A Székesfehérvári Törvényszék Mf.21723/2013/20. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 239. §, 253. §] Bírók: Gieszné dr. Boda Orsolya, Kaló Zsuzsanna, Müllerné dr. Hradszky Erzsébet

Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság

3.Mf.21.723/2013/20. szám

A Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Payrich Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Payrich András) által képviselt I.r., és II.r. felpereseknek,- a Volsik és Juhász Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Volsik Tibor, ) által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése miatt indított perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.902/2007/84. számú részítélete ellen a felperesek által 86. sorszám alatt benyújtott fellebbezés alapján meghozta az alábbi

r é s z í t é l e t e t :

az elsőfokú részítélet fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi az I. r. felperest, hogy az alperesnek fizessen meg 15 nap alatt 500.000 (ötszázezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a II. r. felperest, hogy ugyancsak 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 350.000 (háromszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Az illeték az állam terhén marad.

A részítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperesek munkaviszonyuk jogellenes megszüntetéséből eredő anyagi igényeik, és egyéb követeléseik érvényesítésére nyújtottak be keresetet a munkaügyi bíróságon. Az előterjesztett igényekből az elsőfokú bíróság részítélettel a felpereseknek járó végkielégítést és felmentési időre járó juttatást bírálta el. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek - havi 850.128,- Ft átlagkeresettel számítva - bruttó 6.203.333 Ft-ot, míg a II. r. felperesnek - 569.023,- Ft átlagkereset alapján - bruttó 2.151.964,- Ft-ot.

Az elsőfokú bíróság az átlagkereset számításnál nem vette figyelembe a felperesnek az ....országi munkavégzéshez kapcsolódóan kifizetett napidíjat és repülőjegy-átalányt, bár azokat az alperes járulékokkal növelten számfejtette, s azok után a járulékokat az adó- és társadalombiztosítási hatóságnak befizette. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mindennek azért nincs jelentősége, mert nem a juttatás elszámolási módjának, hanem a rendeltetésének van jelentősége, s a napidíj és a repülőjegy-átalány rendeltetésénél fogva nem munkabér, hanem költségtérítés.

A felperesek fellebbezésükben eljárási és anyagi jogi okok miatt is támadták az elsőfokú részítéleteket. Elsődlegesen a részítélet hatályon kívül helyezését kérték, mert álláspontjuk szerint a meghozatalának nem voltak meg az eljárásjogi feltételei.

Arra az esetre, ha az elsőfokú részítélet nem kerülne hatályon kívül helyezésre, kérték annak megváltoztatását, és az alperest az I. r. felperes javára végkielégítés címén bruttó 30.283.662,- Ft, felmentési időre járó átlagkeresetként bruttó 6.838.000,- Ft, míg a II. r. felperes vonatkozásában végkielégítés címén bruttó 21.585.365,- Ft, a felmentési időre járó átlagkereset jogcímén bruttó 4.856.777,- Ft és kamatai megfizetésére kötelezni.

Azzal érveltek, hogy a keresetről csak akkor lehet részítélettel dönteni, ha annak megalapozottságáról az ellenérdekű fél beszámításának elbírálása nélkül is állást lehet foglalni. Ha a bíróság részítélettel határoz az átlagkeresetbe beszámítandó bérelemekről, úgy szükségképpen a beszámítási kifogásról (viszontkeresetről) is dönt, s a kifejezetten a repülőjegy megváltáshoz és a napdíjhoz kapcsolódó további kereseti elemek "jogalap nélkül" maradnak anélkül, hogy azok érdemi felülvizsgálata megtörténne. Hivatkoztak arra is, hogy a felperesek keresete keresethalmazatot ölel fel, a részítélet viszont egy önállóan elbírálható kereseti kérelmet sem merít ki teljesen, így az igények elbírálása elaprózódik, ez illetve a részítélet miatt igénybeveendő jogorvoslatok az eljárás elhúzódásához vezetnek, ami a felperesek érdekét sértik.

Hivatkoztak arra is, hogy valamennyi bizonyítási kötelezettségüknek eleget tettek, az elsőfokú bíróság azonban nem tájékoztatta őket arról, hogy további bizonyítás szükséges. Álláspontjuk szerint, miután az alperes a felmerülő költségeket nem tartotta nyilván, ez olyan önhibának minősül, ami indokolja a bizonyítási teher megfordítását, az alperesre való telepítésesét, neki kell ezért bizonyítania, hogy a napidíj és a repülőjegy térítés bár, járulékokkal számolta el, ténylegesen költségtérítés volt.

Hangsúlyozták, hogy a napidíj, és a repülőjegy térítés azért sem minősülhet költségtérítésnek, mert ebben az esetben azt a kiküldetési ország pénznemében kellett volna kifizetni, ehelyett azt minden esetben forintban számfejtették és utalták át a számlákra. A kifizetés költségtérítési jellege ellen szól az is, hogy azt az alperes minden esetben bruttó összegben számfejtette, és a járulékokat a hatóságnak a dolgozók, és a saját nevében is megfizette. Álláspontjuk szerint a munkaszerződésük a kiküldetés idején úgy módosult, hogy a napidíj és a repülőjegy térítés munkabérként került kifizetésre, ezt az alperes, ha nem is havi rendszerességgel, de meghatározott időnként jutalomként teljesítette. Az elsőfokú bíróság az így létrejött új szerződést az ítélettel viszont úgy módosította, hogy a módosított megállapodás érvénytelenségére egyikük sem hivatkozott, illetve azt maga a bíróság sem állapította meg.

Részletesen megjelölték azokat a tanúvallomásokat, okirati bizonyítékokat, levelezéseket, amelyek álláspontjuk szerint a napidíj és a repülőjegy-térítés munkabér jellegét igazolják. Hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság ezeket a bizonyítékokat okszerűtlenül értékelte, s figyelmen kívül hagyta azt az alapvető szabályt, hogy az átlagkereset-számításnál az egyes bérelemeket nem a megnevezésük, hanem a rendeltetésük szerint kell elszámolni. A repülőjegy-térítés és a napijegy nem a költségek fedezésére szolgált, hanem jövedelmet biztosított, az alperes ugyanis soha nem kérte, annak igazolását, hogy e kifizetéseket a perben általa megjelölt célra fordították, márpedig a költségtérítés lényege a célhoz kötöttség, az a kiadások fedezésre szolgál. E kifizetésekkel a munkáltató tehát nem a költségeket, hanem a túlmunkát a nehéz körülmények közötti tevékenységet kívánta ellentételezni. A fentiekre tekintettel szükségesnek találták az elsőfokú ítélet tényállásának, és szóhasználatának több ponton való módosítását is.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú részítélet helybenhagyását kérte. Azzal érvelt, amennyiben a repülőjegy-megváltás az .....országi munka ellentételezésére szolgált volna, akkor azt a felperesek a charter járat időszakában is megkapták volna, de arra az időszakra ezt még ők se igényelték. A felperesek csupán állították, de nem bizonyították, hogy a repülőjegy-megváltás bármilyen többletmunka ellenértéke lett volna, ezzel szemben igazolt, hogy e kifizetés azt a célt szolgálta, hogy a felperesek - mint más külföldön munkát végzők- abból fedezzék hazautazásuk költségeit. Ha a hétvégén nem tértek haza, a hétvégi kint tartózkodás költségeit fedezték az útiköltség térítésből, illetve annak egy részét megtakaríthatták, ez azonban nem szolgálhat alapul a költségtérítés jövedelemmé való átminősítéséhez.