BH+ 2008.9.389 A tetten ért tolvaj által alkalmazott erőszak "a dolog megtartása végett" alkalmazott erőszaknak tekintendő, ha a tolvaj a dolgot már birtokába vette [Btk. 321. § (2) bek.].

A kerületi bíróság a 2007. június 26-án meghozott ítéletével ifj. V. B. terheltet 2 rendbeli dolog elleni erőszakkal, üzletszerűen, jelentős értékre elkövetett lopás bűntette, 3 rendbeli rongálás bűntette és 1 rendbeli rablás bűntettének kísérlete, valamint közúti veszélyeztetés bűntette miatt - halmazati büntetésül - 4 évi börtönre, 4 év közügyektől eltiltásra, továbbá a közúti járművezetéstől 2 évi eltiltásra ítélte. Egyidejűleg elrendelte a terhelttel szemben megelőzően kiszabott 1 év börtönbüntetés utólagos végrehajtását is.

A tényállás II. pontja a következőket tartalmazza:

A terhelt 2005. év utolsó negyedévétől kezdődően egy ismeretlen személytől kapott megbízás alapján - anyagi ellenszolgáltatás fejében - Skoda Fabia típusú személygépkocsikat tulajdonított el B.-n, majd azokat értékesítés céljából a megbízónak átadta.

E megbízás teljesítése érdekében a terhelt az általa vezetett gépkocsival 2006. február 21-én kora reggel megjelent egy parkolóban, hogy az ott lezárt állapotban leállított Skoda Fabia típusú, 1 728 000 forint értékű személygépkocsit eltulajdonítsa. Zártörővel kinyitotta a gépkocsi központi zárját, majd - beülve az autóba - a kormányzár biztosítót és a kormányzárat eltörte, a magával hozott fedélzeti számítógépet pedig a motorhoz csatlakoztatta és a jármű motorját elindította.

Ekkor azonban megérkezett a személygépkocsi tulajdonosa, K. L. a feleségével és 6 éves gyermekükkel együtt. K. L. meghallotta, hogy valaki beindította az autó motorját és azt is látta, hogy a gépkocsit hátramenetbe kapcsolták. A sértett felháborodásában kiabálni kezdett és odaugrott az akkor még álló gépkocsi bal első ajtajához. A terhelt ekkor hátramenetben elindult, mire K. L.-né a gyermekét maga mellé húzta, nehogy véletlenül elüsse a jármű.

A hátramenetben haladó személygépkocsit - mellette futva - K. L. igyekezett követni. Az úttestre kitolatva a terhelt megállította a járművet és előremenetbe kapcsolt. Ekkor a sértett kinyitotta az autó bal első ajtaját és - miközben újra rákiabált a terheltre - bal kezével megfogta az ajtó felső részét, jobb kezével pedig a terhelt vállát, ruháját ragadta meg, hogy megakadályozza őt az elhajtásban. A terhelt ennek ellenére - a jármű megtartása érdekében - egyes sebességi fokozatban elindult. A sértett a jármű sebességét felvéve, futva próbálta meg követni a személygépkocsit, miközben kezét folyamatosan az ajtón, illetve a terhelt ruháját markolva tartotta. A terhelt - bár észlelte, hogy K. L. testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki - nem állt meg. A bal oldali irányba mozgó gépkocsi végül az úttest bal oldalán lévő parkolóban álló járműveknek ütközött, míg a sértett a félig becsukódó bal első ajtó és a karosszéria közé került. Az ütközés következtében három gépkocsiban kár keletkezett, s megrongálódott a sértett járműve is.

A sértett a nyak rándulásában és a bal láb zúzott sebzésében megnyilvánuló, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a terhelt e cselekményével - a rongálásokon és a K. L. sérelmére megvalósított közúti veszélyeztetésen túlmenően - a Btk. 321. §-ának (2) bekezdésében írt rablás bűntettének kísérletét követte el. A sértettel szembeni erőszakot ugyanis az általa eltulajdonítani megkísérelt gépjármű megtartása érdekében alkalmazta, cselekménye pedig azért kísérlet, mert a dolog véglegesen nem került ki a tulajdonos birtokából.

Az ügyészi és védelmi fellebbezés alapján másodfokon eljárt bíróság a 2007. december 5-én kihirdetett ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét: a rablás bűntette kísérleteként értékelt cselekményt befejezettnek, a 3 rendbeli rongálás bűntetteként felrótt cselekményből 2 rendbelit vétségnek minősített, míg a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát 6-6 évre súlyosította. Az ítélet egyéb rendelkezéseit viszont helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az iratokra alapozottan kiegészítette a tényállást egyrészt azzal, hogy a terhelt az autóba kapaszkodó sértettet leszúrással is fenyegette, másrészt rögzítette, hogy a gépkocsikban a rongálással okozott kárt a biztosító megtérítette.

A rablás bűntette kapcsán kifejtette a másodfokú bíróság, hogy a terhelt a gépkocsit már uralma alá vonta, s csupán a helyszínről véglegesen eltávozni nem volt módja a sértett fellépése miatt. Így az erőszakot, illetve a kvalifikált fenyegetést a terhelt a gépkocsi megtartása végett alkalmazta. Mivel pedig az nem feltétel, hogy a dolog megtartása erőszak alkalmazása útján sikeres is legyen, a másodfokú bíróság a terhelt rablási cselekményét befejezettnek minősítette.