A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21535/2015/11. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 213. §, 227. §, 228. §, 247. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 255. §, 318. §, 474. §, 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 5. §, 44. §, 62. §] Bírók: Egriné dr. Salamon Emma, Hőbl Katalin, Örkényi László

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.21.535/2015/11/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Nagy Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe; ügyintéző: dr. Horváthné dr. Nagy Ildikó ügyvéd) által képviselt dr. felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Beretzky Kázmér ügyvéd (I. rendű alperesi képviselő címe) által képviselt dr. I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, dr. Szalay Géza ügyvéd (fél címe 3) által képviselt Szász János (II.rendű alperes címe) II. rendű és III.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) III. rendű, a Wéber Ügyvédi Iroda (fél címe 4, ügyintéző: dr. Wéber Éva Zsófia ügyvéd) által képviselt IV.rendű alperes neve (IV.rendű alperes címe) IV. rendű, a személyesen eljáró V.rendű alperes neve (V.rendű alperes címe) V. rendű, a Somos Ügyvédi Iroda (VI. rendű alperesi képviselő címe, ügyintéző: dr. Somos Tímea ügyvéd) által képviselt VI.rendű alperes neve (VI.rendű alperes címe) VI. rendű és VII.rendű alperes neve (VI.rendű alperes címe) VII. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2015. június 29. napján meghozott 10.P.25.408/2014/12. számú ítélete ellen az I. rendű alperes 16. és 25. sorszámon előterjesztett fellebbezése és a felperes 8. sorszámú csatlakozó fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti. Fellebbezett rendelkezését megváltoztatja, és az I. rendű alperessel szembeni keresetet teljes egészében elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 150.000 (százötvenezer) forint elsőfokú perköltséget. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 75.000 (hetvenötezer) forint másodfokú perköltséget.

A fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes végleges keresetében az I. rendű alperest 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és annak 2002. március 28. napjától a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamata, a II. és III. rendű alperest kártérítés jogcímén személyenként 250.000 forint és annak 2002. április 2-tól a kifizetésig járó törvényes kamata megfizetésére, a IV., V., VI. és VII. rendű alperest pedig annak tűrésére kérte kötelezni, hogy a 2002. március 28. napján létrejött adásvételi szerződés alapján az Alkotmány utcai ingatlanra tulajdonjoga bejegyzésre, egyidejűleg a VI., VII. rendű alperes tulajdonjoga és az V. rendű alperes közbenső jogszerzése törlésre kerüljön az Inytv. 62. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján. Kérte a VI., VII. rendű alperest 30 napon belül az ingatlan kiürítésére és birtokba adására is kötelezni.

Az alperesek ellenkérelmükben a felperes keresetének elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.500.000 forint tőkét, a fentieket meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II-III. rendű alpereseknek 338.320 forint, a IV. rendű alperesnek 127.000 forint, a VI-VII. rendű alpereseknek 61.836 forint perköltséget. Az ítélet jogerőre emelkedését követően megkeresni rendelte a Pécsi Járási Földhivatalt, hogy a XY ingatlan tekintetében a perindítás tényének feljegyzését az ingatlan-nyilvántartásból törölje. Megállapította, hogy a felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 900.000 forint illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú ítélet indokolásának a fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés szempontjából releváns részében az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a IV. és V. rendű alperes által kötött opciós szerződés alapján a vételi jognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésével a vételi jog dologi hatályúvá, így a felperessel szemben is hatályossá vált. Az a körülmény, hogy a felperes a IV. rendű alperessel 2002. március 28. napján kötött adásvételi szerződés megkötését megelőző széljegyek teljes tartalmát nem ismerte, ezen a tényen nem változtat. A felperes tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét utóbb elutasították, így tehát az V. rendű alperes opciós jogával jogszerűen élt a IV. rendű alperessel szemben. Ennek alapján megállapította, hogy az V. rendű alperes jogszerűen gyakorolta vételi jogát. Az opciós szerződés felperes által állított érvénytelensége körében arra a következtetésre jutott, hogy az nem ütközik jóerkölcsbe, nem uzsorás jellegű, és nem irányul a Ptk. 255. §-ának (2) bekezdésében foglaltak megkerülésére, ezért, mint jogszabályba ütköző szerződés sem semmis. A felperes és a IV. rendű alperes által kötött szerződésben kikötött elidegenítési és terhelési tilalom az ingatlan-nyilvántartásba nem került bejegyzésre, így az ezen tilalom ellenére az V. rendű alperes által a VI-VII. rendű alperesekkel kötött adásvételi szerződés nem jogszabályba ütköző szerződés. A vételi jog gyakorlásával az V. rendű alperes megszerezte az ingatlan tulajdonjogát, így ehhez a felperes hozzájárulása nem kellett, ezért a jogügylet nem irányul lehetetlen szolgáltatásra, és éppen ezért nem semmis a Pp. 227. §-ának (2) bekezdése szerint sem. Érvénytelenségi okok hiányában pedig a felperes törlési keresete nem lehetett megalapozott. Az I. rendű alperes kártérítési felelőssége tekintetében a Ptk. 474. §-a, a Ptk. 318. §-a és 339. §-ának (1) bekezdése alapján kifejtette, a csatolt fegyelmi határozat alátámasztotta, hogy az I. rendű alperes a nagyszámú széljegyből fakadó bizonytalanságról és az ezzel járó kockázatokról nem tájékoztatta a felperest, ami az I. rendű alperesnek felróható. Az I. rendű alperes a perben nem tudta bizonyítani, hogy a felperest a megfelelő tájékoztatással ellátta, a kockázatokra figyelmeztette, és a felperes ennek ellenére, ennek tudatában ragaszkodott a szerződés megkötéséhez. Kifejtette, hogy a felperes által csatolt orvosi iratok alátámasztották, hogy a felperes igazoltan megromlott egészségi állapotában ebben az időszakban állapotromlás következett be. Köztudomásúnak tekintette, hogy a stressz, a sok idegeskedés kedvezőtlen hatással jár. Elfogadta, hogy a rengeteg ügyintézés, az ezzel járó utazások úgy fizikailag, mint pszichésen megterhelték a felperest, ezáltal sérült egészséghez fűződő személyes joga. Azt nem látta bizonyítottnak, hogy a felperes cukorbetegsége és magas vérnyomása emiatt alakult volna ki. Rögzítette, hogy a nem vagyoni kártérítés reparációs célját szem előtt tartva arra kell törekedni, hogy a nem vagyoni kártérítés megközelítőleg olyan helyzetbe hozza a károsultat, mint ha a káresemény be sem következett volna. A káresemény óta eltelt jelentős időre tekintettel a bíróság az ítélet hozatalakori ár- és értékviszonyokra és a hasonló ügyekben követett ítélkezési gyakorlatra is figyelemmel 1.500.000 forint nem vagyoni kártérítést tartott alkalmasnak a felperest ért hátrány kompenzálására. Az indokolás szerint felperes részéről nem merült fel olyan közrehatás, melyet az összegszerűség megállapításánál értékelni kellett volna.