A Kúria Mfv.10254/2015/2. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/A. § (3) bek., (3) bek., (3) bek., 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 25. §, 26. §, 30. §, 31. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) II. cikk, XII. cikk, XIII. cikk, XV. cikk, XIX. cikk (4) bek., XXIV. cikk (1) bek.] Bírók: Farkas Katalin, Magyarfalvi Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

A szolgálati járandóság szüneteltetése tárgyában indult ügyben a jogszabályok alkalmazásának mellőzésére nem volt lehetőség. 2011. CLI. Tv. 25. §, 2011. CLI. Tv. 26. §, 2011. CLI. Tv. 30. §, 2011. CLI. Tv. 31. §

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.254/2015/2.szám

A Kúria a dr. Tordai Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által 2013. november 25. napján kelt 35.M.2253/2013/5. számú jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 35.M.2253/2013/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

Az Országos Rendőr-főkapitányság Nyugdíjmegállapító Osztálya a felperes részére 2008. február 29-i folyósítási kezdettel szolgálati nyugdíjat állapított meg. A I.rendű alperes neve alperes a szolgálati nyugdíjat - a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Knymt.) 5. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával - 2012. január 1-től szolgálati járandóságként folyósította tovább, majd 2012. december 7-én határozatot hozott az akkor havi 228.630 forint összegű ellátás folyósításának 2012. december 1. és december 31. közötti szüneteltetéséről, mert a felperes jövedelme - bejelentése szerint - 2012. november hónapban elérte a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/B. § (1) bekezdésében írt keretösszeget (a kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát).

A másodfokú társadalombiztosítási szerv a NAV adatszolgáltatása alapján megállapította, hogy a felperes 2012. július 11. és október 31. között 2.388.995 forint járulékalapot képező jövedelmet szerzett, ami meghaladta az éves keretösszeget, ezért az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes a folyósítás szüneteltetéséről rendelkező társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálatát az ügyében alkalmazott jogszabályok alaptörvény-ellenességére, az Alaptörvény B) cikk, O) cikk, T) cikk, II., XII., XIII., XV. és XXIV. cikk sérelmére hivatkozva kérte, állítva, hogy a rendelkezések ellentétesek a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvével, a szerzett jogok és a tulajdon védelmével, a visszamenőleges hatályú jogalkotás és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, a tisztességes eljárás követelményével és sértik az emberi méltóságot. A felperes hivatkozott arra is, hogy a rendelkezések nemzetközi szerződésekbe ütköznek, ellentétesek az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Egyezmény) 14., 17. cikkével, az Egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkével, valamint az Európai Unió Bírósága (EUB) és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által alkalmazott jogelvekkel, az igazságosság, jóhiszeműség, jogbiztonság, arányosság, jogos várakozás, bizalomvédelem, jogbiztonság elvével, a visszaható hatály tilalmával, a szerzett jogok védelmével. Konkrét rendelkezések megjelölése nélkül hivatkozott arra is, hogy a Knymt. és a Tny. ellentétben áll az Egységes Európai Okmánnyal, az Európai Unióról szóló szerződéssel, az Európai Unió Alapjogi Chartájával, az Amszterdami Szerződéssel, a Nizzai Szerződéssel és a Római Szerződéssel. A fenti indokok alapján a felperes indítványozta, hogy a munkaügyi bíróság - a per tárgyalásának felfüggesztése mellett - kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a Knymt. 3. § (2) bekezdés c) pontja és a Tny. 83/B. § (1)-(2) bekezdése alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását.

A felperes keresetét a munkaügyi bíróság - a Knymt. 11. §-a alapján alkalmazandó Tny. 83/B. § (1) bekezdése alapján - elutasította.

A bíróság ítéletében idézte a Knymt. és az Alaptörvény felperes által hivatkozott egyes rendelkezéseit, valamint - részben vagy egészben - az Alkotmánybíróság 23/2013. (IX. 25.) AB határozata (ABH) indokolásának [48], [59],[60], [84], [87], [88], [103], [104], és [109] bekezdéseiben foglaltakat. Rögzítette, hogy a Knymt. 3. § (2) bekezdés c) pontja a felperest nem érintette, mert az nőkre vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, valamint azt is, hogy az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését azért mellőzte, mert a Tny-nek a nyugdíj folyósítása szüneteltetését és annak hivatalbóli elrendelését szabályozó 83/B. § (1)-(2) bekezdései alaptörvény-ellenességét és nemzetközi szerződésbe ütközését nem észlelte. A bíróság az ABH-ban felhozott érvekre utalva kifejtette, hogy a törvényhozónak joga van eldönteni, hozzájárul-e és milyen feltételekkel ahhoz, hogy az ellátásban részesülő személy a nyugdíj folyósítása mellett a jövőben kereső tevékenységet folytasson, ennek jogszabályi feltételei - a társadalom teherbíró képessége és egyéb preferenciák figyelembe vételével - ésszerűnek tekinthetők. A törvényhozónak a "mérlegelés jogát biztosítani kell", ellenkező esetben a nyugdíjrendszer átalakítására, a jogosultsági feltételek megváltoztatására nem lenne lehetőség. A bíróság szerint a Tny. 83/B. § (1)-(2) bekezdései az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdésével és a nemzetközi szerződési elvekkel sem ellentétesek, mert a folyósítás szüneteltetését, az ellátásra jogosultak körének és a feltételeknek a megváltoztatását az időskori megélhetés biztosítása érdekében rendelte el a törvényhozó.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak a társadalombiztosítási határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, továbbá - a per tárgyalásának felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárásának a "pertárgyi jogszabályok, jogszabályi rendelkezések" alaptörvényellenessége és nemzetközi szerződésbe ütközése megállapítására irányuló kezdeményezését kérte arra hivatkozva, hogy a Knymt. 11. §-a és a Tny. 83/B. §-a ellentétesek az Alaptörvénynek a munkaügyi bíróság előtti eljárásban is hivatkozott rendelkezéseivel, az azokból származó elvekkel és követelményekkel, az Egyezmény 14. és 17. cikkével, az Egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkével, valamint az EUB és az EJEB által alkalmazott jogelvekkel.

A felperes az Alaptörvény B) cikke és XIII. cikke sérelmét a következő indokok alapján állította. A szolgálati nyugdíj átminősítése szolgálati járandósággá visszamenőleges hatályú jogszabály alapján jogbiztonságot sért. Szolgálati nyugdíja (járandósága) nem szociális ellátás, hanem társadalombiztosítási járulék befizetésén alapul, nyugdíja és a munkaviszonyból származó jövedelme nem függhet egymástól, mert utóbbiból társadalombiztosítási járulékot is fizet; szolgálati nyugdíjat (járandóságot) mint tulajdont részben vagy egészben megvonni csak kivételesen, anyagi ellentételezés mellett lehetne. A Knymt. 11. § (1) bekezdését és a Tny. 83/B. § (1)-(2) bekezdéseit fél év türelmi idő után vezették be, szerzett jogait vonták el. Életét korábban úgy tervezte, hogy joggal bízhat abban, hogy a szolgálati nyugdíj összegével rendelkezni fog, emiatt hitelt is felvett. A kereseti korlátozás esetében, 2007. december 30-i nyugállományba helyezése okán korábban nem érvényesült, azt 2012. július 1-től a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát megsértve vezették be.