A Kúria Mfv.10522/2018/7. számú precedensképes határozata szolgálati viszony jogellenes megszüntetésének megállapítása tárgyában. [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 5. §, (1) bek., 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §, 2010. évi CXXII. törvény (NAV tv.) 33/T. §] Bírók: Stark Marianna, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina, Tánczos Rita

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Mfv.II.10.522/2018/7.

A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke

Dr. Tánczos Rita előadó bíró

Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró

A felperes:

Az alperes:

Az alperes képviselője:

A per tárgya: szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat:

Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.676/2017/10.

Az elsőfokú bíróság határozata:

Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.952/2015/39.

Rendelkező rész

A Kúria a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.676/2017/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárásban felmerült 690.200 (hatszázkilencvenezer-kétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A tényállás

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes az alperessel fennálló szolgálati viszonya keretében a Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatóságon igazgatóhelyettesi beosztásban dolgozott. A munkáltatót a Debreceni Nyomozó Ügyészség 2015. február 27-én arról értesítette, hogy az őrizetben lévő felperest gyanúsítottként hallgatták ki emberölés bűntettének kísérlete miatt. Az értesítés alapján a ... Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság igazgatója, mint munkáltatói jogkörgyakorló határozatában közölte a felperessel, hogy a szolgálati viszonnyal össze nem függő bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja alapján méltatlansági eljárást indít vele szemben a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 149/B. § (1) bekezdése alapján. Tájékoztatták továbbá a felperest, hogy vizsgálóbiztosként ... pénzügyőr őrnagyot, a NAV ... Regionális Vám- és Pénzügyi Főigazgatósága osztályvezetőjét jelölte ki, s a személyét érintően kifogást terjeszthet elő a vizsgálóbiztos által tartott meghallgatás során.

[2] A vizsgálóbiztos nem hallgatta meg a felperest és nem szerzett be iratokat. Jelentése tartalmazta, hogy a 2015. március 4-én a büntetés-végrehajtási intézetben a regionális főigazgatóság főigazgatója és a megyei igazgatóság igazgatója jelenlétében tett nyilatkozata szerint a felperes okozta a sérüléseket az élettársán, azonban jogos védelmi helyzetben volt. A jelentés szerint a felperessel szemben előterjesztett gyanúsítás a cselekmény súlyára tekintettel önmagában alkalmas arra, hogy az alperes működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyeztesse. A körülményeket súlyosbítja, hogy az eljárás alá vont az alperes vezető beosztású foglalkoztatottja, továbbá az is, hogy az országos média a szükségesnél nagyobb részletességgel számolt be a történtekről. A munkáltatói jogkör gyakorlója 2015. március 4-én kelt határozatában megállapította a felperes méltatlanságát a vizsgálóbiztosi jelentésben foglaltakkal azonos indokok alapján.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[3] A felperes módosított keresetében a felmentés jogellenességére alapítottan az eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását és 5.436.300 forint elmaradt illetménye, 305.979 forint cafetéria juttatása és 153.088 forint ruházati költségtérítés megfizetését kérte. Eredeti munkakörbe történő visszahelyezése mellőzése esetére ezen összegeken felül további 12 havi illetményének megfelelő 6.902.400 forint megfizetését igényelte. Harmadlagosan a alperes neve ról szóló 2010. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: NAVtv.) 34/X. § (6) bekezdése alapján 24 havi illetményének megfelelő 13.804.800 forint megfizetését kérte.

[4] Keresetét az eljárás során elkövetett általa megjelölt eljárási szabálysértésekre alapította, továbbá a munkáltató által megvalósított joggal való visszaélésre és az egyenlő bánásmód sérelmére is hivatkozott.

[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogviszony megszüntetés jogszerű volt, nem sérült sem a rendeltetésszerű joggyakorlás, sem az egyenlő bánásmód követelménye.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[6] A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.952/2015/39. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek a felmentés jogellenességével összefüggésben 6.902.400 forint átalánykártérítést, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a le nem rótt 414.144 forint eljárási illetéket az állam viseli, míg a felek viselik saját perköltségüket.

[7] Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a NAVtv. 33//T. § (3) és (5) bekezdésére figyelemmel a vizsgálóbiztos kijelölése nem volt jogszerű, amely olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely a felperessel szemben lefolytatott méltatlansági eljárás és az azon alapuló felmentés jogellenességét megalapozta.

[8] Kifejtette, hogy a NAVtv. 33/T. § (3) bekezdése rendelkezései az (1) és (2) bekezdésben írt munkakörre, besorolásra és rendfokozatra vonatkozó rendelkezések mellőzését teszik lehetővé azon vizsgálóbiztosok esetében, akik feladata a fegyelmi ügyekben történő eljárás. E rendelkezés nem vonatkozik az (5) bekezdésben szabályozottakra, mely szerint vezető munkakört betöltő kormánytisztviselő, pénzügyőr estében vizsgálóbiztosként a fegyelmi eljárás alá vont személlyel legalább azonos vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselők, pénzügyőrök közül kell kijelölni a vizsgálóbiztost. E rendelkezést a méltatlansági eljárás során is alkalmazni kell. Mivel az alperes által vizsgálóbiztosként kijelölt személy nem volt a felperessel azonos vezetői munkakört betöltő foglalkoztatott, a munkáltató jogellenesen jelölte ki a vizsgálóbiztost. Ez olyan, az ügy érdemét is érintő jogsértés, amely a felperessel szemben lefolytatott méltatlansági eljárás és az azon alapuló felmentés jogellenességét alapozza meg. A bíróság kifejtette, hogy a felperes által hivatkozott eljárási szabálysértések önmagukban nem alkalmasak annak megállapítására, hogy a munkáltató joggal való visszaélést követett el, továbbá nem sérült az egyenlő bánásmód követelménye sem, mivel a felperes nem tudott megjelölni összehasonlítható helyzetben lévő csoportot. Mindezekre figyelemmel a bíróság a 12 havi illetményének megfelelő összegű átalánykártérítés fizetéséről döntött.