A Győri Ítélőtábla Bf.17/2015/5. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 265. §, 310. §, 330. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 373. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 10. §, 66. §, 160. §, 161. §, 370. §] Bírók: Csák Csilla, Németh Balázs, Széplaki László

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.17/2015/5. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, 2015. évi május hó 6. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í t é l e t e t :

Az emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Veszprémi Törvényszék 2015. január 28. napján kelt 10.B.875/2013/22. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy

a vádlott által elkövetett élet elleni bűncselekményt emberölés bűntette kísérletének (Btk. 160. § (1) bekezdés) minősíti.

Egyebekben helybenhagyja az elsőfokú bíróság ítéletét.

Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 10.000 (tízezer) Ft bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra az állam javára.

I n d o k o l á s :

A Veszprémi Törvényszék a 2014. március 27. napjától 2015. január 28. napjáig tartó nyilvános tárgyalássorozat alapján meghozott, és 2015. január 28. napján kihirdetett, 10.B.875/2013/22. számú ítéletével bűnösnek mondta ki vádlott at erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének kísérletében (Btk.161.§), egyúttal a Pápai Járásbíróság 11.B.323/2012/14. számú, illetőleg a Veszprémi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Bf.448/2013/5. számú, 2014. május 8. napján jogerős ítéletének próbára bocsátást kimondó rendelkezését hatályon kívül helyezve a vádlottal szemben korábban alkalmazott 1 évi próbára bocsátást megszüntette.

A bűnösség megállapításával érintett bűncselekményért, valamint a próbára bocsátással kapcsolatos lopás vétségének kísérlete (Btk.370. § (1) és (2) bekezdés b. ) pontjának b,c alpontja) miatt is a vádlottat halmazati büntetésül 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, mellékbüntetésként 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Meghatározta a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját, és részint a lefoglalás megszüntetése és megsemmisítés elrendelése, részben pedig elkobzás útján rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek további sorsáról. A bűnösnek kimondott vádlottat kötelezte a büntetőeljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.

A törvényszék ítélete ellen az elsőfokon eljárt ügyész a vádlott terhére súlyosítás, a váddal egyező minősítés, hosszabb tartamú fő - és mellékbüntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést, míg vádlott és védője enyhítés érdekében terjesztett elő jogorvoslati kérelmet.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség a Bf.60/2015/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést helyes indokainál fogva fenntartva a védelmi jogorvoslati kérelmeket nem tartotta megalapozottnak. Álláspontja szerint az elsőfokon eljárt bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat megfelelően összevetette, majd az ítélet indokolásában kellő részletességgel bemutatott mérlegelő tevékenysége eredményeként túlnyomórészt megalapozott tényállást állapított meg. Abból azonban mellőzni kell az 1. tényállási pont utolsó bekezdésének a lehetséges következmények vádlott általi felmérésének hiányára illetőleg az azokba történő belenyugvásra vonatkozó részeket.

A tényállásból a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, a bíróság helytállóan állapította meg, hogy a vádlott szándéka túlmutat a testi sértés okozásán, és eshetőlegesen magatartása a sértett élete ellen irányult, javára jogos védelmi helyzet sem állapítható meg.

A bűncselekmény minősítésénél azonban a törvényszék tévedett. Az emberölés privilegizált esetének feltétele a méltányolható okból származó erős felindulás hatása alatti elkövetés, ezen kritériumok pedig nem állapíthatóak meg. Egyrészről a vádlottat a sértetti oldalról nem érte olyan jelentős érdeksérelem, amely indulatának méltányolható okaként elfogadható lenne, másrészről az összes körülmény alapján az a következtetés sem vonható le, hogy a terhelt tudatszűkült állapotba került volna, legfeljebb az rögzíthető, hogy elkeseredettségében egy énidegennek nem tekinthető, túlméretezett cselekménnyel reagált.

A büntetés kiszabása körében a részletesen felsorolt súlyosító körülmények nyomatékára figyelemmel az ügyész az irányadó középmértéket megközelítő tartamú halmazati büntetés kiszabására tett indítványt.

Összefoglaló indítványában a fellebbezésekkel támadott ítélet Be.372. § (1) bekezdése alapján történő megváltoztatását indítványozta, a terhelt cselekményének emberölés alapesete kísérleteként történő minősítését, a tényállás és a jogi indokolás helyesbítését követően hosszabb tartamú börtönbüntetés és mellékbüntetés alkalmazását tartotta szükségesnek.

A másodfokú nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban foglaltakat fenntartva a részletes érvelését nem kívánta megismételni, rámutatott azonban arra, hogy a törvényszék a vádlott ténybeli beismerő vallomását a tanúk vallomásaival, a nyomozási cselekményekről készült jegyzőkönyvek adataival, a fényképmelléklet körülményeivel, illetve a szakértői vélemények megállapításaival megfelelően vetette össze, és az átiratában kifogásoltak kivételével megalapozott tényállást is állapított meg. Téves ténybeli következtetést vont le azonban a vádlott egyidejű erős felindultságára, illetőleg a lehetséges következmények felmérésének hiányára nézve.

Az ügyész perbeszédében részletesen elemezte az emberölés privilegizált esetének megállapíthatóságát megalapozó kritériumokat, érvelése szerint ezek nem állapíthatóak meg. A terhelt már élethelyzete miatt is indulatos volt, mélyen elkeseredett, hosszabb ideig hajléktalan életmódot kellett folytatnia, míg a sértett szívességi lakáshasználóként befogadta az otthonába. Ezt követően az együttélésük konfliktusoktól terhes volt, a sértett a vádlottat többször felszólította az ingatlan elhagyására, így ez a vádlottat az adott napon sem érhette váratlanul. Összességében sem mutatható ki olyan súlyosan kifogásolható sértetti magatartás, vagy a személyéhez fűzhető súlyos érdeksérelem, amely méltányolható okot alapozna meg a vádlotti magatartás tekintetében, illetőleg a terhelti erős felindultság megállapításához támpontot jelentene.

Az ügyészi álláspont szerint a terheltet elsősorban a bosszú, a visszavágás szándéka motiválta, a könnygázspray beszerzése arra utal, hogy a vádlott a konfliktus erőszakos rendezésére készült, mintegy a kedvező alkalmat várva csak a sértetten való elégtétel vételre.

Nem látta bizonyíthatónak a vádlott aktuális tudatszűkült állapotának fennálltát sem.

Minderre figyelemmel a főügyészségi átiratban részletezett összegző indítvány tartalmát maradéktalanul fenntartotta.

A védő a másodfokú nyilvános ülésen megtartott perbeszédében nem értett egyet a fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltakkal, álláspontja szerint az erős felindultságot az elsőfokon eljárt bíróság részletesen és a jogszabályoknak, az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően indokolta, nincs szükség sem az ítéleti tényállás, sem pedig az azzal kapcsolatosa jogi indoklási részek helyesbítésére, módosítására.