62015TJ0374[1]
A Törvényszék ítélete (hatodik tanács), 2017. szeptember 7. (Kivonatok). VM Vermögens-Management GmbH kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala. Európai uniós védjegy - Törlési eljárás - Vermögensmanufaktur európai uniós szóvédjegy - Feltétlen kizáró okok - Leíró jelleg - Megkülönböztető képesség hiánya - A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja - A 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja. T-374/15. sz. ügy.
A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2017. szeptember 7. ( *1 )
"Európai uniós védjegy - Törlési eljárás - Vermögensmanufaktur európai uniós szóvédjegy - Feltétlen kizáró okok - Leíró jelleg - Megkülönböztetőképesség hiánya - A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja - A 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja"
A T-374/15. sz. ügyben,
a VM Vermögens-Management GmbH (székhelye: Düsseldorf [Németország], képviselik: T. Dolde és P. Homann ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: S. Hanne, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a DAT Vermögensmanagement GmbH (székhelye: Baldham [Németország], képviseli: H.-G. Stache ügyvéd),
az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának a DAT Vermögensmanagement és a VM Vermögens-Management közötti törlési eljárás tárgyában 2015. április 29-én hozott határozatával (R 418/2014-5. sz. ügy) szemben benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: G. Berardis elnök, S. Papasavvas és O. Spineanu-Matei (előadó) bírák,
hivatalvezető: M. Marescaux tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2015. július 9-én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az EUIPO-nak a Törvényszék Hivatalához 2015. szeptember 21-én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2015. szeptember 30-án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a Törvényszék tanácsainak összetételében történt változásra,
tekintettel az ügy hatodik tanácsnak és új előadó bírónak történt újrakiosztására,
tekintettel az EUIPO-nak a 2016. november 28-i határozattal az iratokhoz csatolt, 2016. november 15-i levelére, valamint a felperes és a beavatkozó fél által e levélre vonatkozóan tett, és a Törvényszék Hivatalához 2016. december 13-án, illetve 12-én benyújtott észrevételekre,
tekintettel a 2017. március 8-i tárgyalásra, amelyen a beavatkozó fél nem vett részt,
meghozta a következő
Ítéletet ( 1 )
I. A jogvita előzményei
1. 2009. december 18-án a felperes, a VM Vermögens-Management GmbH, az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) alapján európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).
2. A lajstromoztatni kívánt védjegy a Vermögensmanufaktur szómegjelölés volt.
3. A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 35. és 36. osztályba tartozó szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, az egyes osztályoknak megfelelő alábbi leírással:
- 35. osztály: "Reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák";
- 36. osztály: "Biztosítás; pénzügyi ügyletek; valutaügyletek; portfóliókezelés; pénzügyi tanácsadás; ingatlanügyletek".
4. 2011. február 8-án az európai uniós védjegybejelentést közzétették a Közösségi Védjegyértesítő 26/2011. számában. 2011. május 18-án a szóban forgó védjegyet 8770042. számon lajstromozták.
5. 2012. július 30-án a beavatkozó fél, a DAT Vermögensmanagement GmbH kérelmet nyújtott be az EUIPO-hoz a vitatott védjegynek mindazon szolgáltatások tekintetében történő törlése iránt, amelyekkel kapcsolatban lajstromozták. Kérelmének alátámasztására a beavatkozó fél benyújtotta a 2015. április 29-i határozat - amelyben az EUIPO fellebbezési tanácsa helyt adott a fellebbezésének (a továbbiakban: megtámadott határozat) - 3. pontjában hivatkozott 1-6. sz. mellékletet.
6. Az e kérelem alátámasztására felhozott törlési ok a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjával együttesen értelmezett 52. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő törlési ok volt.
7. 2013. január 15-én a felperes benyújtotta a 2013. január 9-én kelt észrevételeit, és kérte a törlési kérelem egészében történő elutasítását. E tekintetben benyújtotta a megtámadott határozat 5. pontjában hivatkozott 1-17. sz. mellékletet.
8. 2013. június 7-én a beavatkozó fél benyújtotta a felperes 2013. január 15-i észrevételeire vonatkozó észrevételeit (a továbbiakban: 2013. június 7-i észrevételek), valamint a megtámadott határozat 3. pontjában hivatkozott 7-25. sz. mellékletet. További bizonyítékok benyújtása céljából kérte továbbá a határidő meghosszabbítását, e bizonyítékokhoz a Deutsches Patent- und Markenamttól (német szabadalmi és védjegyhivatal) kért betekintést, azt azonban még nem kapta meg.
