BH 1996.2.80 A rágalmazás vétsége miatt eljárt bíróságoknak a valóság bizonyítása körében a közérdek, illetőleg a jogos magánérdek fennállása kérdésében elfoglalt álláspontja - mint büntető anyagi jogi kérdés - a felülvizsgálati eljárásban érdemben támadható [Be. 284. § (1) bek. a) pont, Btk. 179. § (2) bek., b) pont, 182. § (2) bek., 22. § i) pont].

A városi bíróság és a másodfokon eljárt megyei bíróság az 1994. július 13-án kelt jogerős ítéletében a vádlottat a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette. A megállapított tényállás lényege a következő.

A magánvádló önkormányzati képviselő, a városi önkormányzat gazdasági bizottságának a tagja, vállalkozó. Őt 1992 júliusában a városi városüzemi iroda vezetője - átruházott jogkörben - szabálysértési eljárás során pénzbírsággal sújtotta. 1993 áprilisában és júniusában a városi szabálysértési hatóság bírsággal sújtotta a városi kereskedő szolgáltató betéti társaságot, melynek tagja a magánvádló, ügyvezetője pedig a magánvádló házastársa. A bírságolások miatt a magánvádló és az önkormányzati testület egyes tagjai, valamint a polgármester között feszült viszony alakult ki. A magánvádló a helyi újságban nyilatkozatot adott, melyben többek között a város polgármesterét - a vádlottat - érintő kijelentéseket tett. A nyilatkozatban foglaltak a város közvéleményét élénken foglalkoztatták.

A vádlott mint a város polgármestere 1993. augusztus 20-án ünnepi beszédet tartott, melyet később a helyi újság szó szerint is közölt. Beszédében többek között utalt a magánvádló korábbi nyilatkozatára, és kijelentette, hogy a nevezett többször vétett a törvények ellen, ezért vele szemben több esetben kellett szabálysértési eljárást lefolytatni. Ezen túlmenően utalt a magánvádló és a polgármesteri hivatal között folyamatban volt, a magánvádló által elvesztett munkaügyi perre is.

A magánvádló a vádlott 1993. augusztus 20-án elmondott ünnepi beszédében elhangzott és vélekedése szerint őt sértő kijelentéseit sérelmezve nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő. Az ennek alapján lefolytatott büntetőeljárást befejező jogerős ítéletben a másodfokon eljárt megyei bíróság a vádlottat a Btk. 22. §-ának i) pontjában meghatározott okból, a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontjára figyelemmel mentette fel azért, mert a valóság bizonyításának eredményeképpen rögzítette, hogy a vádlott állításai a valóságnak megfelelnek.

A másodfokon hozott jogerős ítélet ellen a magánvádló és a jogi képviselője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben elsősorban a megyei bíróság eljárását és az első fokú ítélet tényállásának a kiegészítését sérelmezték, végül kifogásolták a tényállásból levont jogi következtetést is: álláspontjuk szerint a vádlottnak a vád tárgyává tett kijelentései valótlan tartalmúak voltak, egyébként pedig megtételükhöz sem közérdek, sem a vádlott jogos magánérdeke nem fűződött. A jogi képviselő utalt arra, hogy a magánvádlót mindössze egyszer sújtották szabálysértési bírsággal, valótlan tehát, hogy "törvénysértéseket" követett volna el, az ítéleti tényállásban kiemelt más szabálysértési marasztalások által érintett betéti társaság a magánvádló felesége által vezetett szervezet, melynek a magánvádló képviseleti joggal nem bíró kültagja csupán. Az a tény, hogy a magánvádló egy korábbi újságban közzétett nyilatkozatában elmarasztaló véleményének adott hangot, az önkormányzat egyes tisztségviselői, illetve "egy polgármester" ténykedését illetően, nem alapozza meg a vádlott sérelmezett kijelentéseivel összefüggésben a jogos magánérdek, illetve a közérdek fennállásának a megállapíthatóságát.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány érvelését nem tette magáévá.