A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21775/2008/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 100. §, 339. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin

Pfv.III.21.775/2008/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Haller Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a felülvizsgálati eljárásban a Dr.Knerli Viktor Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr.Knerli Viktor ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság előtt 10.P.21.103/2005. szám alatt megindított és másodfokon a Győri Ítélőtábla Pf.III.20.338/2007/10. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által 68. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2009. március 25. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1.000.000 (Egymillió) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s

A felperes a perbeli t-i ingatlanain éttermet és panziót üzemeltet. Az alperes által épített, a T-t elkerülő út a felperes ingatlanai mellett húzódik, 2006. március 1-jén helyezték üzembe. Az út építése miatt a felperes az ingatlanaiból kisajátított területeiért kisajátítási kártalanítást kapott. A kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben B.Lné igazságügyi szakértő értékelte a két ingatlant.

A felperes ebben a perben keresetében a kisajátítás után visszamaradt ingatlanai forgalmi értékcsökkenéséből eredő kárai megtérítését igényelte, arra alapítva, hogy az út építése folytán az ingatlanok forgalmi értéke több ok miatt is csökkent. A kártérítési igényének bizonyítékaként B.Lné és a felperes által felkért K.D. szakvéleményeinek, illetőleg a közigazgatási perben beszerzett bizonyítékoknak a figyelembevételére hivatkozott.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját, összegszerűségét is vitatta és arra utalt, hogy az útépítés a felperes ingatlanainak forgalmi értékében nem csökkenést, hanem növekedést okozott.

Az elsőfokú bíróság a kijavított ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 49 millió forintot és ennek a 2006. március 1-jétől járó kamatait, valamint rendelkezett a perköltség viseléséről. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes ingatlanaiban az elkerülő út megépítése miatt forgalmi értékcsökkenés következett be, amelynek megtérítésére az alperes a Ptk. 100. §-a és 339. §-ának (1) bekezdése alapján köteles. Az elsőfokú bíróság T.S. ingatlanforgalmi szakértőt rendelte ki, valamint a zaj- és porhatás megállapítása érdekében P.K. igazságügyi környezetvédelmi szakértőt, akiket a tárgyaláson B.Lnéval együttesen meg is hallgatott, illetőleg adatot szerzett be arra vonatkozóan is, hogy az árvíz a perbeli ingatlant mennyiben érintette, illetőleg érinti. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján megállapította, hogy a zajszennyezettség jelentős romlása, a Dunával való közvetlen kapcsolat elvesztése, a magasított útról a belátás, a Dunára való kilátás korlátozottá válása a forgalmi értéket csökkenti, amelynek mértékét úgy állapította meg, hogy a B.Lné és T.S. által megjelölt forgalmi értékek átlagából kiindulva annak 20%-át vette figyelembe.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét - lényegében helyes indokai alapján - helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán utalt arra, hogy a felperes nem a vendégforgalom csökkenésére alapította igényét, az új útról egyébként a csárda közvetlenül nem közelíthető meg, és az árvízvédelmi funkciónak sincs a forgalmi értékre kedvező hatása. Ez utóbbi tekintetében szakértői vélemény beszerzésére nem volt szükség, mert a rendelkezésre álló peradatok alapján megnyugtatóan állást lehetett foglalni.