[omissis]
10. 2013. augusztus 23-án a beavatkozó fél új észrevételeket nyújtott be (a továbbiakban: 2013. augusztus 23-i észrevételek), amelyekhez csatolta a megtámadott határozat 3. pontjában hivatkozott 26-30. sz. mellékletet. A törlési osztály a beavatkozó fél ezen észrevételeit tévesen a felperes észrevételeinek minősítette, és ekként közölte ezeket 2013. szeptember 2-án a beavatkozó féllel. Arról is tájékoztatta a két felet, hogy az eljárás kontradiktórius szakaszát lezárta. Miután a törlési osztály ugyanaznap észlelte az általa elkövetett hibát, a felperes tekintetében érvénytelenítette az ugyanaznapi előző közleményét.
9. 2013. október 14-én az EUIPO tájékoztatta a felperest a beavatkozó fél által 2013. június 7-én benyújtott, a határidő meghosszabbítása iránti kérelem azon indokkal való elutasításáról, hogy az nem tartalmazott indokolást, és nem vette figyelembe a 2013. augusztus 23-i észrevételeket. Az EUIPO kifejtette a felperesnek, hogy pusztán tájékoztatási céllal továbbította számára a beavatkozó fél 2013. augusztus 23-i levelének másolatát.
[omissis]
14. 2013. december 10-én a törlési osztály a törlési kérelmet teljes egészében elutasította. Lényegében többek között arra alapította határozatát, hogy a "Manufaktur" német szó az érintett szolgáltatások nem anyagi jellege miatt nem rendelkezik konkrét jelentéssel azok tekintetében. Következésképpen véleménye szerint a "Vermögen" német szó és a "Manufaktur" német szó összetétele a vitatott védjegy bejelentésének időpontjában (a továbbiakban: releváns időpont) megkülönböztetőképességgel rendelkezett, és nem a szolgáltatásokat leíró jellege volt.
10. 2014. február 5-én a beavatkozó fél a 207/2009 rendelet 58-64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO-hoz a törlési osztály határozata ellen. 2014. április 10-én a fellebbezés indokolását tartalmazó beadványt nyújtott be, és benyújtotta a megtámadott határozat 8. pontjában említett dokumentumokat. 2014. június 25-én a felperes előterjesztette észrevételeit, és benyújtotta a megtámadott határozat 9. pontjában hivatkozott dokumentumokat.
11. A megtámadott határozatban az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsa helyt adott a beavatkozó fél fellebbezésének. Először is úgy ítélte meg, hogy a felperes és a beavatkozó fél által hozzá benyújtott dokumentumok mindössze a már benyújtott bizonyítékokat kiegészítő és konkretizáló bizonyítékok, és hogy ezért azok elfogadása érdekében mérlegelési jogkörét gyakorolta. Másodsorban úgy ítélte meg, hogy a vitatott védjegy leíró jellegű, és nem rendelkezik megkülönböztetőképességgel. Ezért hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát, és törölte a vitatott védjegyet.
[omissis]
III. A felek kérelmei
18. A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
- helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
- az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.
[omissis]
20. Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék
- utasítsa el a keresetet;
- a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.
12. A beavatkozó fél alakszerűen nem terjesztett elő kérelmeket a válaszbeadványában.
II. A jogkérdésről
A. A megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelemről - [omissis]
1. A harmadik, a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított jogalapról
24. A felperes lényegében azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy a vitatott védjegy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében az érintett áruk és szolgáltatások tekintetében leíró jellegű. Érveit először is az érintett vásárlóközönség meghatározásával kapcsolatos hibára, másodszor pedig a - mind összességében, mind pedig az egyedi elemei alapján tekintett - vitatott védjegy észlelése tekintetében elkövetett értékelési hibára alapítja.
13. Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.
[omissis]
b) A vitatott védjegy észleléséről
[omissis]
2) A "Manufaktur" német szó jelentéséről
40. A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25. pontjában - a Duden német szótár online változatára hivatkozva és nyilvánvaló elírási hiba következtében a "magas" szót kifelejtve - lényegében rámutatott arra, hogy a "Manufaktur" német szó a latin "manus" (kéz) és "facere" (készíteni) szavakból származik, és olyan ipari vagy kereskedelmi kisvállalkozás[t jelöl], amelyben a nagy mértékben szakosított árukat egészében vagy részben kézzel állítják elő, ami magas minőséget eredményez.
14. Noha nem vitatott, hogy a "Manufaktur" német szó az áruk előállításának helyéhez kapcsolódik, a felperes vitatja, hogy a releváns időpontban egyfelől megjelölhetett szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokat is, másfelől utalhatott egyedi és magas színvonalú szolgáltatásokra.
