A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.28417/2019/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 62. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 174/A. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 55. §, 56. §, 119. §, 137. §, 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 15. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 83. §, 101. §, 102. §, 130. §, 131. §, 2017. évi I. törvény (Kp.) 88. §, 99. §] Bíró: Sándor Valter Pál

A...Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a ... Ügyvédi Iroda ... eljáró ügyvéd dr. T.G.) által képviselt felperes neve (....) felperesnek - dr. T. F..által képviselt NAV Fellebbviteli Igazgatósága (...) alperes ellen adóügyi határozat (hiv. szám: ...) bírósági felülvizsgálata, megváltoztatása iránt indított közigazgatási perében meghozta a következő

Í T É L E T E T

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessen meg 150.000.-Ft (százötvenezer) összegű perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az állami adóhatóság felhívására fizessen meg 733.620.-Ft (hétszázharmincháromezer hatszázhúsz) összegű feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A bíróság a felek nyilatkozatai és a rendelkezésre álló iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg.

Az első fokon eljárt adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (régi Art.) 174/A. §-a alapján a 2013. szeptember 27-től 2013. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó elektronikus beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettség elmulasztása miatt a 2015. március 18. napján kelt határozatával 2015. április 8-i hatállyal rendelte el a felperes kft. adószámának, illetve közösségi adószámának törlését.

Nem vitatott, hogy a felperes az adószám törlés alapjául szolgáló mulasztás pótlását eszközölte 2015. június 10. napjával, ezért az adóhatóság a felperes adószámát és közösségi adószámát ugyanezen napi hatállyal ismételten megállapította.

Nem vitás az sem, hogy a felperes az áfa alanyaként 2014. június 30. napjáig negyedéves áfa bevalló volt, majd ezt követően havi áfa bevallási kötelezettség teljesítésére volt kötelezett. A felperes 2014. október 20. napján benyújtotta a 2014. július, augusztus, szeptember hónapokra vonatkozó negyedéves áfabevallását, amelyet az adóhatóság felhívása ellenére sem javított, így azt a rendszer nem fogadta be, nem volt feldolgozásra alkalmas.

Az adatok szerint a felperes 2016. augusztus 8. napján benyújtotta a 2014. szeptember hónapra vonatkozó áfa bevallást, amely hibásnak minősült. 2016. szeptember 26. napján az adóhatóság

erre vonatkozó felhívására a felperes javító bevallást küldött, 2016. december 6. napján önellenőrzést nyújtott be a kérdéses időszakra vonatkozóan. A kérdéses, 2014. szeptemberi időszakra 11.904.000.-Ft fizetendő áfa mellett a levonható áfa összegét 12.227.000.-Ft-ban jelölte meg, a következő időszakra átvihető követelés összegét 323.000-Ft-ban határozta meg, a bevallás hibásnak minősült, amely hibát az önellenőrzés kapcsán az adóhatóság felhívása ellenére nem javította a felperes, így a bevallást az adóhatósági feldolgozó rendszer nem dolgozta fel.

A felperes 2016. december 22. napján meghatalmazott jogi képviselője útján beadványt terjesztett elő. Kérte elsődlegesen a 2014. július 1. és 2015. szeptember 30-ig terjedő időszakra vonatkozóan benyújtott áfabevallásokban szerepeltetett, eddig nem érvényesített 75.889.000.-Ft levonható áfa jóváírását és visszafizetését. Másodlagosan kérte, hogy amennyiben az adószám törlésének időszakára eső áfa levonás nem érvényesíthető, az 58.613.000.-Ft áfa jóváírását és visszafizetését. Harmadlagosan pedig a 2014. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó 33.398.000.-Ft összeg jóváírását és visszafizetését arra hivatkozással, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa törvény) 2014. december 31-ig hatályban lévő 137. § (3) bekezdése nem tartalmazott rendelkezést a felfüggesztés nélkül törölt adószámok vonatkozásában.

