BH+ 2016.1.26 A házassági bontópert illetően nem érvényesül a magyar állampolgár esetében a magyar bíróság kizárólagos joghatósága, ha a másik fél által megindított bontóperi eljárás időszakában nem rendelkezett Magyarországon sem lakóhellyel, sem tartózkodási hellyel [1979. évi 13. tvr. 65. §, 1979. évi 13. tvr. 62/B. §].

A magyar állampolgár felperes 2012. október 17-én terjesztette elő keresetét, melyben kérte a francia állampolgár alperessel 2008. június 25. napján, Párizsban kötött házassága felbontását, a felek 2009. június 18. napján, Tokióban született, francia-magyar kettős állampolgár N. utónevű gyermeke nála történő elhelyezését, továbbá az alperes kötelezését gyermektartásdíj megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. Végzése indokolásában megállapította, hogy bár a felperes és a közös gyermek magyarországi bejelentett lakcímmel rendelkeznek, ténylegesen a házastársak a házasságkötést követően sem átmenetileg, sem tartósan nem éltek Magyarországon. A házasságkötést követően Tokióban éltek, itt született közös gyermekük. A tokiói közös lakásukat a fukusimai katasztrófa után felszámolták, ingóságaikat egy párizsi raktárban helyezték el. Ezután nyolc hónapig különböző országokban utaztak, majd közös döntés alapján Francia Polinéziába, Bora Bora szigetére mentek. Utazásuk célja az alperes pénzügyeinek kedvező alakítása és házastársi kapcsolatuk rendezése volt. Az alperes munkába állt, a házastársak lakhatásukat bérelt ingatlanban biztosították.

Az alperes 2012. április 23-án kezdeményezte a házasság felbontását Bora Borán, a francia jog alapján eljáró Papeete-i Elsőfokú Családi Ügyek Bíróságánál. A 2012. június 13. napján meghozott elsőfokú bírósági határozat engedélyezte a válókereset benyújtását, átmeneti hatállyal, a válás kimondásáig rendelkezett a családi otthon használatáról, a szülői felügyeleti jog gyakorlásáról. A fellebbviteli bíróság 2013. március 14. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megerősítette, és elutasította a felperesnek a fellebbezéssel egyidejűleg előterjesztett joghatósági kifogását arra történő hivatkozással, hogy abban nem jelölte meg a joghatósággal rendelkező bíróságot. A fellebbviteli bíróság megállapította, hogy a békéltető kereset beadásakor a felperes lakóhelye Bora Bora szigetén volt, a felek a letelepedés szándékával tartózkodtak a szigeten.

Az elsőfokú bíróság - a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium tájékoztatását figyelembe véve - joghatóságáról a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (továbbiakban: Nmtvr.) alapján határozott. Az Nmtvr. 62/B. § a) pontjára hivatkozással a rendelkezésre álló adatokból arra következtetett, hogy joghatósága nem kizárólagos, mert a magyar bíróság előtti perindításkor a felek és a közös gyermek tartózkodási helyén, Francia Polinéziában már folyamatban volt a házasság felbontása iránti per. A perfüggőségre tekintettel az Nmtvr. 65. §-a alapján hozta meg döntését.

A felperes fellebbezésében állította, hogy a bontóperre a magyar bíróságnak van kizárólagos joghatósága, mert szokásos tartózkodási hellyel Bora Bora szigetén nem rendelkezik. A Nmtvr. 65. §-a alkalmazásának törvényi feltétele a külföldön hozott határozat magyarországi érvényességének és végrehajthatóságának elismerhetősége. Az Nmtvr. 70. § (1) bekezdése azonban kimondja, hogy a magyar bíróság kizárólagos joghatósága esetén a külföldi bíróság határozatát Magyarországon nem lehet elismerni.