15. Először is, a "Manufaktur" német szó szolgáltatások tekintetében történő használatát illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 27. pontjában úgy ítélte meg, hogy a beavatkozó fél meggyőzően bizonyította - különösen a pénzügyi szolgáltatások tekintetében - a releváns időpontban történő ilyen használat lehetőségét. Így hivatkozott a "Finanzmanufaktur" és a "Kreditmanufaktur" német szóösszetételre is (a továbbiakban: "Finanzmanufaktur" összetétel, illetve "Kreditmanufaktur" összetétel).
16. Meg kell jegyezni, hogy a beavatkozó fél a 2013. június 7-i észrevételeinek mellékletében különböző, a megtámadott határozat 3. pontjában hivatkozott bizonyítékokat terjesztett elő, amelyek alátámasztják, hogy a releváns időpontban a "Manufaktur" német szót használták szolgáltatásokkal, különösen pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban. A felperes így benyújtotta a 10., 11. és 18-21. sz. mellékleteket, amelyekből kitűnik, hogy a "Finanzmanufaktur" összetételt és a "Kreditmanufaktur" összetételt már jóval ezen időpont előtt használták.
17. A felperes állítása szerint azonban figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a releváns vásárlóközönség a széles vásárlóközönségből áll, míg a 2013. június 7-i észrevételek 10., 11. és 20. sz. melléklete a pénzügyi szaksajtóból származik, a 18. és a 19. sz. melléklet pedig angolból németre fordított szakirodalomból ered. E tekintetben egyfelől meg kell állapítani, hogy a "Manufaktur" német szó szaksajtóban való előfordulása nem jelenti azt, hogy a releváns vásárlóközönség nem képes az e szó és a szolgáltatások közötti kapcsolat észlelésére. A 35. és 36. osztályba tartozó, érintett szolgáltatások tekintetében a releváns vásárlóközönség - még ha részben a széles vásárlóközönségből áll is (lásd a fenti 36. és 37. pontot) - ugyanis olvashatja a szaksajtót, különösen a pénzügyi sajtót. Másfelől a 2013. június 7-i észrevételek 18. és 19. sz. mellékletéből nem következik, hogy fordításokról van szó. Mindenestre ezen, németül megfogalmazott dokumentumokban a "Manufaktur" szót szolgáltatásokkal összefüggésben használják.
18. Nem releváns a felperes azon érve továbbá, amely szerint a "Finanzmanufaktur" összetételt a 2013. június 7-i észrevételek 11. és 17. sz. mellékletében idézőjelben és cégnévként használták, ez alapján nem bizonyítható annak leíró jellege. A kérdés valójában arra vonatkozik, hogy a releváns időpontban a "Manufaktur" német szó használható volt-e szolgáltatások tekintetében. Márpedig az említett mellékletekből kiderül, hogy használható volt, ráadásul a pénzügyi szolgáltatások tekintetében. Ugyanezen indokból nem releváns azon érv sem, amely szerint a "Vermögensmanufaktur" német szóösszetétel (a továbbiakban: "Vermögensmanufaktur" összetétel) nem szerepel a felhozott példák között, valamint azon érv, amely szerint a "Manufaktur" német szóval együtt használt "Finanz" és "Kredit" német kifejezések jelentése egyértelműbb, mint a "Manufaktur" német szóval együtt használt "Vermögen" német szó jelentése.
19. Ennélfogva úgy kell határozni, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 27. pontjában helyesen állapíthatta meg, hogy a releváns időpontban a "Manufaktur" német szó asszociáció útján kapcsolódhatott szolgáltatásokhoz.
20. Másodsorban, a "Manufaktur" német szó egyedi és magas színvonalú szolgáltatások tekintetében történő használatát illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 27. pontjában úgy ítélte meg, hogy a beavatkozó fél meggyőzően bizonyította e használat fennállását a releváns időpontban.
21. Márpedig a felperes megítélése szerint nem bizonyították, hogy a "Manufaktur" német szó magában hordozza az egyedi vagy magas színvonalú termékek ígéretét. Ezt az érvelést azonban el kell utasítani.
