BH+ 2010.1.16 Tartási szerződés megszüntetése életjáradéki szerződéssé alakítás helyett [Ptk. 277. §, 589. §].

Pertörténet:

Debreceni Járásbíróság P.23100/2003., Debreceni Törvényszék Pf.21114/2007/15., Kúria Pfv.21021/2009/7. (*BH+ 2010.1.16*)

***********

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes jelen perbeli jogelődje: néhai P. G.-né (a továbbiakban: I. r. alperesi jogelőd) 2002. december elején ismerkedett meg úgy, hogy az I. r. alperesi jogelőd albérlőt, a felperes pedig albérletet keresett, majd 2002. december 27-én az I. r. alperesi jogelőd az előző tartási szerződését felbontotta és a felperessel kötött újabb tartási-gondozási szerződést. A szerződésben a felperes mint eltartó vállalta, hogy az I. r. alperesi jogelődöt mint eltartottat a saját költségén eltartja, ennek keretében a részére napi négyszeri étkeztetést biztosít - amelyből a déli és az esti meleg étel -, gondoskodik az eltartott tisztán tartásáról, ápolásáról, gyógyíttatásáról, gyógyszerekkel ellátásáról, a lakás takarításáról, fűtéséről, a háztartási teendők ellátásáról, viseli az eltartott által lakott lakás fenntartási és felújítási költségeit, a lakás használatával kapcsolatos közüzemi díjjak és egyéb költségeket. A szerződő felek a tartás ellenértékét havi 20 000 forintban határozták meg, azzal, hogy annak összege az infláció mértékével emelkedik. Mindezen szolgáltatások ellenében az I. r. alperesi jogelőd a d.-i 8843. hrsz. alatti ingatlannak az ő tulajdonában álló 46/208 részilletőségét a felperesre ruházta át. A szerződés tartalmazza, hogy az I. r. alperesi jogelőd által a korábbi eltartójának: Sz. I.-nének kifizetett 486 000 forintot és a tartási szerződésük megszüntetésével felmerült ügyvédi munkadíjat a felperes biztosította.

2003. első hónapjaiban a tartási-gondozási szerződés a peres felek megelégedésével teljesedésbe ment. Ekkor azonban a felperes - aki a szerződéskötéskor rokkantsági nyugdíjas volt - egy vállalkozásba szállt be, és az ezzel összefüggésben egyre hosszabb időre nyúló távollétében az I. r. alperesi jogelődről való gondoskodás megoldatlan volt. A szerződés tárgyát képező ingatlan társtulajdonosai, valamint az azzal szomszédos ingatlan tulajdonosai ugyanakkor az említett ingatlanok eladása mellett döntöttek, amelyről az I. r. alperesi jogelőd rokonai is tudomást szereztek és értesültek a tartási szerződés létrejöttéről is, amely utóbbi miatt a szerződő felek, de elsősorban az eltartott ellen fordultak, a perbeli ingatlan társtulajdonosainak pedig a felperesnek az ingatlanban tanúsított magatartását kifogásolták.

Az I. r. alperesi jogelőd szellemi állapota már a tartási szerződés megkötésekor is korlátozottnak volt mondható, ez azonban a belátási képességét még nem korlátozta, 2003-ban viszont jelentős romlásnak indult. A felperes a szerződéses kötelezettségeinek maradéktalanul nem tett eleget, és egyre kevesebb időt töltött az eltartottal, aki az udvarbeli szomszédait és a hétközben számára ebédet hordó személyeket is kenyér és tej hozatalára kérte meg arra hivatkozással, hogy nincs mit ennie.

