A Kúria Mfv.10638/2014/1. számú precedensképes határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 275. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 152. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.902/2007/84., Székesfehérvári Törvényszék Mf.21723/2013/20., *Kúria Mfv.10638/2014/1.*, 3123/2016. (VI. 21.) AB végzés, 3157/2021. (IV. 22.) AB végzés

***********

Mfv.I.10.638/2014/5.

A Kúria a dr. Payrich András ügyvéd által képviselt I.r., II.r. felpereseknek a dr. Volsik Tibor ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 1.M.902/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.21.723/2013/20. számú részítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. szeptember 23-án megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Kúria a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.21.723/2013/20. számú részítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az I. rendű felperest 300.000 (háromszázezer) forint és 81.000 (nyolcvanegyezer) forint áfa, a II. rendű felperest 200.000 (kettőszázezer) forint és 54.000 (ötvennégyezer) forint áfa felülvizsgálati eljárási költség 15 nap alatti alperes javára történő megfizetésére.

Megállapítja, hogy a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperesek keresete az alperes által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.

A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.902/2007/12. szám alatt hozott, a Fejér Megyei Bíróság 3.Mf.20.675/2009/6. számú közbenső ítéletével helybenhagyott, 2009. szeptember 16-án jogerőre emelkedett közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperesek munkaviszonyát, amelyek a közbenső ítélet jogerőre emelkedésének napjával szűnnek meg.

A munkaviszony jogellenes megszüntetésére alapított, valamint a munkaviszonnyal összefüggő egyéb követelések megalapozottsága tárgyában továbbfolyó perben a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.902/2007/84. számon részítélettel döntött az I.r. felperes 34.283.692 forint végkielégítés és 6.856.838 forint felmentési időre járó átlagkereset, valamint a II.r. felperes 21.585.365 forint végkielégítés és 4.856.707 forint felmentési időre járó átlagkereset iránti keresetéről. Az elsőfokú részítélet az alperest az I.r. felperes javára 6.203.333 forint, a II.r. felperes javára 2.151.964 forint megfizetésére kötelezte, a meghaladó keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I.r. felperes 1997. májusától létesített határozatlan idejű munkaviszonyt az alperesnél, majd 2004. augusztusától az A.o. gyárában dolgozott kiküldetésben. A II.r. felperes 2005. szeptember 21-én kötött határozott időre 2006. szeptember 30-áig szóló munkaszerződést az alperessel, amely 2006. október 1-jétől határozatlan idejűre módosult. 2005. november 14-étől kiküldetésben szintén az A.o. gyárában végzett munkát.

Az alperes az I.r. felperes munkaviszonyát 2007. november 23-án, a II.r. felperesét 2007. november 26-án szüntette meg rendkívüli felmondással.

Az alperes az o. kiküldetésben lévő dolgozóknak 2005. novemberéig ún. charter járatokkal biztosította a hétvégi haza-, és kiutazást. Ezt követően a hétvégékre hazautazásokat számolva a L. légitársaság tarifája alapján meghatározta az utazási költségeket. A repülőjegy árát bruttósítva a munkabérrel együtt utalták az érintett munkavállalóknak. A bérjegyzéken a kifizetést azonban „jutalom II.", „bérkiegészítés külföldi munkavégzésre" címen tüntette fel. A munkavállalóknak tételesen bizonylatokkal a repülőjegy-térítéssel elszámolniuk nem kellett. Amennyiben a hétvégén nem utaztak haza, e költségtérítés terhére fizették a kint tartózkodásuk költségeit. A repülőjegy-térítés fel nem használt összegével a munkavállalók maguk rendelkeztek, azt megtakaríthatták. Hét közben a kint tartózkodás költségeit a részükre biztosított vállalati kártya használatával fedezték.

O-ban a dolgozók napidíjban, egyéb költségtérítésben is részesültek, a külföldi munkavégzés speciális feltételeit ellensúlyozandó úgynevezett „mobilitás és nehéz körülmények" címén is kaptak (nettó alapon elszámolt) juttatást.

A perben az alperes nem vitatta, hogy a felperesek az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. §-a szerinti jogkövetkezményként igényt tarthatnak az átlagkeresettel számolt végkielégítésre és felmondási időre. Az elsőfokú bíróság azonban nem értett egyet sem a felperesek, sem az alperes átlagkereseti számításával.

Az Mt. 152. § alapján az átlagkereset számításának időszakául a 2006. október 1. és 2007. szeptember 30. közötti időszak bérkifizetéseit vette alapul elfogadva a felperesek hivatkozását, miszerint az egyes munkabérelemek vizsgálata során nem a kifizetés megnevezéséből, hanem a juttatás rendeltetéséből kell kiindulni. A jogcímtől függetlenül amennyiben a kifizetés a munkavégzés ellentételezését szolgálta, úgy az munkabérnek minősül. A felperesek állítására tekintettel ezért elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az átlagkereset számításánál figyelembe vehető-e a repülőjegy-térítés, a napidíj és utazási költségtérítés összege, valamint az úgynevezett „mobilitás+nehéz körülmények" címen teljesített és az alperes által is az átlagkereset körébe vont összeg bruttósításával jelentkező különbözet, így a 2008. évi bérfejlesztést is figyelembe véve az I.r. felperes napi bruttó átlagkeresete a keresetnek megfelelően 229.721 forintot a II.r. felperesé pedig bruttó 269.000 forintot tesz-e ki.

Megállapította, hogy az alperes a kiküldetésben foglalkoztatott dolgozóinak 2005. novemberéig a munkabér és egyéb juttatások mellett biztosította természetben a ki- és beutazást. A charter járat megszűnését váltotta ki ezt követően a repülőjegy-térítéssel. A kiküldetésben dolgozók bérezése tehát nem változott, az utaztatás költségeinek térítésében történt változás. A negyedéves ciklusra eső hétvégék számával, a repülőtársaság tarifájának alapulvételével kalkulálta az alperes az utazási költségtérítés összegét, és azt átalányjelleggel fizette ki, tételes elszámolásra nem tartott igényt. A juttatás rendeltetése tehát költségtérítés volt, ezért annak nincs döntő jelentősége, hogy a juttatás számfejtésére a bérjegyzéken milyen címen került sor, és hogy annak bruttósítása, adótartalmának meghatározása a számviteli törvény követelményeinek megfelelt-e, továbbá hogy a dolgozók a munkáltatói szándék ellenére ténylegesen azt miként használták fel, és hogy a hétvégi kint maradásukkal megtakarítást értek el.

A napidíj, illetve a költségtérítés vonatkozásában nem merült fel, hogy az valamely korábban folyósított bérelemet váltana ki, azok a kint tartózkodás személyes szükségleteinek, költségeinek az ellentételezését szolgálták. Mindezek alapján az átlagkereset számításául az alapbér, a „mobilitás és nehéz körülmények" címén járó juttatás bruttó összege, az átlagkereset-kiegészítés, prémium, negyedéves prémium, 13. havi és karácsonyi juttatás szolgál. Nem vehető figyelembe a repülőjegy-térítés (jutalom II.), az adóköteles napidíj összege, a II.r. felperes esetében az adóköteles utazási költség összege.