22. Ugyanis, először is, a megtámadott határozat 25. pontjában a magas minőségre való utalást illetően a fellebbezési tanács a német Duden szótár online változatára hivatkozva lényegében kifejtette, hogy a "Manufaktur" német szó olyan kisvállalkozást jelöl, amelyben a nagy mértékben szakosított árukat egészében vagy részben kézzel állítják elő, ami magas minőséget eredményez (lásd a fenti 40. pontot). Márpedig a felperes nem vitatja ezen, az említett szótárból származó meghatározást. Habár a fellebbezési tanács nem fejtette ki, hogy a releváns időpontban létezett e meghatározás, meg kell jegyezni, hogy a felperes és a beavatkozó fél is benyújtotta a német Duden szótár online változatának 2012-ből származó kivonatait, amelyek a "Manufaktur" német szónak a fellebbezési tanács által meghatározottal azonos, a "magas" kifejezést tartalmazó meghatározását tartalmazták. Ráadásul a német Duden szótár papíralapú változata hatodik és hetedik, nevezetesen 2006., illetve 2011. évi kiadásainak összehasonlításából kiderül, hogy a magas minőségre való hivatkozást e kiadások közül a másodikban tették hozzá a meghatározáshoz. Ezért - az EUIPO-hoz hasonlóan figyelembe véve azt a körülményt, hogy a kifejezés jelentése az idők során változott, és hogy a szótár új kiadása bizonyos előkészítési és szerkesztési időt igényel - meg kell állapítani, hogy a "Manufaktur" német szó jelentésének változására jóval 2011 előtt mindenképpen sor került.
23. Másodsorban, az egyedi árukra való hivatkozást illetően, mivel nem vitatott, hogy a releváns időpontban a "Manufaktur" német szó a kézzel végzett munka fogalmára utalt, e fogalom kifejezte azt, hogy az előállítás egyedibb volt, mint a futószalagon történő üzemi előállítás. Ezenfelül a 2013. június 7-i észrevételek 10. sz. mellékletében, amely egy 2009. június 15-i újságcikket tartalmazott, a "Finanzmanufakturen" német szóösszetételt olyan konnotációval említik, amely kiemeli egyfelől a futószalagon történő üzemi előállítás, másfelől a manufaktúrában történő előállítás közötti különbséget. Továbbá a manufaktúrában való előállítás irányából az üzemben, így futószalagon és kevésbé egyedi módon történő termelés irányába való fejlődés vonala a 2013. június 7-i észrevételek 21. sz. mellékletéből is következik, amelyben említésre kerül az "Industrialisierung der Kreditprozesse" (a hiteleljárás iparosodása), a "Die Kreditmanufaktur als Ausgangbasis" (a hitelüzem mint kiindulópont) és a "Von der Kreditmanufaktur zur Kreditfabrik" (a hitelmanufaktúrától a hitelüzemig) kifejezés. Végül a bankok által nyújtandó egyedibb "termelés" elmélete következik a 2013. június 7-i észrevételek 18. és 19. sz. mellékletéből, amely 1927-ből és 1981-ből származó olyan információkat tartalmaz, amelyek szerint lényegében a bankoknak nem pénzügyi közvetítő központoknak kell lenniük, hanem hitelmanufaktúráknak.
24. A fenti megfontolásokra figyelemmel olyan, a releváns időpontot megelőző és azt követő bizonyítékok fennállására kell következtetni, amelyek alátámasztják a "Manufaktur" német szónak a megtámadott határozatban szereplő meghatározását. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság számos alkalommal kimondta, hogy azok a bizonyítékok, amelyek a védjegybejelentés benyújtásának időpontját követően keletkeztek, de lehetővé teszik a fenti időpontban fennálló helyzetből való következtetések levonását, jogi hiba elkövetése nélkül figyelembe vehetők (lásd: 2014. március 6-iPi-Design és társai kontra Yoshida Metal Industry ítélet, C-337/12 P - C-340/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:129, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben: 2004. október 5-iAlcon kontra OHIM végzés, C-192/03 P, EU:C:2004:587, 41. pont).
25. Ezért a fellebbezési tanács nem követett el értékelési hibát, amikor lényegében azt a következtetést vonta le, hogy habár eredeti jelentésében a "Manufaktur" német szó kétségkívül olyan vállalkozást jelölt, amelyben a termékeket kézzel állították elő, a releváns időpontban az egyedi és magas színvonalú előállítás fogalmára is utalt, és használható volt szolgáltatások tekintetében.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A VM Vermögens-Management GmbH viseli saját költségeit, valamint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) részéről felmerült költségeket.
3) A DAT Vermögensmanagement GmbH maga viseli saját költségeit.
Berardis
Papasavvas
Spineanu-Matei
Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. szeptember 7-i nyilvános ülésen.
Aláírások
( *1 ) Az eljárás nyelve: német.
( 1 ) A jelen ítéletnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.
Lábjegyzetek:
[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 62015TJ0374 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:62015TJ0374&locale=hu