A Pécsi Törvényszék Bf.171/2019/6. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 79. §, 80. §, 226. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 163. §, 167. §, 590. §, 591. §, 592. §, 593. §, 599. §, 605. §, 607. §, 608. §] Bírók: Góg Gabriella, Oltai Judit

A Törvényszék, mint másodfokú bíróság

Bf. szám

A Törvényszék november hó 14. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A másodfokú bíróság a rágalmazás vétsége miatt a vádlot ellen indított büntetőügyben a Sz. Járásbíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

A Sz. Járásbíróság az április 10. napján kihirdetett ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 226. § (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés b) pontja szerint büntetendő, folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében. Ezért 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.000 forintban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 100.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 16.400 forint bűnügyi költség megfizetésére, valamint arra, hogy magánvádló részére 10.000 forint költséget fizessen meg.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést, míg a másodfokú bíróságra 3. sorszám alatt érkezett fellebbezés írásbeli indokolásában harmadlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását is indítványozta.

A másodfokú bíróság nyilvános ülésén a vádlott a bejelentett fellebbezést az írásbeliben kiegészítettek szerint változatlan tartalommal fenntartotta, míg a nyilvános ülésen jelenlévő magánvádló az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) rendelkezései szerint a Be. 590. § (1) bekezdése alapján bírálta felül, melynek értelmében a másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott elsőfokú határozatot az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálja felül.

Ennek során a Be. 590. § (2) bekezdésében írtak szerint a másodfokú bíróság vizsgálta az eljárási szabályok megtartását, az elsőfokú ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét.

A fentiek vizsgálata során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amely a Be. 607. § (1) vagy a Be. 608. § (1) bekezdésén alapulóan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését eredményezte volna. Így a vádlottnak az erre irányuló indítványa minden alapot nélkülözött.

Mindemellett a másodfokú bíróság észlelte, hogy az elsőfokú ítélet felülbírálatra való alkalmassága mellett, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásnak a vádlott személyére vonatkozó része a Be. 592. § (2) bekezdés a) pontja értelmében részben hiányos. Ezért a másodfokú bíróság a Be. 593. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság által megállapított és a vádlott személyére vonatkozó tényállást a vádlottnak a nyilvános ülésen tett előadása, illetőleg az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján az alábbiak szerint helyesbíti, illetve egészíti ki:

- A vádlott jelenleg táppénzen van.

- Ellene a Járásbíróságon hűtlen kezelés bűntette, a Sz. Járásbíróságon testi sértés bűntette, a Törvényszéken Bf. szám alatt lopás vétsége miatt van folyamatban büntetőeljárás.

Ezekkel a helyesbítésekkel és kiegészítésekkel immáron a vádlott személyére vonatkozó tényállási rész is hiánytalan és teljes. Az mentes a Be. 592. § (1) és (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól. Az elsőfokú ítélet a fenti kiegészítésekkel és helyesbítésekkel megalapozott, ekként az a Be. 591. § (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt.

Az elsőfokú bíróság a Be. 167. § (4) bekezdése alapján a bizonyítékokat egyenként és összességükben, szabadon értékeli és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg.