BH 1992.2.75 A rágalmazásnak híreszteléssel elkövetése esetén annak a személynek a büntetőjogi felelősségét kell vizsgálni, aki a sértő, a becsület csorbítására alkalmas tényállást vagy tényre közvetlenül utaló kijelentést nyilvánosan, mások előtt továbbadta, közzétette; a mások becsületét csorbító tényközléseket tartalmazó újságcikk állításaiért a cikk szerzője akkor is felelős, ha a cikk állításait megalapozó ismereteit mástól szerezte [Btk. 179. § (1) bek. (2) bek. b) pont.].

A kerületi bíróság az I. r. vádlottat az ellene 2 rendbeli, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségének vádja alól felmentette; míg a II. r. vádlottal szemben az egyrendbeli, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette, őt megrovásban részesítette, a további 1 rendbeli, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt ellene emelt vád alól pedig felmentette.

Az ügyben az egyik politikai párt vezetője és ennek hozzátartozója az I. r. vádlott - az egyik napilap főszerkesztője - és a II. r. vádlott - a napilap újságírója - ellen aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett rágalmazás vétsége miatt tett feljelentést.

A feljelentés szerint a napilap egyik számában olyan cikk jelent meg, amelynek tartalma becsületük csorbítására alkalmas. A cikkben többek között olyan tényállítások voltak, amelyek szerint az egyik magánvádló üldöztetési mániában szenved, ritkán mond igazat, minden munkatársát cselédnek tekinti, élelmezésüket a párt állja és a pozíciójukból eredően munka nélküli jövedelemre tettek szert.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a magánvádlók jelentettek be fellebbezést.

A fellebbezés az I. r. vádlott felmentését sérelmezve elítéltetését és megbüntetését, továbbá a II. r. vádlott bűnösségének a megállapítását és a megbüntetését indítványozta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlott vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A hatályon kívül helyezés az I. r. vádlott ellen eljárási okból, amiatt történt, mert az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el, és ez az ítéletet lényegesen befolyásolta, míg a II. r. vádlott vonatkozásában a hatályon kívül helyezés megalapozatlanság okából történt.

A másodfokú bíróság határozatában észlelte, hogy a II. r. vádlottal szemben megállapított tényállás hiányos, részben iratellenes, és téves ténybeli következtetésekre épül. A bíróság indoklási kötelezettségének sem tett eleget, a megállapított tények egy része tekintetében egyáltalán nem tűnik ki az ítéletből az, hogy a felmerült bizonyítékok milyen értékelése, mérlegelése vezetett a tények ítéleti rögzítéséhez.