A Kúria Pfv.21435/2015/5. számú precedensképes határozata tartásdíj megszüntetése (GYERMEKTARTÁSDÍJ megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §]

A határozat elvi tartalma:

Nem állapítható meg a továbbtanuló nagykorú gyermektartásra való érdemtelensége, ha a különváltan élő apja vele 4 éves kora óta semmiféle kapcsolatot nem tartott, sem személyesen, sem telefonon nem kereste, vele szemben teljes közömbösséget tanúsított. Ilyen előzmények után nem várható el a gyermektől, hogy nagykorúvá válását követően ő kezdeményezze a kapcsolatfelvételt. 2013. V. Tv. 4:220. §, 1952. III. Tv. 206. § (1)

***********

Pfv.II.21.435/2015/5.

A Kúria a felperesnek, az alperes ellen gyermektartásdíj megszüntetése iránt a Battonyai Járásbíróság előtt 7.P.20.208/2014. számon indult és a Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.206/2015/4. sorszámú ítéletével befejezett perében a fenti sorszámú jogerős ítélet ellen az alperes által 25. sorszámmal benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 45.400 (negyvenötezer-négyszáz) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy 71.100 (hetvenegyezer-egyszáz) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket az Államnak fizessen meg.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet tényállása szerint a peres felek házastársak voltak, házasságukból 1994. szeptember 11. napján Á. utónevű gyermekük született. A felek házasságát a bíróság P. 20239/1996/92. sorszámú ítéletével felbontotta, az akkor négy éves gyermeket az alperesnél helyezte el és kötelezte a felperest havi 4.000 forint gyermektartásdíj megfizetésére. Szabályozta a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást.

A bontóper alatt a felperes bírósági végzés alapján találkozhatott a kisfiával, a kapcsolattartás végrehajtása azonban - az alperes elzárkózása folytán - a gyámhivatali eljárással sem valósult meg. A bírósági eljárás befejeződése után a felperes a kapcsolattartási jogát nem gyakorolta.

A peres felek között a gyermek középiskolába kerülésekor (2009) gyermektartásdíj felemelése iránt eljárás volt folyamatban, amelyben bírósági végzéssel jóváhagyott egyezséget kötöttek. Megállapodtak abban, hogy a felperes 2008. november hó 1. napjától kezdődően, havonta előre esedékesen, folyamatosan megfizet a mindenkori nettó jövedelme 20%-ának megfelelő, de minimum 22.000 forint gyermektartásdíjat. A tartásdíjat a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság közvetlen bírósági letiltó végzés alapján utalta az alperesnek.

A felperes és a gyermek között 1998 - a bontóperi eljárás befejezése - óta nincs kapcsolat. Egy városban éltek, de soha nem találkoztak. A felperes a gyermek életéről, tanulmányairól nem érdeklődött, nevelését - a tartásdíjon felül - nem támogatta. A gyermek az életkora előrehaladtával nem igényelte az apai kapcsolatot, elfogadta, hogy egyedül édesanyja neveli és életében az édesapja nem vesz részt. A felperes és a gyermek között érzelmi kötődés - szülő-gyermek viszony - nem alakult ki.

A felperes élettársi kapcsolatot létesített, két gyermeke született. Havi járadékának összege 136.520 forint, amelyből 20%-t tartásdíj jogcímén levontak. A felperes az élettársánál lakik, a tulajdonát képező ingatlan üres, az az elsőfokú eljárás alatt felújítás alatt állt. A felperes élettársa jelenleg gyermekgondozási segélyen van és a két kiskorú gyermek után családi pótlékot kap.

Az alperes a gyermekkel, az édesanyjával és a bátyjával a részbeni tulajdonát képező családi házban él. A fizikailag megosztott, két önálló lakású ingatlanból 40 négyzetméternyi lakrészben laknak. Az alperes munkaviszonya a per időtartama alatt megszűnt, jelenleg a havi jövedelme alkalmi munkavégzésétől függ. Családi pótlékot nem kap.

A jogosult gyermek az egyetem nappali tagozatos hallgatója, tanulmányainak várható befejezési ideje 2018. év. Az egyetem laktanyájában lakik, elhelyezése, napi kétszeri étkezése térítésmentes. Havonta 29.000 forint ösztöndíjban részesül, valamint kiegészítésként 8.000-9.000 forint térítési díjat kap. Az alperes a felperesi tartásdíjat, valamint 20.000 forint zsebpénzt ad részére. A gyermek a tanulmányait eredményesen végzi, küzdősportra jár, illetve konditerembe, amelynek havi összege 5.000 forint. Felszereléseire havi szinten 5.000-10.000 forintot költ, félévente a tankönyvek megvásárlása jelent számára nagyobb kiadást. Hétvégeken hazautazik az édesanyjához.

A felperes módosított keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét a gyermek tartásra érdemtelensége miatt 2014. július hó 1. napjától kezdődően szüntesse meg. Keresete megalapozásául előadta, hogy a gyermek a továbbtanulásáról nem tájékoztatta, a nagykorúsága elérése után nem kereste, a kapcsolatot vele nem vette fel. Másodlagosan a tartásdíj mértékét havi 5.000 forintra kérte leszállítani, mivel két kiskorú gyermekről gondoskodik.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, a két kiskorú gyermekre tekintettel nem ellenezte a tartásdíj mértékének arányosítását.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a Battonyai Városi Bíróság 12.P.20.161/2009/6. számon jóváhagyott egyezségét megváltoztatta és kötelezte a felperest 2015. február hó 1. napjától kezdődően, havonta előre esedékesen, 22.000 forint határozott összegű tartásdíj megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresete tekintetében az irányadó 2013. évi V. törvény (Ptk.) IV. könyve jogszabályhelyei felhívásával részletes bizonyítási eljárást folytatott le. Rögzítette, hogy a felperes először a tartás megszüntetésének okaként a gyermek középiskolai tanulmányainak befejezését jelölte meg és az alperes érdemi ellenkérelme után alapította azt a gyermek érdemtelenségére.

Az elsőfokú bíróság a felperes elsődleges keresetét megalapozatlannak ítélte. A perben nem volt vitatott, hogy a gyermek és a szülő között kapcsolat nincs, annak okáról azonban a felek eltérően nyilatkoztak. A felperes az alperes kapcsolattartást akadályozó magatartására vezette vissza, az alperes szerint viszont a kapcsolattartás meghiúsulása nem neki, hanem a felperesnek róható fel, mert a bontóperi eljárás után azt - holott ő nem akadályozta - nem gyakorolta.

Az elsőfokú bíróság a peradatok alapján a felperes terhére értékelte, hogy a jogerős bírósági döntéssel szabályozott kapcsolattartási jogával nem élt, a perben ugyanis nem nyert bizonyítást a kapcsolattartásnak a jogerős ítélet utáni alperesi akadályozása, a gyermeknek pedig nem róható fel, hogy a felé teljes közömbösséget mutató édesapjával a kapcsolatot nem vette fel. A kapcsolattartás elmaradása, a szülő-gyermek viszony kialakulásának hiánya ezáltal a felperes magatartására vezethető vissza.

A bíróság a felperes terhére értékelte azt is, hogy a gyermek tanúkénti meghallgatásán - holott azt ő indítványozta - nem jelent meg. A bíróság álláspontja szerint ez a magatartás a gyermek iránti érdektelensége mellett arra utal, hogy "nem akar a szemébe nézni".