A Tatabányai Törvényszék P.21036/2004/37. számú határozata perújítás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 247. §, 260. §, 268. §] Bíró: Lukácsi Mária

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék P.20619/1997/30., Kúria Gf.32401/1999/10., Kúria P.21036/2004., *Tatabányai Törvényszék P.21036/2004/37.*, Győri Ítélőtábla Pf.20182/2006/5. (ÍH 2007.172), Kúria Gfv.30168/2007/9.

***********

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI BÍRÓSÁG

P.21.036/2004/37.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság dr. Neigerné dr. Vejkey Klára ügyvéd által képviselt perújító felperesnek, a Kittka és Társai Ügyvédi Iroda (üi.: dr. Kittka András által képviselt I. rendű perújított alperes, . II. rendű perújított alperes, valamint az III. rendű perújított alperes elleni perújításos ügyben meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a Legfelsőbb Bíróság Gf.I.32.401/1999/10. sorszámú ítéletével felülbírált Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.P.20.619/1997/30. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a perújító felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak 750.000,- (Hétszázötvenezer) Ft le nem rótt eljárási illetéket a Komárom-Esztergom Megyei Illetékhivatal felhívásában megjelölt módon és számlára.

Kötelezi perújító felperest, hogy fizessen meg 15 (tizenöt) napon belül perújított alpereseknek bruttó 3.000.000, - (Hárommillió) Ft ügyvédi munkadíjat, mint perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítést követő 15 (tizenöt) napon belül van helye fellebbezésnek a Győri Ítélőtáblához címezve, de a Komárom-Esztergom Megyei Bíróságnál írásban, 5 (öt) egyező példányban benyújtva.

A Pp. 220. § /3/ bekezdésére és a 256/A. §-ára utalással tájékoztatja a feleket, hogy a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha

· az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 251. §-ban, illetve a 252. § /1/ és /2/ bekezdésében meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni;

· a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik;

· a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos;

· a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul;

· a felek ezt a fellebbezési határidő lejárta előtt közösen kérték;

· megítélése szerint - tekintettel a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelemben, illetve fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra - az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.

A Győri Ítélőtábla előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező a Pp. 235. §-ában meghatározott fellebbezést előterjesztő fél számára.

I n d o k o l á s :

A korábbi vállalat 1993-ban történt korlátolt felelősségű társasággá átalakítását követően a kft. privatizációjára került sor. A privatizációban a felperes közvetlenül nem kívánt pályázni, a III. rendű alperessel kötött megállapodás szerint a pályázatot a III. rendű alperes nyújtja be, majd a pályázat elnyerése után az így megszerzett társasági részesedés 50 %-át a felperesre, illetve a S. Kft-re átruházza. Ellenszolgáltatásként a nevezettek az egzisztencia hitel rájuk eső részét átvállalják. Arra az esetre, ha a megállapodás a III. rendű alperes érdekkörében felmerülő okból meghiúsulna, az I. rendű alperes vállalta, hogy a III. rendű alperesben fennálló társasági részesedését ingyenesen átruházza a felperesre és a S. Kft-re. Az I. rendű alperes 1993. június 1-én a III. rendű alperesben fennálló üzletrészének egy részét a II. rendű alperesnek eladta.

1993. június 4-én a felperes és a III. rendű alperes módosította az áprilisban megkötött megállapodást éspedig akként, hogy a privatizált társaság III. rendű alperes által megszerzett részének 50 %-át a felperes fogja megvásárolni, ő vállalja át a vásárláshoz szükséges E hitel reá eső részét és megteremti az átvállalás jogszabályi feltételeit. A privatizációs eljárás szereplője volt egy külföldi állampolgár is, aki az eljárás lefolytatásában anyagilag érdekelt volt. Az iratokból pontosan nem állapítható meg, hogy a privatizációt követően milyen módon kívánták volna őt üzleti részesedéshez juttatni. Az 1993. áprilisi megállapodásban a külföldi állampolgárnak ügyvezetői tisztséget biztosítottak volna, a június 4-i megállapodást pedig a jóváhagyásától tették függővé. A külföldi állampolgár 1993. július 28-án tájékoztatta a S. Kft. ügyvezetőjét, I.-t - aki egyben a felperesi kft-ben tagsági viszonnyal is rendelkezett, majd utóbb a felperes ügyvezetője lett -, hogy a kedvezőtlen gazdasági változásokra tekintettel a privatizációban való részvételtől eltekint. S.Kft.ügyvezetője a közlést 1993. augusztus 9-én kelt válaszában tudomásul vette, a kárenyhítés érdekében arra kérte viszont, hogy elállását egyenlőre üzleti titokként kezelje, azt kizárólag a III. rendű alperessel kötött szerződés realizálását követően jelentse be a III. rendű alperesnek.

Az I. rendű alperes, mint a III. rendű alperes ügyvezetője, 1993. augusztus 18-án megkereste A külföldi állampolgárt annak érdekében, hogy tájékoztassa a felperessel tervezett vegyes vállalat előkészületeinek a helyzetéről.

A felperes 1993. augusztus 23-án arról tájékoztatta az I. rendű alperest, hogy korábbi vállalásainak eleget kíván tenni. Megküldte a külföldi állampolgártól érkezett faxüzenetet is, amelyben a külföldi állampolgár tájékoztatta az I. rendű alperesi felvilágosítás kérésről. A külföldi állampolgár külön nem tett említést a S. Kft. ügyvezetőjéhez,.1993. július 28-án megküldött bejelentéséről.

A külföldi állampolgár 1993. szeptember 6-án a III. rendű alperest I. rendű alperes útján tájékoztatta, hogy az 1993. július 28-i levelében gyakorlatilag a korábbi valamennyi szerződést felmondta, azokat érvénytelennek tekinti és ezért a felperessel vegyes vállalatot objektív okok miatt nem hozott létre, a tárgyalások szünetelnek.

A felperes 1993. szeptember 14-én tájékoztatta a III. rendű alperest, hogy a szerződéshez változatlanul tartja magát. A III. rendű alperes 1993. szeptember 30-án közölte, hogy a külföldi állampolgár elállása következtében és pénzügyi támogatás hiányában az 1993. június 4-én létrejött módosító megállapodást - a teljesítés lehetetlenné válása miatt - megszűntnek tekinti. A III. rendű alperes 1993. október 14-én tájékoztatta a felperest, hogy álláspontját változatlanul fenntartja. A felperes terhére rótta, hogy nem tájékoztatta a külföldi állampolgár 1993. július 28-i elállást tartalmazó nyilatkozatáról, ezért a felperest kártérítési kötelezettség terheli. Közölte azonban azt is, hogy a szerződés jelen fázisban történő megszűnésével kapcsolatban vagyoni kárt kimutatni - mivel a pályázati kiírás kidolgozására és megjelenésére még csak a jövőben kerül sor - nem lehetséges. Ezzel pedig a közöttük létrejött szerződést véglegesen lezártnak tekinti.

A privatizált társaság a korábbi vállalatból V-S.. Kft. elnevezéssel 1993. május 1-én kelt okirattal jött létre, működését 1993. június 1-én megkezdte, a cég bejegyzésére azonban csak 1993. szeptember 28-án került sor. A privatizációs pályázatot 1993. október 26-án tették közzé, az üzletrészek megvásárlására a pályázatokat 1993. december 15-ig lehetett beadni.