013. szeptember 18. napján panasszal élt, melyben a felperes eljárását kifogásolta, majd mivel a panaszbeadványára a felperestől választ nem kapott, 2013. november 18. napján fogyasztói kérelmet terjesztett elő, amely áttétel útján a Zala Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőségéhez került. Az elsőfokú hatóság 2013. december 18. napján fogyasztóvédelmi hatósági eljárást indított a felperessel szemben. A felperes az alperesi beavatkozó panaszbeadványára 2013. december 12. napján kelt levelével válaszolt, amelyben csupán annyit közölt, hogy a korábbi levelében kifejtett álláspontját változatlanul fenntartja.

Eljárási szabálysértés miatt a megismételt fogyasztóvédelmi hatósági eljárás során az elsőfokú hatóság a 2014. július 22. napján kelt ZAO-001/37-20/2014. számú határozatával kötelezte a felperest, hogy a hozzáérkező írásban tett reklamációra 30 napon belül írásban és érdemben válaszoljon. Kötelezte továbbá, hogy a panasz elutasítása esetén a fogyasztót írásban tájékoztassa arról, hogy panaszával - annak jellege szerint - mely hatóság vagy békéltető testület eljárását kezdeményezheti, megadva az illetékes hatóság, illetve a vállalkozás székhelye szerinti békéltető testület levelezési címét. A határozat indokolása szerint a felperes megsértette a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 17/A. § (6) bekezdésében foglaltakat, mivel a 30 napos válaszadási határidőt nem tartotta be, és a 17/A. § (8) bekezdését is. A jogkövetkezmény meghatározása körében az Fgytv. 47. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozott. A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2014. szeptember 17. napján kelt HAJ-2976-2/2014. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. A jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy a felperes nem tartozik az Fgytv. hatálya alá, így az alperes a hatáskörét túllépve járt el. A közútkezelés kétségtelenül közszolgáltatás, de az Fgytv. 1. § h) pontja nem említi azon közszolgáltatások között, amelyek a törvény hatálya alá tartoznak. Az Fgytv. 2. § a), g) és e) pontjaira hivatkozással kiemelte, hogy sem a közút maga, sem annak használata nem áru, az utat használó, a közútkezelőtől származó árut nem vesz, nem rendel meg, nem használ, nem vesz igénybe, és nem is ajánlat címzettje. Hangsúlyozta, hogy a szolgáltatás egyrészt ellenszolgáltatás fejében végzett tevékenység, az ellenszolgáltatás viszont ebben az esetben hiányzik. A szolgáltatás, másrészt a megrendelő, megbízó igényének kielégítését célozza, a közutat igénybe vevő ugyanakkor megrendelő nem lehet, mivel a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 3. § (1) bekezdése alapján úthasználati jogosultság a törvény erejénél fogva áll fenn, ahhoz nem kell megrendelői viszony. Megítélése szerint a Ket. 19. §-a alapján csak az tartozik a hatóság hatáskörébe, amit jogszabály megállapít, és nem pedig az, amit nem zár ki, az utóbbi esetben ugyanis az ügyfél lényegében korlátok nélküli szervvel állna szemben.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperesi határozat jogszerűségét a keresethez kötöttség elvét szem előtt tartva kizárólag azon jogkérdés tekintetében kellett vizsgálnia, hogy a felperes tevékenységére kiterjed-e az Fgytv. hatálya. Hivatkozott az Fgytv. 1. § (1) bekezdésére, 2. § a), b), g) és e) pontjában foglaltakra, a Kkt. 3. § (1) bekezdésére, 32. § (4) bekezdésére, 33. § (5) bekezdésére, 34. § (1) és (4) bekezdésére, továbbá az országos közutak kezelésének szabályozásáról szóló 6/1998. (III.11.) KHVM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1/A. §-ára, és 4. § (1) bekezdésére. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Kkt. 34. §-ában előírt kötelezettségei teljesítése során a felperes szolgáltatást nyújt, amelyet alátámaszt a 33. § (5) bekezdés is, amely kifejezetten útkezelői szolgáltatásként nevesíti a felperes által végzett tevékenységet. A Kkt. 34. §-ában szereplő általános előírásokat a Rendelet és annak melléklete,az OKKSZ tölti meg tartalommal, ennek 4. § (1) bekezdésére és függelékére hivatkozott. Az elsőfokú bíróság azon álláspontra jutott, hogy a felperes közútkezelői tevékenysége körében szolgáltatást nyújt. Ez a szolgáltatás valóban nem szerepel az Fgytv. 2. § h) pontjában taxatív módon felsorolt közszolgáltatások között, azonban a 2. § g) pontjában meghatározott fogalomnak megfelel.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ellenszolgáltatás fejében végzett tevékenység feltétele is megvalósul. Az ellenszolgáltatás közvetetten adófizetés útján történik. Ezt igazolja a Kkt. 32. § (4) bekezdése, amely szerint a közúthálózat üzemeltetésére vonatkozó állami feladatok pénzügyi forrásait a központi költségvetésről szóló törvényben kell megállapítani, és a Kkt. 33. § (5) bekezdése alapján a közútkezelői szolgáltatást a KKK finanszírozza, a Rendelet 1/A. §-ának megfelelően pedig a felperes a KKK-val kötött szerződés alapján látja el a közútkezelői feladatokat. Levezette az elsőfokú bíróság, hogy a központi költségvetéshez a közút használója több formában is hozzájárul, pl. az általa használt gépjármű üzemanyagának ellenértékében jövedéki adót és általános forgalmi adót fizet, továbbá a Kkt. 33/A. § (1) bekezdésében szabályozott esetekben az országos közutak meghatározott időtartamban történő használatáért is használati díj fizetésére köteles, amely szintén költségvetési bevétel. Az ellenszolgáltatás tehát az adott esetben valóban nem közvetlen módon történik, azonban szem előtt tartva a fogyasztói érdekek minél szélesebb körű védelmének célját is, annak fogalmát nem lehet szűkítően értelmezni, és közvetlen ellenszolgáltatásra korlátozni.