Hangsúlyozta, hogy a felek nem közös döntés alapján utaztak Bora Borára, a felperes alkalmazkodott házastársához és csak a házasság helyreállítása érdekében követte a szigetre. Az alperes a Bora Bora-i lakhelyigazolást okirat hamisítás útján szerezte meg (az ott tartózkodás kezdő időpontját antedatálta), ennek alapján indította meg a bontóperi előzetes eljárást, amelyben a felperes vitatta a Bora Bora-i bíróság joghatóságát. Kiemelte, hogy az előzetes eljárásban a bíróság csak a kereset benyújtására jogosította fel a feleket, ezért a magyarországi perindításkor a házassági bontóper Bora Bora szigetén még nem indult meg.

Kérte értékelni, hogy saját tulajdonú belföldi ingatlannal, bejelentett lakcímmel és fennálló magyarországi munkaviszonnyal, adóigazolvánnyal rendelkezik. Nem vitatta, hogy gyermekével együtt hosszabb időt töltött külföldön, de mindvégig Magyarországot tekintette elsődleges lakóhelyének. Míg Tokióban éltek, minden évben többször tért vissza családjával Budapestre. 2011 márciusa és októbere között a gyermekkel együtt a magyar fővárosban laktak, a felperes munkaviszonya alapján munkát végzett. Erre tekintettel iratellenes megállapítás, hogy a felek a házasságkötést követően sem átmenetileg, sem tartósan nem éltek Magyarországon.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a család soha nem élt Magyarországon, Japánban laktak. Francia Polinéziába érkezésüket követően Bora Borán számlán nyitottak, személygépkocsit vásároltak, lakást béreltek, munkát vállaltak, a felperes saját céget alapított és 2012 márciusában óvodába íratta a gyermeket.

A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Végzésének indokolásában kiemelte, hogy a felperes az eljárás során több tekintetben ellentmondásos, életszerűtlen és hiteltelen nyilatkozatokat tett.

A felperes által adott, és a per anyagává tett interjúból kitűnően a felek házassága a tokiói együttélése alatt fokozatosan megromlott, a 2011. márciusi katasztrófa azonban ismét összetartásra késztette őket. Közösen döntötték el, hogy visszamennek Európába. Az alperes kérte a felperest, hogy a tokiói éveket követően menjenek hosszabb időre valahová feltöltődni, kapcsolatukat helyrehozni, ezért először Moorea szigetére, majd Bora Borára utaztak.

A felperes a Papeete-i bírósághoz benyújtott előterjesztésének mellékleteként csatolta azt a rendőrségi jegyzőkönyvet, amelyben az alperes - a felperes által is elismerten - kronológiai sorrendben felsorolta a család tartózkodási helyeit a házasságkötéstől Francia Polinéziára való utazás időpontjáig. Eszerint a család 2011. március 18-tól április 16-ig, augusztus 17-től szeptember 9-ig és szeptember 30-tól október 7-ig Budapesten tartózkodott. A köztes időben Tokióban, Párizsban, Dániában, Olaszországban voltak, majd október 24-én Mooreára, november 18-án pedig Bora Borára utaztak.

A felperes a bora-bora-i rendőrségen 2012. május 9-én azt adta elő, hogy a földrengést követően pár napra Szingapúrba utaztak, majd Budapestre repültek, a felperes két hónapig a szüleinél lakott, ez alatt az alperes Párizsban élt és dolgozott. 2011 májusában a házastársak visszatértek Japánba annak érdekében, hogy a Párizsba költözést előkészítsék. Nyáron ismét hazalátogatott a felperes a közös gyermekkel a szüleihez Budapestre, majd a család Olaszországban nyaralt. Ekkor ismét felmerült annak a kérdése, hogy hol telepedjenek le. Az alperes kérésére 2011. október 24-én Mooreára, november 11-én nászutuk helyszínére, Bora Borára utaztak. A felperes 2011 decemberében haza akart utazni Magyarországra, útlevele átadását azonban az alperes megtagadta. A házastársak 2012 februárjában Új-Zélandon nyaraltak, ahol ismét összevesztek. Az alperes 2011 novemberétől, a felperes 2012 márciusától dolgozik a szigeteken.