A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20870/2021/6. számú határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 7:77. §, 7:78. § (2) bek.] Bírók: Kovács Helga, Kovaliczky Ágota, Ribai Csilla

A határozat elvi tartalma:

Durva hálátlanságnak nem csak az örökhagyó szükséges ápolásának, gondozásának elmulasztása tekinthető, de e körben értékelhető minden olyan tett vagy mulasztás, ami a felmenő és a leszármazó kapcsolatának olyan fokú megromlásában közrejátszik, ami adott esetben ezen kapcsolat teljes ellehetetlenüléséhez vezet.

***********

Fővárosi Ítélőtábla 2

1.Pf.20.870/2021/6

Fővárosi Ítélőtábla

Az ügy száma: 1.Pf.20.870/2021/6.

A felperes: Felperes, felperes címe.

A felperes képviselője: Dr. Takács Ügyvédi Iroda, ügyvéd címe

Az alperes: I. rendű alperes, I. rendű alperes címe, I. rendű,

II. rendű alperes, II. rendű alperes címe, II. rendű,

III. rendű alperes, III. rendű alperes címe., III. rendű

Az alperes képviselője: Dr. Sztrókayné dr. Fischer Klára Ibolya ügyvéd, ügyvéd címe2, aki az I., II. és III. rendű alperest képviseli

A per tárgya: végrendelet érvénytelenségének megállapítása

Az elsőfokú bíróság: Budapest Környéki Törvényszék

A fellebbezéssel támadott határozat száma: 10.P.20.260/2020/27.

í t é l e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek egyetemlegesen 345.500 (háromszáznegyvenötezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 1.309.330 (egymillió-háromszázkilencezer-háromszázharminc) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

[1] A fellebbezés elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint a felperes néhai név9 és felesége örökbefogadott gyermeke, végrendelet hiányában törvényes örököse lenne. név9 2017. január 2-án végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt. Halálát követően a mozgásában korlátozott név1t (a továbbiakban örökhagyó) a tőle távolabb lakó felperes egy ideig támogatta, segített a bevásárlásban, név10 nevű leánya 2017. január és február hónapjában az örökhagyónál lakott, "hogy ne legyen egyedül". Miután 2017 márciusában az örökhagyó unokája visszaköltözött a felpereshez az alperesek segítették felváltva az örökhagyót a házimunkában, kertgondozásban, aki egyébként önellátó volt, anyagilag sem szorult gondoskodásra, de a férje halálát nehezen dolgozta fel. Szorongása oldására nagyobb mértékben kezdett alkoholt fogyasztani. A felperessel a kapcsolata megromlott, neurotikus személyisége miatt lelkileg is sérülékenyebb volt, lányának - az elhunyt férjével ellentétben - hűvösebb természete, nyersebb viselkedése, a korábbi szeretetteljes gondoskodás hiánya megviselte. 2017. május 3-án öngyilkossági kísérletként egy hústűvel mellkason szúrta magát, amely miatt sebészeti beavatkozásra nem volt szükség, azonban - korábbi az 1970-es években történt gyógyszeres szuicid kísérletére is figyelemmel - a bírói szemlét követően további kontrollvizsgálat szükségessége merült fel az illetékes pszichiátriai gondozóban.

[2] Az örökhagyó kórházi ápolására a kórház1 került sor, majd a kórház2 Pszichiátriai Osztályára szállították, ahonnan 2017. május 9-én bocsátották el. Kórházi ápolása során az örökhagyó értesítendő személyként a II. és III. rendű alperest jelölte meg, a felperes részére megtiltotta, hogy őt látogassa.

[3] A kórházból a néhait az otthonába a II. és III. rendű alperesek szállították, az ingatlan kulcsait a felperes részükre az ingatlan előtt oly módon adta át, hogy azt az örökhagyó ölébe dobta. Azt tapasztalták, hogy amíg az örökhagyó kórházban volt a felperes az ingatlanról, az ott elhelyezett állatokról nem gondoskodott. A néhai kérésére az alperesek az ingatlan zárját lecserélték, az új zárhoz kulcsot az örökhagyó a felperes részére nem biztosított.

[4] Néhai férje hagyatéki tárgyalásán, 2017. szeptember 11-én az örökhagyó és a felperes egyezséget és osztályos egyezséget kötöttek.

[5] Az örökhagyó - az alperesek perbeli képviselője által szerkesztett és ellenjegyzett - végrendeletet alkotott 2017. szeptember 21-én. Ezzel egyidejűleg teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan arról nyilatkozott, megtiltja, hogy a felperes az egészségi állapotáról tudomást szerezzen, őt bármely hivatalos ügyben képviselje. Ezen ügyeivel kapcsolatosan az alpereseket hatalmazta fel. A lakásaként szolgáló települési ingatlanhoz kulcsot a felperes részére nem biztosított annak ellenére, hogy azon ingatlan ½-ed részének a felperes a tulajdonosa. Nyilatkozatát azzal indokolta, hogy a felperes "...házastársam halála óta olyan magatartást tanúsított és tanúsít jelenleg is, hogy érdemtelenné vált minden Velem kapcsolatos ismeretekre..."

[6] név1 2017. november 13-án hunyt el. A közjegyző a 49.519.452 forint értékű hagyatékát a 2018. május 3-án jogerőre emelkedett 14021/Ü/153/2018/38. számú ideiglenes hagyatékátadó végzéssel az örökhagyó 2017. szeptember 21-én kelt végrendelete alapján az alpereseknek, mint végrendeleti örökösöknek adta át. E szerint az I. rendű alperes örökölte az örökhagyó települési2 hrsz.3 alatti - 1.966.200. forint értékű - valamint hrsz.4 alatti - 2.530.020 forint értékű - ingatlanát. További vagyonának egymásközt egyenlő arányban az I., II. és III. rendű alperesek a végrendeleti örökösei.

[7] Az örökhagyó végrendelete szerint "...figyelemmel arra, hogy leányom nemcsak, hogy érdemtelen az utánam való öröklésre, de durva hálátlansága is megalapozza azon végakaratomat, hogy nevezettet még köteles rész sem illesse meg hagyatékomból. felperes azért vált érdemtelenné az utánam bármilyen módon történő öröklésre, mert akkor, amikor férjem halálát követően nem csak a családi összefogás lett volna nevezettől elvárható, de szisztematikusan a teljes örökség reményében olyannyira lelki terror alatt tartott, hogy már az öngyilkosságba kényszerültem menekülni, hogy véget érjenek az általa okozott szenvedéseim. Akkor amikor emiatt kórházba kerültem az volt a legkevesebb, hogy meg sem látogatott, de amikor éppen az öngyilkossági kísérlet miatt az orvosi protokoll szerint a pszichiátriára kerültem, orvosom tájékoztatása szerint nem csak elmebetegnek nevezett, de kifejtette azon álláspontját, hogy ha rajta múlna életem végéig bezárva ott tartana. Természetesen mivel elmeállapotommal semmi baj nem volt, négy nap után az osztályról elbocsátottak. Hazavitelemet sem gyermekem eszközölte, hanem kívülálló személyt kellett megkérni a hazaszállításra. felperes örökbefogadás útján lett leányom, mely örökbefogadásnak úgy elhunyt férjem, mint én olyannyira örültünk, hogy nevezettet féltve, óvva, részére mindent megadva neveltük fel. Azóta azonban, hogy házastársam elhunyt nemcsak, hogy folyamatosan ellenséges velem szemben, de olyan cselekedeteket kíván ellenem foganatosítani, amely nemcsak jogszabályba ütközik, de a jó erkölcsi követelményekkel is ellentétes.