Az első fokon eljárt adóhatóság a ... Törvényszék 2018. május 30. napján kelt végzésének ismeretében eljárást folytatott le és 2019. április 3. napján a ... számon határozat került meghozatalra. A határozatában a felperes 2016. december 22. napján benyújtott kérelmét, a 2014. szeptember 1-30. közötti időszakra vonatkozóan benyújtott áfa önellenőrzésben feltüntetett 12.227.000.-Ft levonható adó adószámlán történő jóváírása és visszafizetése vonatkozásában elutasította.

A fellebbezés alapján másodfokon eljárt alperes a 2019. június 3. napján kelt, ... számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta hivatkozással arra, hogy a 2015. január 1. napjától hatályos Áfa törvény 137. § (3) bekezdésének szabályai az irányadók. Tekintettel arra, hogy a felperes adószáma 2015. április 8. és június 10. napja között törölt státuszban volt és a felperes a 2014. szeptember hónapra vonatkozó áfa bevallását az adószám törlését követően 2016. augusztus 8-án nyújtotta be ismételten oly módon, hogy az a bevallás a felperes által történő javítást követően feldolgozásra alkalmas volt, feldolgozásra és a felperes adószámláján könyvelésre is került, így a felperesnek az adólevonási joga a 2014. szeptember hónap vonatkozásában elenyészett.

A felperes meghatalmazott jogi képviselője útján a másodfokú határozattal szemben a törvényes határidőn belül keresetet terjesztett elő, kérve az alperesi határozat elsőfokú döntésre is kiterjedő megváltoztatását akként, hogy a 2014. szeptember 1-30-ig terjedő időszakra benyújtott áfa bevallásban feltüntetett levonható adó 12.227.000.-Ft-os összege és késedelmi kamata az adószámlán jóváírásra kerüljön és a visszafizetése történjék meg. Kérte tárgyalás tartását is. A felperesi álláspont szerint az adóhatóság jogellenesen utasította el a vitás időszakra benyújtott önellenőrzésben feltüntetett levonható áfa adószámlán történő jóváírása és visszafizetése vonatkozásában a benyújtott kérelmet. Az adóhatóság határozata sérti az Áfa törvény 137. §-át, valamint az Európai Unió Tanácsának 2006/112/EK. irányelvét (irányelv). A felperesi álláspont szerint az Áfa törvény jelenleg hatályos 137. § (3) bekezdésében írt második mondatát csak 2015. január 1. napjával iktatta be a jogalkotó, ezen rendelkezés korábban nem szerepelt a jogszabályban. A felperesi álláspont alátámasztására citálta az Áfa törvényhez készített magyarázatban az adószám jogerős törlését követően keletkezett adólevonási jog érvényesítése kapcsán, valamint az Áfa törvény 137. § (3) bekezdésének január 1-i módosításával összefüggésben leírt rendelkezéseket. A felperes esetében az adószám nem felfüggesztésre, hanem törlésre került, így a felfüggesztésre vonatkozó szabályok esetében nem

alkalmazhatóak. Kiemelte, hogy jelen esetben az adószám törlését megelőző időszakokra, így a tárgyi ügyben érintett időszakra is be lettek nyújtva adóbevallások, csak nem a megfelelő gyakorisággal, ezért azok nem kerültek könyvelésre. Mindezektől függetlenül azonban megállapítható, hogy az érintett bevallások benyújtásra kerültek, így az adóhatóság felé a levonási jog érvényesítésre került. Az Áfa törvény 2015. január 1-től hatályos 137. §-ának visszamenőleges alkalmazásával kapcsolatban felhívta a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 15. § (1) bekezdésében foglaltakat, rögzítve, hogy teljesen téves azon alperesi előadás, amely szerint az adószám törlése miatt a 2015. január 1-től hatályos Áfa törvény által szabályozott szankció, az adólevonási jog elenyészése a 2014. december 31. napjáig hatályos Áfa törvény rendelkezéseiben érintett időszaki bevallások adólevonási jogára is kiterjed, ha az érintett bevallások benyújtására 2014. december 31. napját követően került sor. A Jat. 15. § (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint a 2014. december 31-ig hatályos rendelkezéseket szükséges alkalmazni 2014. december 31. napját megelőzően keletkezett tényekre, jogviszonyokra, eljárási cselekményekre.