BH 1998.9.407 Nem az életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének, hanem az eshetőséges szándékkal elkövetett emberölés bűntette kísérletének a megállapítását alapozza meg az az elkövetési magatartás, amikor a tettes jégcsákánnyal, nagy erővel sújt a haragosa feje irányába, és a halálos eredmény bekövetkezését a sértett védekező cselekménye hárítja el [Btk. 16. §, 166. § (1) bek., 170. § (5) bek. 1. ford.].

A megyei bíróság a vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében állapította meg, ezért őt 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú ítélet tényállása szerint a könnyű testi sértés miatt korábban pénzbüntetésre ítélt vádlott rendelkezett egy légpuskával, amellyel a község belterületén madarakra vadászott. 1997. január 9-ét - a vádbeli napot - megelőzően a vádlott a sértették udvarába belőtt, és lelőtte azt a szajkómadarat, amit a sértett fia rendszeresen etetett.

1997. január 9-én 15 óra körül a sértett a községben levő háza előtt találkozott a vádlottal, akinél ott volt a légpuskája. A sértett ekkor emelt hangon kérdőre vonta a vádlottat, miért lőtte le a házukhoz járó madarat, mire a vádlott azt válaszolta, hogy neki nem kötelessége tudni, hogy az a madár - amit lelőtt - milyen fajta és kié. A vádlottnál jóval erősebb fizikumú sértett ekkor megragadta a terhelt ruházatát, őt a kerítésnek nyomta, és elvette tőle a légpuskát, kijelentve, hogy azt majd csak a rendőrségen kapja vissza. A vádlott ekkor a lakására távozott.

A vádlott 17 óra körüli időpontban, amikor már sötétedett, magához vette az 1200 g súlyú és 65 cm nyélhosszúságú csákányát, amelynek az egyik vége baltaszerű élben végződött, a másik vége pedig kúpszerűen kihegyesedett. Ugyanebben az időpontban a sértett H. I. ismerősével együtt a lakóházához ment, hogy ott befűtsön. A sértett a felsőtestén a hideg miatt többrétegű ruházatot viselt. Mivel az utcában magas hó volt, és a járdának csak egy része volt megtisztítva, elöl haladt a sértett, és őt követte 1,5-2 méternyire H. I.

Az utcában haladó vádlottal szemben haladt a sértett és H. I. A vádlott a nála lévő csákányt a jobb kezében lógatta, és azt félig a háta mögé rejtette úgy, hogy azt távolról nem lehetett látni. Amikor a vádlott és a sértett összetalálkozott, a vádlott a háta mögül elővette a csákányt, azt két kézzel a feje fölé emelte, és a csákány hegyes részével a közepest meghaladó erővel, felülről lefelé irányuló mozdulattal a sértett feje irányába ütött. A sértett észlelve a vádlott támadását, védekezésként a bal kezét a feje elé emelte, és ezzel egyidejűleg a törzsét jobbra elfordította, így az ütés elől elhajolt. A csákány hegyes vége így elhaladt a sértett felemelt bal karja alatt, és a többrétegű ruházaton keresztül, a bal oldali lapockavonalban, a X. borda felett a hátába állt.

A vádlott nem kívánta a sértettet megölni, neki csupán testi sérülést akart okozni.

A történtek után a vádlott a helyszínről elszaladt, a sértettet pedig egy helybeli lakos gépkocsival a körzeti orvoshoz szállította, aki a sértettet a megyei kórházba beutalta.

A bántalmazás következtében a sértett a bal oldali lapockavonalban a X. borda felett kereszt alakú szúrt sérülést és a X. borda törését szenvedte el. A csákány hegyesebbik vége a mellüreget nem nyitotta meg, így még közvetett életveszély sem alakult ki. Ha az ütés - a védekező mechanizmus hiányában - a sértett fejét éri, úgy életveszélyes, de akár halálos sérülést is okozhatott volna. Ugyanez bekövetkezhetett volna akkor is, ha az eszköz pár centiméterrel lejjebb vagy feljebb éri a sértett hátát, és megnyitja a mellüreget, ahol a jóval kisebb ellenállású életfontos mellkasi szervek (pl. a tüdő) megsérülhettek volna. A sérülések tényleges gyógytartama 4-6 hét.

A határozat ellen a bűntett minősítésének a megváltoztatása és a büntetés súlyosítása érdekében az ügyész, míg a cselekmény jogi értékelését ugyancsak sérelmezve és enyhítés érdekében a vádlott és védője élt jogorvoslattal.

A legfőbb ügyész - átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva - azt fejtette ki, hogy a vádlott cselekménye helyesen az emberölés bűntette kísérleteként minősül, ezért az ítélet megváltoztatását, a vádlott által elkövetett cselekménynek emberölés bűntette kísérletének való minősítését és a kiszabott fő- és mellékbüntetés súlyosítását indítványozta.

A védő indítványa kizárólag a büntetés enyhítésére irányult, a cselekmény minősítésének érintetlenül hagyása mellett.

A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság a tényállást az alapvető tények tekintetében megalapozottan állapította meg, a tényállás csupán az alábbi körülmények tekintetében szorul kiegészítésre, illetve helyesbítésre: