BH 1998.9.412 I. A rágalmazás jogi tárgya: az emberi becsület, mely egyrészt az egyén társadalmi megbecsülését, másrészt az emberi méltóságot foglalja magában; a tényállításnak (híresztelésnek) a becsület csorbítására való alkalmassága pedig a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti [Btk. 179. §].

II. A rágalmazásnál az elkövető tudatának át kell fognia a tényállításnak (híresztelésnek) a becsület csorbítására alkalmas jellegét, attól függetlenül, hogy az elkövető az állított (híresztelt) tény valóságtartalma tekintetében tévedésben volt-e vagy sem; a becsület csorbítására való alkalmasság kérdésében viszont nem a sértett (szubjektív) megítélésének, hanem a társadalomban kialakult általános (objektív) felfogásnak van jelentősége [Btk. 179. §].

III. Minthogy a rágalmazás a való tények állítása (híresztelése) esetében is megállapítható, a valóság bizonyítása esetében az ártatlanság vélelméből folyó bizonyítási főszabály olyan vonatkozásban "megfordul", hogy a közérdek vagy bárkinek a jogos (magán)érdeke fennállása esetén nem a magánvádlót terheli annak a kötelezettsége, hogy az elkövető által állított (híresztelt) tény valóságtartalma ellentétes az objektív valósággal, hanem a vádlott köteles bizonyítani az általa állított (híresztelt) tény valóságtartalmát [Btk. 179. §, 182. §, Be. 3. § (2) bek.].

A városi bíróság az 1995. szeptember 29-én kelt - tárgyalás mellőzésével hozott - végzésével a terhelttel szemben a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt a végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett 100 napi tétel pénzbüntetést szabott ki, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 500 forintban állapította meg.

A terhelt tárgyalás tartására irányuló kérelme folytán tartott tárgyalás eredményeként a városi bíróság az 1996. április 1-jén kelt ítéletével az előbbi végzést hatályon kívül helyezte, és a terheltet a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a pénzbüntetés egynapi tételének összege 800 forint.

A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság az 1997. február 18-án jogerőre emelkedett végzésével a városi bíróság ítéletét hegybenhagyta.

Az ügyben eljárt bíróságok az alábbi tényállást állapították meg.

1994. május 14-én T. városban, a helyi kultúrházban választási nagygyűlést tartottak. A nagygyűlésen részt vett a terhelt is, aki ebbe a választási körzetbe tartozó édesapját kísérte el. A gyűlésen felszólalt a magánvádló, aki felszólalásában egyebek között azt taglalta, hogy miért nem lett a korábbi kormány tagja. A felszólalás közben a mintegy 25-30 m hosszú terem közepe táján álló terhelt a jelen levő mintegy 400 főnyi hallgatóság előtt a következő kijelentést tette: "Ön nem azért nem lett miniszter, mert Ön nem akarta, hanem mert a miniszterelnök kijelentette: »amíg ő a miniszterelnök, addig olyan III/III-as ügynök, mint Ön, nem lehet a kormány tagja«."

A magánvádló a magánindítványát 1994. június 2-án előterjesztette.

A terhelt mentelmi jogát az Országgyűlés felfüggesztette.

A városi és a megyei bíróság jogerős ügydöntő határozatai ellen a terhelt védője 1997. június 4-én felülvizsgálati indítványt nyújtott be a városi bíróságnál. Indítványozta a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és a városi bíróságnak új eljárásra utasítását.

Az indítványban kifejtettek lényege szerint az ügyben eljárt bíróságok megsértették a büntető anyagi jog szabályait, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapították. A terhelt által tett kijelentés ugyanis egyrészt nem alkalmas a becsület csorbítására, másrészt az nem veszélyes a társadalomra. A kijelentés megtételét közérdek indokolta. Egyébként sérültek az anyagi jog szabályai azért is, mert a bíróságok a valóság bizonyítását nem rendelték el.

A felülvizsgálati indítvány részben - az alábbiak szerint - alapos.

A Btk. 179. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségét az követi el, aki valakiről, nagy nyilvánosság előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. A rágalmazás vétségének jogi tárgya a személyiségi jogok részét képező emberi becsület. A becsület - mint büntetőjogi védelemben részesített jogtárgy - két elemből tevődik össze: egyrészt magában foglalja a társadalmi megbecsülést, másrészt az emberi méltóságot. A társadalmi megbecsülés az emberről, a tulajdonságairól, a magatartásáról, a személyes értékeiről a környezetében kialakult kedvező társadalmi értékítéletet jelenti; az emberi méltóság pedig annak az igénynek a kifejezője, hogy a személyt, az egyént a társadalomban kialakult kulturált érintkezési mód minimális követelményeinek megfelelően kezeljék.

A rágalmazás bűncselekményének az elkövetési magatartása a tényállítás vagy híresztelés, illetve tényre közvetlenül utaló kifejezés használata. A híresztelés - mint az adott ügyben az elkövetési magatartás - a más vagy mások által tett tényállításnak a továbbadását, közvetítését jelenti. A híresztelés tehát olyan tényközlés, amelyben határozottan kifejezésre jut, hogy az nem a saját tudomásán alapszik. A büntetőjogi felelősség szempontjából annak nincs jelentősége, hogy az elkövető a híresztelt tény valósága vagy valótlansága tekintetében állást foglalt-e.

A becsület csorbítására alkalmasság a rágalmazás bűncselekménye törvényi tényállásának az objektív ismérve, ebből következően nem a passzív alany - a sértett - egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hogy a tényállítás, a híresztelés alkalmas-e a becsület csorbítására. E kérdésben az objektív értelmezés az irányadó. A társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás az, amelynek figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott esetben a tény állítása, híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására.

Általában alkalmas a becsület csorbítására az olyan tény állítása és híresztelése, amely - valósága esetén - büntető, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen. Ezt meghaladóan azonban a becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése is, amely az emberi méltóságot támadja, vagy amely alkalmas arra, hogy a sértettről, a tulajdonságairól, a magatartásáról, a személyes értékeiről a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést kedvezőtlen (negatív) irányban befolyásolja.

Nem feltétele a rágalmazás bűncselekménye megvalósulásának az, hogy a hátrányos következmény - a becsület csorbulása - ténylegesen bekövetkezzék. Ugyancsak közömbös, hogy a tényállítás, a híresztelés a sértett becsületérzését ténylegesen sértette-e; a becsület csorbítására alkalmasság ugyanis a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti.

A rágalmazás bűncselekménye szándékos bűncselekmény. Ebből következően az elkövető tudatának át kell fognia a tényállítás, híresztelés becsület csorbítására alkalmas jellegét, az azonban közömbös, hogy a tudat az állított, híresztelt tény valósága tekintetében mit tartalmazott. Így közömbös, hogy az elkövető a tény valósága vagy valótlansága tekintetében tévedésben volt-e. A bűncselekmény megvalósulása szempontjából nem bír jelentőséggel az elkövető jó- vagy rosszhiszeműsége sem.