BH 1991.2.63 Az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével a szerződés érvényessé nyilvánítása egyenrangú lehetőség az eredeti állapot helyreállításával [Ptk. 237. § (2) bek., 201. § (2) bek.].

A felek 1988. október 19-én szabályos írásbeli adásvételi szerződést kötöttek arról, hogy a felperes eladja az alperesnek 1014 m2 alapterületű ingatlanát, amelyen lakóépület van. A vételárat 150 000 forintban határozták meg. A vevők a szerződés megkötéséig megfizettek 40 000 forintot, míg a fennmaradó összeg kifizetését évi 20 000 forintos részletekben vállalták. Az alperesek az ingatlant lakottan vásárolták meg, és a felperes részére holtig tartó lakáshasználati jogot biztosítottak.

A felperes keresetében a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága folytán a szerződés érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérte.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, utóbb vállalták magasabb vételár és vételárrészletek megfizetését.

A perben beszerzett ingatlanforgalmi szakértői vélemény szerint az ingatlan szerződéskötéskori értéke, tekintettel a beépítési és a telekalakítási tilalomra, a lakottságára és a bentlakó felperes 80 éves korára; 240 000 forint.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében megállapította, hogy a felek által kötött szerződés a Ptk 201. §-ának a (2) bekezdése folytán érvénytelen. A szerződést azonban a Ptk 237. §-ának (2) bekezdése alapján érvényessé nyilvánította, és az értékegyensúly helyreállítása végett a vételárat 180 000 forintban határozta meg olymódon, hogy az alperesek a hátralékos vételár összegét évi 36 000 forintos részletekben kötelesek megfizetni, míg a vételár felemelése folytán jelentkező 30 000 forintot hatvan nap alatt.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás nem alapos.