Mindezek miatt a szerződő felek viszonya teljes mértékben megromlott és az I. r. alperesi jogelőd a jelen perben megtartott első tárgyaláson már úgy nyilatkozott, hogy a szükséges gondozását az idősek otthonában való elhelyezése útján látja megoldhatónak. A felperesnek a d.-i vagy vidéki kétágyas, emelt szintű ellátással járó idősek otthoni elhelyezésére, valamint az ezzel kapcsolatos bekerülési költség megfizetésére és kisebb összegű havi járadék megfizetésére irányuló egyezségi ajánlatait ennek ellenére nem fogadta el, mert ekkorra már teljes mértékben a felperes ellen fordult, a vele kapcsolatot tartó távolabbi rokonai és elhalt férjének menye pedig kizárólag a szerződés megszüntetését tartották elképzelhetőnek.

Ilyen előzmények után az I. r. alperesi jogelődnek - a fizikai és szellemi állapota miatt szükségessé vált - gondozását az őt időközönként meglátogató hozzátartozói a h.-i új építésű idősek otthonában két ágyas szobában való elhelyezése útján biztosították, amely 2006. január végétől vehető igénybe.

A felperes a 2003. augusztus 4-én benyújtott keresetében a tartási szerződés életjáradéki szerződéssé való átalakítását, az I. r. alperesi jogelőd pedig előbb a 2003. augusztus 15-én, majd a 2003. november 12-én előterjesztett keresetében a tartási szerződés megszüntetését kérte. Az I. r. alperesi jogelőd által indított előbbi a jelen perhez egyesítette és azt viszontkeresetként bírálta el, az utóbbi keresetlevelet pedig idézés kibocsátása nélkül elutasította.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes és az I. r. alperesi jogelőd között létrejött tartási szerződést megszüntette, kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 30 nap alatt 820 034 forintot, a felperest pedig arra, hogy a D., Z. u. 13. szám alatti lakást 60 nap alatt, kiürített állapotban, adja az I. r. alperesi jogelőd birtokába, ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította, azzal, hogy a felperes és az I. r. alperesi jogelőd a perrel kapcsolatban felmerült költségeiket maguk kötelesek viselni.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő annak megváltoztatása és elsődlegesen - a keresetének helyt adva - a tartási szerződés életjáradéki szerződéssé történő átváltoztatása, másodlagosan - a tartási szerződés megszüntetése esetére - pedig az I. r. alperesi jogelőd korábbi tartási szerződésének megszüntetésével összefüggésben általa kifizetett 40 000 forint, valamint a jelen tartási szerződés megkötésével összefüggésben ugyancsak általa viselt további 40 000 forint ügyvédi munkadíjnak, az elsőfokú bíróság által a javára el nem számolt további tartási szolgáltatások ellenértékének, valamint a marasztalási összeg évi 6%-os késedelmi kamatának a javára való elszámolása iránt.

Az I. r. alperesi jogelőd a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, valamint az elsőfokú ítélet meghozatala után általa viselt 66 642 forint lakásfenntartási költség fele részének a felperes terhére való elszámolását kérte.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét pedig részben megváltoztatta, és az I. r. alperesi jogelőd által a felperesnek fizetendő marasztalási összeget 846 713 forintra felemelte, míg egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesi jogelődnek 15 nap alatt 6000 forint fellebbezési eljárási költséget.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy az I. r. alperesi jogelőd a Városi Bíróság 31.P.22.851/2006/5. számú ítéletével cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte, mely érinti - többek között - az ingatlan és ingó vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jogát, és a tartási kötelezettséggel kapcsolatos vagyoni döntés meghozatalát is. Az I. r. alperesi jogelőd gondnoka a meghatalmazott nyilatkozataival egyetértett.

A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás anyagából megállapítható, hogy a felperes az általa a tartási szerződésben vállaltakat kezdettől fogva nem teljesítette teljes körűen. A felperes a per első tárgyalásán tartott személyes meghallgatásakor elismerte, hogy az I. r. alperesi jogelődnek az ebédet a szerződés megkötése után - ugyanúgy, mint 1995-től kezdődően korábban - gondozó hordta, ennek költségét az I. r. alperesi jogelőd fizette és fizeti jelenleg, miként a gyógyszerei vételárát is.