ÍH 2015.41 FELSZÁMOLÁSI KIFOGÁS

A felszámoló jogszabályt sértő intézkedése ellen a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogást terjeszthet elő. A kifogás jogintézményével ennélfogva harmadik személy is élhet. Ha azonban a kérelmezőnek a felszámoló által képviselt adóssal szemben vannak vitái, követelései, ezek a sérelmek kifogással nem orvosolhatóak [Cstv. 51. §].

Az elsőfokú bíróság az L. Kft. kérelmező által előterjesztett kifogást 2. sorszámú végzésében a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazott Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja értelmében érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a kérelmező 2013. április 15-én terjesztett elő kifogást a felszámolóval szemben, amelyben annak "önbíráskodó magatartását" sérelmezte.

Rámutatott arra, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 51. §-ának rendelkezései értelmében a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen, a tudomást szerzéstől számított 8 napon belül. Ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti, és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, ellenkező esetben a kifogást elutasítja.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a kifogás előterjesztésére elsősorban az adott felszámolásban hitelezőként részt vevő személy jogosult. Megállapította, hogy a jelen eljárásban a kérelmező nem minősül az adós hitelezőjének.

Hangsúlyozta továbbá, hogy a Cstv. 38. § (3) bekezdése alapján a felszámolási vagyonba a felszámolás kezdő időpontjában meglévő, illetőleg ezt követően szerzett vagyon tartozik. A hitelezők a felszámolási eljárás során az igénybejelentésükkel az adóssal szemben fennálló pénz vagy pénzben kifejezett követeléseiket érvényesíthetik. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzköveteléseken kívüli egyéb igények elbírálására nem a felszámolási eljárás keretében, hanem általános hatáskörű bíróság előtt kerülhet sor. Kiemelte, hogy az adós és a kérelmező közötti birtokvita eldöntése nem tartozik a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe.

Az elsőfokú végzés ellen az L. Kft. kérelmező nyújtott be fellebbezést, melyben kérte annak megváltoztatását, és a kifogásának megfelelő döntés meghozatalát. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság iratellenesen rögzítette a határozatában, hogy a kifogásoló fél nem minősül ebben a felszámolási eljárásban hitelezőnek. Állította, hogy a társaság 372 710 000 forint f) kategóriás tőke, 146 346 500 forint kamat és 100 000 forint regisztrációs díj igényével - már a kifogás előterjesztésekor is - hitelezőnek minősült, hiszen a hitelezői nyilvántartásban is szerepelt. Időközben megvásárolta a V. Korlátolt Felelősségű Társaság 181 289 500 forint tőke, 49 008 500 forint kamat, és 100 000 forint regisztrációs díj követelését is, hitelezői igénye tehát a jogelőd követelésének mértékével azóta csak emelkedett.

Jogorvoslati kérelmében azzal is érvelt, hogy a felszámolási bíróságtól nem egy birtokvita eldöntését kérte, mert e tárgyban a társaság már polgári peres eljárást kezdeményezett. Ezzel szemben a beadványában azt a felszámolói magatartást kifogásolta, hogy a felszámoló az adós társaság ingatlanaira 2009. évtől kezdődően visszamenőleg "használati díj" számlákat állított ki, és a bérlő erőszakkal birtokba vett ingóságaira zálogjogot kíván érvényesíteni. Azzal, hogy az ingatlant és az ingóságokat birtokban tartja, s ezáltal a bérlőt nem engedi termelni, a kifogásoló félnek folyamatosan kárt okoz. Megítélése szerint a felszámolási ügyben eljáró bíróságnak abban kellett volna - az eljárás során benyújtott egyezségi ajánlatot is figyelembe véve - döntést hoznia, hogy az utólagosan és évekre visszamenőlegesen kiállított használati díj számlák alapján megalapozott-e a felszámoló zálogjog-alapítása, és részéről megengedett-e a nem felszámolási vagyonhoz tartozó ingóságok birtokba vétele.

Fellebbezésében utalt arra is, hogy a felszámoló az ingatlan birtokba vételével kárt okozott az adósnak, mert az ingóságok megőrzésének költségeivel az adós terhére kiadások keletkeztek, ezzel szemben, ha az ingatlanok idegen használatban maradtak volna, akkor az adóst bérleti- vagy használati díj, azaz bevétel illette volna meg.

A hitelező a 3. sorszámú 2015. február 17-én érkezett módosított és kiegészített fellebbezésében kérte az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését és az az elsőfokú bíróság utasítását a kifogás érdemi elbírálására, annak megfontolásával, hogy az új eljárásban másik bíró járjon el. Részletesen kifejtette a felszámoló által alaptalanul vitatott hitelezői igényével kapcsolatos álláspontját, valamint a felszámoló intézkedéseivel, továbbá az eljáró bíró mulasztásaival kapcsolatos véleményét. Megítélése szerint a jelen ügyben előterjesztett kifogásnak csak az "egyik vetülete" az épületek birtoklásához való jog, a felmondás illetőleg a birtokbavétel jogszerűségének kérdése. Ezeken felül azonban nem hagyhatóak figyelmen kívül azok a körülmények sem, hogy a felszámoló jogtalanul tartja birtokban a hitelező ingóságait, és azok őriztetésével az adósnak felesleges költségeket okoz.

A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a vitatott igénnyel rendelkező hitelező nem tekinthető olyan hitelezőnek, aki a kifogás előterjesztésére jogosult lenne a Cstv. 51. § alapján. A kifogásoló fél valójában ingyenesen használta az adós társaság ingatlanát, most viszont azt sérelmezi, hogy a felszámoló ezeket a bérleti szerződéseket felmondta, az ingatlanokat birtokba vette, valójában tehát a kifogása egy birtokvita eldöntésére irányul.

A fellebbezés az alábbiak miatt nem alapos.